Miért viselik a betérők az „Ávrahám fia/lánya” nevet, és megváltoztatható-e később az apai név a zsidó névben? Oberlander Báruch rabbi válaszol.

A zsidó hagyomány szerint a betérők hivatalos nevében apai névként az „Ávrahám ávinu” szerepel, hiszen Ábrahámot tekintik minden betérő szellemi ősatyjának. Oberlander Báruch rabbi válaszában elmagyarázza, hogy míg a betérők hivatalos okiratokban ezt a nevet használják, bizonyos esetekben – például a Tórához való felhíváskor – más név is megjelenhet. 

Ávrahám fiai: a betérők apai neve

Kedves Báruch rabbi!

Van egy férfi, akinek édesapja és nagyapja zsidó volt. A betérésnél vagy visszatérésnél édesapja neve helyett az Ábrahám nevet kapta. Utólag Ábrahám helyett kaphatja-e pl. az édesapja nevét?

Sávuá tov!

Gyuri

Kedves Gyuri!

A zsidó nevünk (a saját név az apai névvel) az, amivel felhívják a tórához és ami szerepel pl. ketubánkban, házasságlevélben. Az

Oberlander Báruch rabbi

általad feltett kérdést két részre kell választani, mert külön szabály vonatkozik a betérőre és a visszatérőre.

A betérők névadása

„Aki betér”, mondja a Talmud (Jevámot 22a.), „olyan, mint egy újszülött”. A betérők nevében apai névként a „ben/bát Ávrahám ávinu” nevet használják (Sulchán áruch, Even háezer 129:20.), mivel Ábrahám ősatyánk az első „betérő”, és ő minden betérő apja (lásd 1Mózes 17:5.; Bét Joszéf uo. a SuT háROS nevében). Így hivatalos okiraton, ketubán, geten (válólevélben) vagy tanúként az illető nevét így kell írni, pl. „Mose ben Ávrahám ávinu”, és másképpen nem is érvényes (Bét Smuél uo. 39.).

Ezzel szemben, amikor valakit felhívnak a Tórához, akkor nem ragaszkodunk annyira a hivatalos névhez, így a betérőt is egyszerűen „ben Ávrahám” apai névvel hívjuk fel mintha egy Ávrahám nevű ember lenne az apja. Nem szükséges mindig mindenki számára kihirdetni, hogy az illető betért (lásd SÁ Orách chájim 139:3.; Turé záháv uo. 1.).

Ha van héber név

Ha a betérő apja zsidó, és van héber neve, akkor a betért fiú a Tóránál használhatja ezt apai névnek (Igrot Mose responsum JD 1. kötet 161. fejezet, lásd még Hálichot Slomo – Tfilá 12:18., de lásd Minchát Jichák responsum 1. kötet 136. fejezet).

Azonban a hivatalos zsidó nevét nem tudja megváltoztatni, az okiratokon „ben Ávrahám ávinu”-ként kell szerepelnie (de lásd Sévet háLévi responsum 4. kötet 174. fejezet).

A visszatérők névadása

Más a helyzet, ha valaki zsidónak született, apja, anyja zsidó, de nyolcnapos korában nem lett körülmetélve, így nem kapott zsidó nevet (lásd Ziv hásémot 2. fejezet). Ha felnőttkorban rávette magát erre a nagy micvára, és háláchikusan megfelelő módon, mohéllal megcsináltatta a brit milát, akkor azután megkapja a zsidó nevét. Ha a névadáson „ben Ávrahám”-ként hirdették ki a nevét, mert valamilyen okból nem tudták az apja zsidó nevét, akkor jogosan merül fel a kérdés, utólag lehet-e módosítani.

Értelemszerűen a névadáskor csak az adott személy kap nevet, azt hirdetik ki és lesz hivatalosan a neve. Az apja neve nem része a névadásnak, hiszen az egy tény kinek a fia, ezen nem tud változtatni (SuT háROS 17:12.; Oholé sém 1:3.). Ha tehát „ben Ávrahám”-ot hirdették ki, de az apja zsidó neve pl. Áron, akkor az egyszerűen egy hibás adat és át kell térni a „ben Áron” megnevezésre. Még ha az apjának nincs is héber neve, akkor sem válik „ben Ávrahám”-má, hiszen nem Ávrahámnak a fia, hanem teszem azt Lászlónak.

Persze, amikor a Tórához hívják, nem fogják azt mondani, hogy „ben László”, mert nagyon idegen lenne nem-zsidó nevet említeni ilyen esetben, illetve nem akarjuk az illetőt esetleg kellemetlen helyzetbe hozni (lásd SÁ OC uo.). Ilyenkor tényleg előfordulhat, hogy „ben Ávrahám”-ként szólítjuk, mintegy egy szimbolikus apai névként, amit lehet használni annak ellenére, hogy nem tért be. Azonban ez továbbra sem a valódi neve, ezért minden hivatalos okiratban a valódi névnek kell szerepelnie, tehát pl. a ketubájába azt fogjuk írni, hogy „Mose ben László”.

Oberlander Báruch rabbi apósának esete az apai névvel

Annyira nincs az embernek joga az apja nevét kiválasztani, hogy az apósom soha nem írja rá a nevét tanúként ketubára vagy getre, mert az apjának nem lehet tudni pontosan a nevét. Az közismert, hogy Sájénak szólították, de nem sikerült tisztázni, hogy eredetileg ישעיה (Jesájá) vagy ישעיהו (Jesájáhu) volt-e a neve. Ezért apósomék ketubáján rövidítve van írva, „ben ישעי’ (Jesáj’)”, ami mindkét lehetőséget nyitva hagyja, de tanúkánt nem lehet igy aláírni.

Üdvözlettel,

Oberlander Báruch

 

Mind EGY

Mind 1 (in English: 1 mind)

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.