A vallásos, házas nők egyik külső ismérve, hogy az esküvő után hajukat elfedik. Az elfedésnek különböző módjai léteznek, melyek közül az egyik legnépszerűbb a parókahordás. Parókából nagyon sokféle minőségű van, de ma már a legtöbbféle megfelel a modern kor követelményeinek, viszont a századfordulón ez korántsem volt ilyen egyértelmű. Nehéz dolga volt hát az orthodox asszonyoknak a 20. század eleji Pesten, na de nem készlet vagy a minőség miatt, hanem az óriási választék ejtette gondolkozóba őket. Tekintsük hát meg, hogy hol és mit, de elsősorban milyen fejfedőt hordtak nagy- és dédanyáink.
Parókák a Vasváriban
A Vasvári Pál utcai Sász Hevra zsinagógával szemközt két parókaüzlet is létezett: egy kisebb, a 6. szám alatt egy lakásban volt, a nőknek a második emelet 21-es lakásba, Maaszékhoz kellett csengetni, ahol a „legolcsóbb árban, nagyon szép” parókákat készítettek.1 A Vasvári 4. szám alatt volt az elegánsabb üzlet, Heisz Jenőnéé, mely az utcára nyílt, és a párizsi modellek szerint hullámosított hajból készítették a „vendéghajat” és ugyanitt festést is vállaltak.2
Parókák az Orczy-ház helyén
A pesti zsidó közösség ikonikus Orczy-háza, bár a zsinagógák felépülésével egyre inkább veszített központi szerepéből, mégis a lebontásáig megmaradt különleges szerepe és a városképből való eltűnése után egyes vállalkozásait továbbörökítette a pesti „új házba” (Madách-házak), így például 1938-ban Visóné a Károly körút 25. félemeletén nyitotta meg üzletét, ahol szakszerűen készített speciális hajpótlékokat, illetve a házasság előtt álló lányoknak tartós hullámot vagy éppen hajat festett.3
Parókák széles kínálatban
Az egyik legrégebbi parókaüzlet nem meglepő módon a VII. kerületben, a klasszikus zsidónegyedben volt, mégpedig Blau Ignácné boltja, mely 1861-ben kezdte meg működését a Csányi utca 4-ben.4
Szintén a negyedben, a Dob utca 27. szám alatt volt Beckert Hugó parókakészítő is, aki reklámja szerint kizárólag „príma hullámos hajból” készített parókákat, melyek fejhez simuló hártyavékony széllel voltak ellátva.5
Szintúgy hullámos hajból készített „divatos, ízléses” parókákat a Váci utca 18. szám alatt Piechnik és Mechtl hajműhelye, akik hirdetésük szerint mérsékelt árral dolgoztak,6 pedig egy másik hirdetésük szerint filmkivitelű (!) parókákat készítettek.7
Az előbbi példán túl számos parókaszalon működött a negyeden kívül is. A Corso Mozi házában – ahol ma a Pesti Színház van –, a Váci utca 9. félemeletén volt Schadek Antal kozmetikai és női fodrász műterme, ahol szeplőket, pattanásokat és mindenféle szépséghibákat kezeltek a különböző speciális szépségápoló szerekkel, miközben állandósult a kvarcfényű hajfestés, nem mellékesen pedig „művészi” parókákat is készítettek.8
Szolid áraival csalogatta az Andrássy út 19. alatti fodrászatába Pock Károly a hölgyeket, akiknek a tartós ondolálás mellett „csodaszép” parókákat is ígért.9
Nagy Adorján fodrász és hajfestő szalonja a Múzeum körút 3. félemeletén volt berendezve, és azzal különböztette meg magát a többi ilyen szolgáltatótól, hogy a tartóssága mellett az elrontott szőke hajak rendbehozatalát is vállalta, emellett pedig „divatos” parókák között válogathattak az asszonyok.10
Nagy úrnak muszáj is volt a megkülönböztetésre, ugyanis rögtön vele szemközt, a Múzeum körút 2. alatt működött Gál parókakészítő,11 aki gépesített üzletében dolgozott, mellyel hónapokig tartó jó állapotot garantált.12
A Rákóczi út 57. számban volt Vágó Viktor parókás, aki minden méretben és színben, állandó nagy választékkal reklámozta magát, ahol a különböző „pehelykönnyű” modelleket díjtalanul lehetett felpróbálni.13
A Kránitz-féle hölgyfodrászat a főpostával szemközt, a Párizsi utca 5. szám alatt valószínűleg az orthodoxia konzervatívabb rétegeit célozta meg, amikor magát úgy hirdette, hogy „rituális parókákat” készít, igaz, a marketingfogásának része volt az is, hogy hozzátette: „a legolcsóbban”.14
