A zsidó hagyomány mély rétegeiben az oroszlán nem csupán az erő és a bátorság jelképe, hanem a vágyódásé, a vezetésé, a szereteté és a spirituális ébredésé is. Az állatok királya újra és újra felbukkan a zsidó Bibliától kezdve a misztikus kabbalisztikus látomásokon át egészen a haszid tanításokig, mindenütt az emberi lélek legmélyebb vágyaira és isteni küldetésére utalva.
A „felkelő oroszlán” nem pusztán egy bibliai hasonlat: ez a kép évszázadokon átívelve kíséri végig a zsidó gondolkodást és lelkiséget. Az ősi Izrael dombjai között még fizikailag is jelen lévő oroszlán idővel átváltozott spirituális szimbólummá. Próféták, költők és mesterek kezében az ima, a szeretet, a bátorság, a látás és az önfeláldozás jelképévé vált. Ismerje meg ezt a különleges hasonlatot Yosef Shaffer rabbi írásából.
Júda üvöltése
„Fiatal oroszlán Júda; zsákmánylásból jöttél fel fiam! Lehever, leterül, mint oroszlán és nőstény-oroszlán, ki kelti föl őt! ” (1Mózes 49:9.)
Az első oroszlán a zsidó szent szövegekben nem a vadonban, hanem egy apa áldásában jelenik meg. Jákob e szavakkal illette fiát, Júdát, aki nemcsak a királyi ház ősatyja lesz, hanem maga válik a szimbólumává. Ez az oroszlán nem támadó, hanem összeszedett: ereje az önuralomban, tekintélye a csendes várakozásban rejlik.
Júda oroszlán, de csak kölyök: az út kezdetén jár. Egy morális fejlődés jelenik meg: a testvérét eladó fiatalból azzá válik, aki másik testvérét védi meg önfeláldozóan. A valódi hatalom itt nem a támadásban, hanem a nyugalomban rejlik, vagyis ez a vezető archetípusa.
Dávid és az oroszlán küzdelme
Dávid még nem volt király, amikor első oroszlánját legyőzte, nem képletesen, hanem a valóságban. Egy fiatal pásztorfiú, aki oroszlánt űz el egy juh megmentéséért. Nem hősiességből, hanem felelősségből.
Később, a 22. zsoltárban az oroszlán már nem ragadozó, hanem az egzisztenciális szorongás képe: „Ments meg engem az oroszlán szájából.” A rettegés imává válik, és ez a bátorság igazi formája. Nem a félelem hiánya, hanem az, hogy az ember nem engedi, hogy az bénítóvá váljon.
A Szentély oroszlánja: áldozat és tűz
A Talmud szerint a jeruzsálemi Szentély oltárán megjelenő Isten-i tűz oroszlán alakú volt, a felajánlások elfogadásának jele. Az Isten-i jelenlét látható formája.
Rabbi Eliezer szerint az Első Szentélyben a tűz oroszlánként jelent meg, a Másodikban viszont már kutyaként: az Isten-i jelenlét csökkenésének fájdalmas jelképeként. De a láng, bármily gyenge is, tovább élt, mint ahogy a zsidó nép hite is. Az emlékezetben őrzött nagymacska, a valaha volt égi válasz, ma is ott ég minden imában és jóságos cselekedetben.
Oroszlán, mint a szeretet szimbóluma
Jechezkiél próféciájában a látomásos égi szekér négy arca között szerepel ez a fenséges állat, méghozzá a jobb oldalon, a szeretet és kegyelem oldalán. A misztikus térképen az oroszlán nem haragból, hanem szeretetből üvölt. A lélek Istent kereső vágyódásának képe.
A héber „árje” (oroszlán) szó ugyanazokat a betűket tartalmazza, mint a „réjá” (látás); az oroszlán tehát az a szeretet, amely látáson alapul. Aki igazán lát, nem tud nem szeretni. Ez a szeretet mozgásba hoz.
A bölcsek üvöltése
„Légy bátor, mint az oroszlán, hogy teljesítsd Mennyei Atyád akaratát.” – tanítja a Pirké Ávot (5:20.). Az oroszlán az önfeláldozó igazságkereső alakjává válik: aki hajnalban kel, aki nem fél megszólalni, ha mindenki hallgat, aki hű marad akkor is, amikor könnyebb lenne elfordulni. A Talmud oroszlánjai nem harsányak.
A kabbalista oroszlán
A 16. századi misztikus, Rabbi Jicchák Luria – az Ári („oroszlán”) – nemcsak nevét, hanem szellemiségét is az oroszlántól örökölte. Tanításai szerint a világ egy széttört edény: Isten-i szikrák hevernek mindenütt, rejtve. A nagymacska feladata: felkutatni, megtisztítani, felemelni.
Az Ári oroszlánja nem fél a sötétségtől, hiszen éppen oda megy. Nem haragból, hanem szeretetből. Mert ahol szenvedés van, ott szikra is van. És a szeretet nem bírja nézni, ha ez a szikra elveszik.
Az üvöltő láng
A haszid tanítások szerint az oroszlán a lélek akarata, a vágya Isten után. Nem intellektus, hanem szív. A Báál Sém Tov azt tanította: Isten a szívet kívánja, a vágyódó, kereső, törékeny szívet.
Ez az „állatok királya” nem mindig méltóságteljes, zihál, sír, néha elbotlik. De sosem közömbös. Mert a közömbösség nem kóser oroszlánnak. Ez a nagymacska lángra lobbantja a világot. Nem rombolással, hanem azzal a vággyal, hogy jobbá tegye. S ha egyszer a világ meggyógyul, akkor a megváltás üvöltése nem harag lesz, hanem szeretet.
A borítókép Sefira Lightstone grafikája.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.