Pészahkor azt ünnepeljük, hogy hogyan vezette ki az Örökkévaló a zsidó népet Egyiptomból, ahol a fáraó rabszolgaként dolgoztatta őket. Képviselője, Mózes által tíz csapást mért Isten az egyiptomiakra, mindaddig, míg végül beleegyeztek, hogy elengedjék a zsidókat az országukból.
Az Örökkévaló különleges népe
Szédereste elmondjuk ezt a történetet a gyermekeinknek, akik majd a saját gyermekeiknek adják tovább egy napon. A kivonulás történetét a Tórában olvassuk. Jelentőségét többek között az adja, hogy elmondja, hogyan választott ki minket az Örökkévaló az Ő különleges népévé, ez pedig hozzásegít ahhoz, hogy megértsük, mi a célja és az értelme az életünknek.
Megérkezés Egyiptomba
Jáákov (jákob) és gyermekei azért mentek le Egyiptomba, hogy közel lehessenek Joszefhez, vagyis Józsefhez. Joszef egyiptomi alkirály volt, a fáraó utáni második ember, aki éles elméjével megmentette az egyiptomiakat, illetve a környékbeli országok lakóit az éhhaláltól az évekig tartó éhínség során. Jáákov és gyermekei Gosen földjén telepedtek le és csodálatos módon gyarapodtak – számuk nőttön nőtt.
Míg Jáákov fiai életben vannak, a zsidókat tisztelik és becsülik, ám Joszef halála után „új király támadt Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet”. Egyes kommentátorok azt mondják, hogy szándékosan nem vett róla tudomást. „És mondta [fáraó] az ő népének: Íme, Izrael fiainak népe több és hatalmasabb nálunknál. Nosza, legyünk okosak vele szemben, hogy el ne sokasodjanak…” (2Mózes 1:8-10)
Rabszolgaság
Az egyiptomiak úgy kezelték a „zsidókérdést”, hogy rabszolgasorba hajtották a zsidókat. Kemény munkára kényszerítették az egész népet, kincstárakat és városokat építettek a fáraó számára. A zsidók azonban mindennek ellenére tovább szaporodnak – a fáraó szerint ijesztő sebességgel. Hogy ennek véget vessen, a fáraó magához hívja a zsidó bábaasszonyokat, Sifrát és Puát, és megparancsolja nekik, hogy öljenek meg minden újszülött zsidó fiúgyermeket. A fáraó biztos volt abban, hogy ez megállítja majd a nép gyarapodását. Amikor a bábaasszonyok megtagadják a parancsát, elrendeli, hogy minden újszülött fiút dobjanak a Nílusba – csillagjósai ugyanis megjósolták neki, hogy a zsidó nép megmentőjének halálát a víz okozza majd – és a fáraó azt reméli, hogy terve biztosítja a potenciális zsidó vezető korai halálát.
Mózes születése
Jocheved, a Lévi törzséből származó Ámrám felesége fiúgyermeknek ad életet. Mivel a gyermek a vártnál három hónappal jön világra, ennyi ideig képes rejtegetni őt. Amikor már nem tudja tovább elbújtatni, kicsi, vízálló bölcsőt készít, és a Nílus szélére helyezi. A gyermek nővére, Mirjám a bokrok közül figyeli a fiúcskát.
A fáraó lánya lemegy a folyóhoz fürdeni, és meglátja az úszó bölcsőt. Amikor kinyitja, síró gyermeket talál benne. Felismeri, hogy zsidó gyermekről van szó, de feléled benne az együttérzés és elhatározza, hogy hazaviszi a gyermeket. A Mose (Mózes) nevet adja neki, ami annyit jelent, hogy „akit a vízből húztak ki”.
Mirjám odamegy a királylányhoz, és felajánlja, hogy keres a gyermeknek egy szoptatós dajkát. A fáraó lánya elfogadja az ajánlatot, és ekkor Mirjám elviszi hozzá Jochevedet, akit a fáraó lánya felbérel, hogy szoptassa és gondozza a gyermeket. Amikor Mózes egy kicsit nagyobb lesz, visszaviszik a palotába, ahol a fáraó lánya saját fiaként neveli.
Mózes vezető lesz
A fiatal Mózes elhagyja a palotát, és megismerkedik zsidó testvéreinek nehéz életével. Meglát egy egyiptomit, amint egy zsidót ütlegel, és megöli az egyiptomit. Másnap két vitatkozó zsidót lát, és amikor kérdőre vonja őket, akkor felidézik előző napi tettét (hogy megölte az egyiptomit), ezért Mózesnek menekülnie kell. Így kerül Midjánba, ahol megmenti Jitró lányait, és egyiküket, Ciporát feleségül is veszi. Mózes apósa nyájainak pásztora lesz.
Mindeközben a zsidók helyzete egyre rosszabbra fordul, és „jajkiáltásuk felhangzik az égig”. Mózes a nyáj terelése közben égő bokrot lát, melyben megjelenik neki az Örökkévaló, Aki megparancsolja neki, hogy menjen el a fáraóhoz, és követelje, hogy „engedje el a népemet, hogy szolgálhassanak Engem”. Mózes tiltakozik, kiemelve saját beszédhibáját, melyet még a palotában szerzett, ezért Isten Áront, Mózes bátyját jelöli ki szóvivőnek. Mózes és áron Egyiptomban összegyűjti izrael véneit, hogy elmondják: elérkezett a megváltás ideje. Az emberek hisznek nekik, ám a fáraó nemcsak nem hajlandó szabadon engedni őket, de még keményebb munkát követel meg tőlük: elrendeli, hogy az egyiptomi munkafelügyelők a továbbiakban ne biztosítsanak a zsidóknak szakmát a téglák elkészítéséhez. Most aztán még a mezőre is ki kell menniük, hogy saját maguknak gyűjtsenek szalmát, miközben ugyanannyi téglát készítenek naponta, mint korábban.