A legelegánsabb parókák
A Pekáry-ház Dávid-csillagokkal szabdalt árkádjai alatt, a Csányi utca és a Király utca sarkán volt Altschüler parókaszalonja, ahol a hirdetések szerint a megtévesztésig természetesnek ható parókákat lehetett vásárolni. Az üzlet eleganciáját mutatta az is, hogy volt telefonja.15
Természetesen az igazán exkluzív matrónák, akik a Lipótvárosban vagy Budán laktak, már nem igazán mentek a klasszikus zsidónegyedbe vásárolni. Ők például szívesebben jártak a Vörösmarty teret uraló Gerbeaud palota Dorottya utca 1. szám alatti üzletébe, Fritsch Vencel hajművészeti műtermébe, mely így hirdetett: „csodaszép, pehelykönnyű, egyszerűen kezelhető divatos parókák elegáns hölgyek részére!” Természetesen itt is lehetett telefonon keresztül előre időpontot egyeztetni, hogy elkerüljék a kellemetlen sorban állást.16
Jó referenciával rendelkezett az 1895-ben alapított Pessl udvari hölgyfodrász és kozmetikai intézet is, mely állítása szerint a „legművészibb” parókákat készítette a Váci utca 19. szám alatt.17
Paróka helyett
Persze voltak és vannak olyan férjezett nők, akik nem vagy nem mindig parókát hordtak, hanem kalapot. Nekik volt például Reich Frici női kalapgyára a Vámház körút 10. szám alatt, ahol bársony, filc, lószőr és kombinált kalapokat is készítettek, de a régi darabokat is átidomítottak az aktuális divat szerint,18 nyaranta könnyű szalmakalapok közül is lehetett válogatni, 1930-ban pedig minden vevő ajándék kalapdobozt is kapott a vásárláskor.19
Kozmetika…
Budapest egyik legjobb kozmetikusának számított Pollák Sarolta, kinek az Andrássy út 32-ben volt szalonja, és aki a villannyal történő mindenféle szőrtelenítés mellett ránctalanítást is vállalt, a különböző „Miracle” szépségápolószereinek használatával, tudását pedig nem átallott továbbadni, ugyanis tanítványképzéssel is foglalkozott.20
A megjelenésre mindenkor figyelni kellett, még Peszáhkor is, amikor pedig még szigorúbb törvények vonatkoznak a zsidó emberekre, főképp és első sorban, hogy kovászos dolgokat nem fogyasztunk vagy használunk. Na de a korabeli púderek legtöbbje hómeces volt, így annak használatától a vallásos asszonyok elestek – nekik jött segítségül B. Schmalhausen Böske kozmetikus, aki hómecmentes púdert kínált a Rumbach utca 13. és a Károly körút 12. szám alatt, ráadásul a vidéken élők sem szenvedtek hiányt a peszáhi púdertől, ugyanis 80 filléres bélyeg ellenében bárhová kiszállították a kencét.21
A nagybetűs Divat…
Csak, hogy a Goldberger-féle divatáruházak mellett néhány kisebbet is említsünk… Az 1927-es év nagy híre volt, amikor a Müller-nővérek megnyitották szombattartó rövid- és divatáru üzletüket a Dob utca 25. szám alatt, hol mindenféle cérnát, csipkét, harisnyát, pamutot és egyéb divatos kiegészítőket be lehetett szerezni.22
Altschüler parókaszalonja mellett, szintén a Pekáry-házban volt Klein Antal divatáruháza, mely a hölgyek jelszava, „mindent a legolcsóbban vásárolni” szerint működött, ráadásul a mérsékelt áraiból is kedvezményesen vásárolhattak, akik az orthodox zsidók hetilapjára, a Zsidó Ujság hirdetésére hivatkoztak…23
Berkovits Magdának a Király utca 69. második emelet 3. lakásában volt a fehérnemű szalonja, ahol a fenti ruhaneműk szabására és varrására is gyors és szakszerű képzést nyújtott jutányos áron.24
Külön női oldal
1938 októberében az Egyenlőség egy külön női hirdetési oldalt is készített. A hirdetések nagy része a két női sztereotípia köré épült, vagyis a konyhai és a szépségápolási, ruházkodási hirdetések voltak előtérbe helyezve, közöttük néhány „amerikai” recepttel. De, úgy látszik, hogy a női élet két fontos kelléke a Meinl-féle kávé és a Beretvás fejfájás elleni pasztilla is…25 Vajon még ma is?
