Mikor kell megérkeznie az adománynak, mennyit adjunk, és lehet-e előre utalni? A mátánot láevjonim micvájáról Oberlander Báruch rabbi ad útmutatást.
Mátánot láevjonim: hogyan adakozzunk purimkor?
Tisztelt rabbi!
Az elmúlt két évben egy izraeli özvegyeket és árvákat támogató alapítványnak küldtem a cedákámat. Utalhatom nekik a mátánot láevjonim pénzt is? Érdemes esetleg előre utalni, hogy purimra fel tudják használni?
Mirjám
Kedves Mirjám!
A purimi négy micva egyik a szegényeknek való adakozás, a mátánot levjonim (Eszter 9:22.). Mivel a „szegények” többes számban
szerepel, ezért legalább két szegénynek kell adakozni (Sulchán áruch, Orách chájim 694:1.). Ez elsősorban pénz kell, hogy legyen, amit kifejezetten a purimi költségek fedezésére kell adnia minden egyes zsidónak (Mágén Ávrahám uo. 695:15.; Nité Gávriél – Purim 66:1.).
Mennyit kell adni?
Egyes vélemények szerint már egy prutá, a legkisebb háláchikus pénzösszeg is elég a micvához (kb. 30 forint), más szerint egy tojás árát kell adni, megint más szerint három tojásnyi kenyér értékének megfelelő összeget (lásd NG uo. 65:1.). Ebből az adományból kell legalább kettőt adni egy-egy szegénynek.
De az ember legyen bőkezű ebben a parancsolat teljesitésben, ahogyan Maimonidész (A megilá szabályai 2:17.) írta: „jobb, ha az ember többet költ a szegényeknek szánt adományra, mintha a purimi étkezésre, vagy a barátoknak küldött ételajándékra. Mert nincs nagyobb és szebb öröm, mint a szegényeknek, árváknak, özvegyeknek és betérőknek a szívét megörvendeztetni, mert az, aki ezeknek az elesetteknek örömet okoz, az hasonlít a Sechinához, ahogy írva van (Jesájá 57:15.): ‘…hogy felélesszem a megtörtek lelkét és hogy felélesszem a lesújtottak szívét’„.
Szabad-e máskor adni?
Már a talmudi időkben látjuk, hogy a szegények nagyon számítottak erre az adományra, óriási segítség volt számukra (Megilá 4b.). Emiatt a középkori törvényhozók azt mondják, hogy bár elvileg bizonyos helyeken lenne lehetőség a megilaolvasást akár napokkal hamarabb is megtartani (lásd uo. 2a.), ne szervezzük így, mert össze fogja zavarni a rászorulókat, akik nem fogják érteni, hogy miért nem kapnak ajándékot, ha egyszer elhangzott a Megilá (Álfászi Megilá 1b. és Hámáor uo.).
A purimi adomány kifejezetten a purimi szükségletek fedezésére szolgált, ezért ne adjuk oda előbb, nehogy felhasználják másra és purimra ne maradjon (Mágén Ávrahám uo. 694:1.). Legfeljebb akkor lehet korábban adni, ha előre megbeszélik, hogy a purimi étkezésre van az adomány, amit kap (Divré Jáciv responsum OC 298:3. végén). Már csak azért sem adhatjuk korábban, mivel ez egy purimi micva, amit az ünnep napján kell teljesíteni, nem pedig a megelőző napokban (Áruch hásulchán 694:2.; Hálichot Slomo – Purim 19:22.).
Adni vagy kapni kell-e purim napján?
Az is kérdés, hogy mi a lényeg: hogy purim napján kapja a szegény ember, vagy, hogy purim napján adjuk át? Úgy tűnik, hogy a rabbik arra hajlanak, hogy a lényeg, hogy purimkor kapja meg a rászoruló (Beér hétév 695:7.). Ezért, ha utalással fizetünk, bizonyosodjunk meg róla, hogy purim napján fog érkezni a pénz és a megajándékozott hozzá tud férni még aznap. Ugyanígy, ha csekket vagy élelmiszerkupont adunk, akkor is úgy kell adni, hogy purim napján nyitva legyen a megfelelő bank vagy bolt, és pénzre, vagy élelmiszerre lehessen váltani az adományt (HS uo. 23. és Dvár háláchá 36.).
Egy tartozás elengedése biztosan nem teljesíti a micvát, mert a rászoruló nem jut általa olyan támogatáshoz, amit fel tud használni purimkor (HS uo. 24.).
Mit kell tenni, ha nincs szegény?
Érdekes kérdés merült fel a johannesburgi közösségben, „ahol nem nagyon vannak szegények”, akik rászorultak volna az adományra. Ezért összegyűjtötték a pénzt és úgy gondolták, szép lenne ezzel a jeruzsálemi szegényeket támogatni. Azonban a rabbik úgy vélték, lehet, erre nincs lehetőség, mert az ottani zsidók egy nappal később, Susán purimkor ünnepelnek. Az adakozónak és az megajándékozottnak tehát ugyanazon a napon kell ünnepelni: Susán purimot tartóknak csak a Susán purimot tartók adományozhatnak (Tsuvot vehánhágot responsum 3. kötet 238. fejezet). Persze, ha egy jeruzsálemi szegény elutazik egy másik városba purim napján, akkor ott kaphat adományt akkor is, ha másnap visszamegy Susán purimot ünnepelni (HS uo. 21. és Orchot háláchá 65.).
Régen a szegények házról házra jártak és kérték az adományt. Ahogy a Johannesbourgi kérdés is rámutat, ma már ez a szokás nem létezik és nem feltétlenül ismerünk olyat, akinek szüksége van a purimi adományunkra. Ezért én egy olyan izraeli Chábád alapítványnak szoktam utalni, akik vállalják, hogy még aznap átadják a szegényeknek a pénzt. Ha az ön által választott alapítvány is megteszi ezt, akkor jó választás lehet.
Előírás, hogy az ember ne válogasson a szegények között, adjon annak, aki kér (SÁ uo. 694:3.). A Sulchán áruch (uo. 4.) azt is kiköti, hogy ha nincs rászoruló a közelünkben, akkor félre kell tenni a pénzt, és majd odaadni annak, akivel legközelebb találkozunk. Ez tehát a másik lehetőség, ha nem találkozunk olyannal, aki segítségre szorul a purimi költségekkel.
Adja Isten, hogy jöjjenek el a messiási idő, amikor „nagy lesz a jólét, és a földi javak bőségesen találtatnak majd” (Maimonidész, A királyok szabályai 12:5.), ámén. Boldog purimot kívánok mindenkinek!
Üdvözlettel,
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.