Mózes nem tudja tovább elviselni testvérei szenvedéseit, és istenhez fordul: „Miért bánsz így ezzel a néppel?” – kérdezi. Az Örökkévaló megígéri, hogy közeledik a megváltás:
„Most hát lásd, hogy mit teszek a fáraóval, mert erős kézzel engedi el őket és erős kézzel hajtja el őket a földjéről”.
Ezt követően isten megmutatkozik Mózesnek. A „megváltás négy kifejezésének” használatával ígéretet tesz arra, hogy kivezeti Izrael gyermekeit Egyiptomból, megváltja őket a rabszolgaságból, megmenti őket és a Szináj-hegyen saját kiválasztott népévé teszi őket, hogy aztán bevigye őket az Ígéret Földjére, melyet az ősatyáknak örök időkre szóló örökségül ígért. (A négy kifejezés: vehoceti, vehicálti, vegáálti, velákáchti – kihoztam, megmentettem, megváltottam, magamhoz vettem.)
A tízcsapás
Mózes és Áron több ízben is elmennek a fáraóhoz, hogy Isten nevében követeljék: „engedd el a népemet, hogy a pusztában szolgálhassanak Engem”. A fáraó mindannyiszor elutasítja a kérésüket. Áron botja kígyóvá változik, és elnyeli az egyiptomi varázslók varázspálcáit.
Azonban a fáraó továbbra se hajlandó elengedni a zsidókat. Mózes figyelmezteti, hogy Isten csapásokkal fogja sújtani Egyiptomot. A fáraó hajthatatlan marad. Isten csapások sorát zúdítja az egyiptomiakra. A csapások torkában a fáraó mindannyiszor megígéri, hogy elengedi Izrael gyermekeit, ám ahogy véget ér a csapás, visszakozik.
1) Áron rácsap a Nílusra – a víz vérré változik;
2) békák hada lepi el az országot;
3) tetvek fertőznek meg minden embert és állatot, a fáraó azonban makacsul ellenáll;
4) vadállatok hadai lepik el a városokat;
5) dögvész pusztítja el a háziállatokat;
6) fájdalmas kelések kínozzák az egyiptomiakat;
7) tűz és jég egyvelege hullik pusztító jégesőként az égből. A fáraó azonban megkeményítette a szívét, és nem engedte el a zsidókat.
Az egyiptomiak rengeteget szenvedtek. Könyörögnek a fáraónak, hogy engedje el a zsidókat. Amikor Mózes elmegy a fáraóhoz, hogy figyelmeztesse őt a nyolcadik csapás előtt, a fáraó azt mondja: ’Azt állítod, hogy az Isteneteket akarjátok szolgálni? Menjenek akkor a férfiak, a nők és a gyerekek pedig maradjanak itt’. Mózes azonban nem fogadja ezt el: ’mindannyian megyünk, a férfiak, a nők, a gyerekek, a szarvasmarhák és a báráynok’. A fáraó azonban ismét visszautasítja a követelést.
Erre újabb csapások sújtják Egyiptomot:
8) sáskák hada pusztít el minden növényt és terményt;
9) sűrű, tapintható sötétség ereszkedik az egész országra.
A zsidók azt a parancsot kapják, hogy hozzanak „peszách-áldozatot” Istennek, egy kost vagy bárányt kell levágniuk és vérét a zsidó házak ajtófélfáira és szemöldökfáira kenniük, hogy Isten átugorja („pászách”) ezeket az otthonokat, amikor a következő csapás során a halál angyala eljön az egyiptomiak elsőszülötteiért. Az áldozat tűzön megsütött húsát még azon az éjjelen meg kell enni macesszel, vagyis kovásztalan kenyérrel és keserűfűvel.
Ezután Isten elhozza az egyiptomiakra a tizedik csapást:
10) ahogy elérkezik az éjfél niszán hó tizenötödikén, minden egyiptomi elsőszülött meghal.
A kivonulás
Az elsőszülöttek halála végre megtöri a fáraó ellenállását, és szó szerint könyörög Izrael gyermekeinek, hogy hagyják el az országát. Isten parancsára sietősen távoznak. Olyan gyorsan, hogy a tésztájuknak nincs ideje megkelni, ezért csak kovásztalant visznek magukkal. Indulásuk előtt elkérik egyiptomi szomszédaiktól azoknak minden aranyát, ezüstjét és ruháit, így gazdag nemzetként hagyják el Egyiptomot.
Izrael gyermekei azt a parancsot kapják, hogy évről évre azzal emlékezzenek meg az egyiptomi kivonulásról, hogy hét napra megszabadulnak minden kovászostól, ami a tulajdonukban van, maceszt esznek, és elmesélik a gyermekeiknek a megváltás és megszabadulás történetét.
Nem sokkal az után, hogy a fáraó elengedte a zsidókat az országából, utánuk ered, hogy visszatérésre kényszerítse őket. A zsidók a fáraó csapatai és a tenger között találják magukat. Isten azt mondja Mózesnek, hogy emelje botját a víz fölé. A tenger kettéválik és a zsidók száraz lábbal kelnek át rajta, majd a tenger összecsap az egyiptomiak feje fölött. Mózes és Izrael gyermekei dallal mondanak köszönetet az Örökkévalónak.
(A chabad.org írása alapján.)
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.