Cseh Viktor írása
1 Hirdetés – „Nagyon szép parókát…”, in: Zsidó Ujság (1929), 5. évf. 33. szám, p. 10. 2 Hirdetés – „Paróka Heiszné”, in: Egyenlőség (1938), 58. évf. 38-39. szám, p. 24.; 3 Hirdetés – „Parókák Visónénál”, in: Egyenlőség (1938), 58. évf. 38-39. szám, p. 24.; 4 Hirdetés – „Blau Ignácné hajüzlet”, in: Zsidó Ujság (1925), 1. évf. 2. szám, p. 16.; 5 Hirdetés – „Beckert Hugó parókakészítő specialista”, in: Orthodox Zsidó Ujság (1942), 4. évf. 47-48. szám, p. 8.; 6 Hirdetés – „Divatos, ízléses parókák”, in: Zsidó Ujság (1935), 11. évf. 1. szám, p. 12.; 7 Hirdetés – „Parókák filmkivitelben”, in: Zsidó Ujság (1942), 4. évf. 49. szám, p. 2.; 8 Hirdetés – „Kellemetlen hajszálak garantált, végleges és gyors kiirtása”, in: Zsidó Ujság (1930), 6. évf. 20. szám, p. 4.; 9 Hirdetés – „Csodaszép parókák”, in: Zsidó Ujság (1930), 6. évf. 20. szám, p. 13.; 10 Hirdetés – „Divatos női parókák”, in: Zsidó Ujság (1928), 4. évf. 21. szám, p. 9.; 11 Másik írásmód szerint: Gaál, akinek 1926-ban Firtinger volt az üzlettársa. Forrás: Hirdetés – „Gaál és Firtinger”, in: Zsidó Ujság (1926), 2. évf. 25. szám, p. 3.; 12 Hirdetés – „Nagyságos Asszonyom!”, in: Zsidó Ujság (1927), 3. évf. 50. szám, p. 18.; 13 Hirdetés – „Parókák Vágó Viktor”, in: Zsidó Ujság (1928), 4. évf. 2. szám, p. 4.; 14 Hirdetés – „Rituális parókákat”, in: Zsidó Ujság (1926), 2. évf. 43. szám, p. 13.; 15 Hirdetés – „Elegáns hölgy parókája”, in: Orthodox Zsidó Ujság (1942), 4. évf. 49. szám, p. 3.; 16 Hirdetés – „Ujdonság!”, in: Orthodox Zsidó Ujság (1940), 2. évf. 43. szám, p. 8.; 17 Hirdetés – „Legművészibb parókát már 40 év óta”, in: Zsidó Ujság (1935), 11. évf. 5. szám, p. 8.; 18 Hirdetés – „Reich Frici”, in: Zsidó Ujság (1929), 5. évf. 39-40. szám, p. 13.; 19 Hirdetés – „»Görl« kalapdobozt kap ajándékba”, in: Zsidó Ujság (1930), 6. évf. 21. szám, p. 5.; 20 Hirdetés – „Pollák Sarolta kozmetikus”, in: Orthodox Zsidó Ujság (1942), 4. évf. 51-52. szám, p. 8.; 21 Hirdetés – „Chómeczmentes púder”, in: Zsidó Ujság (1935), 11. évf. 13. szám, p. 11. 22 Hirdetés – „Müller nővérek”, in: Zsidó Ujság (1927), 3. évf. 44. szám, p. 11. 23 Hirdetés – „Klein Antal új divatáruházában”, in: Zsidó Ujság (1935), 11. évf. 14. szám, p. 6. 24 Hirdetés – „Berkovits Magda fehérnemüszalonját…”, in: Orthodox Zsidó Ujság (1939), 1. év.f 17-18. szám, p. 12. 25 Hirdetési oldal – „Asszonyoknak”, in: Egyenlőség (1938), 58. évf. 40. szám, p. 12.
Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 114. szám – 2019. január 1.