Oberlander Báruch: Lehet „boldog új évet” kívánni január elsején?

Szabad-e január 1-jén „boldog új évet” kívánni, vagy ez már a ros hásáná megtagadásának számít? – Oberlander Báruch rabbi háláchikus válasza.

A polgári újév minden évben ugyanazt a kérdést hozza felszínre sok zsidó közösségben: udvarias gesztus vagy vallási félrelépés január 1-jén boldog új évet kívánni? A Vasvári Pál utcai zsinagóga WhatsApp-csoportjában is vita alakult ki erről, amelynek nyomán egy olvasó Oberlander Báruch rabbihoz fordult.

Kedves Rabbi!

A kérdésem egyszerű: lehet-e boldog újévet kívánni január elsején? A Vasvári Pál utcai zsinagóga Whatsapp csoportjában merült föl ez a kérdés és arra lennék kíváncsi, hogy ha valaki boldog új évet kíván januárban az nem olyan-e, mintha megtagadná a ros hásánát?

Üdvözlettel, Bence

Kedves Bence!

Mivel a társadalmi felfogás szerint január 1-je mint újév nem vallási alapú, hanem egy polgári dátum, amelyhez nem kapcsolódik vallási tartalom, ezért feltehető a kérdés: szabad-e ilyenkor boldog újévet kívánni? Hiszen ezzel az ember látszólag nem tesz mást, mint eleget tesz egy társadalmi udvariassági formulának.

Csak udvarias gesztus?

Ha valóban csak udvariassági formuláról van szó, akkor ennek elvileg nincs akadálya. A vallási tilalom, miszerint nem szabad más vallások szokásait átvenni (3Mózes 18:3., 20:23.; Sulchán áruch, Jore déá 178:1.), erre az esetre nem vonatkozik, mivel nem vallási szokásról beszélünk (lásd még A rabbi válaszol 6. kötet 138. oldal). Olyan ez, mint amikor azt mondjuk: „jó reggelt” vagy „jó hétvégét”.

A különbség ott van, hogy a zsidó naptár szerint az újév máskor van. Ezért elsőre nem hangzik „zsidósan” január 1-jén boldog újévet kívánni, mert olyan benyomást kelthet, mintha az ember megtagadná a ros hásánát.

Ros hásáná megtagadása?

Milyen tilalomhoz hasonlítható ez? Lehet párhuzamot vonni azzal az esettel, amikor két zsidó közötti pénzügyi vitát nem szabad állami bíróság elé vinni, mert ez olyan, mintha az ember az állami, szekuláris jogot előnyben részesítené az Örökkévaló által adott háláchikus joggal szemben (SÁ, Chosen mispát 26:1.; lásd még Zsidó jog és etika 3. kötet 18. fejezet). Eszerint a január elsejei jókívánság olyan lenne, mintha az ember a ros hásánát tagadná meg.

Lehet-e két újév?

Valójában azonban ebből a háláchából nem lehet ilyen tilalmat levezetni, mert a két eset nem azonos. A polgári peres ügyben az ügy vagy a szekuláris jog, vagy a háláchikus jog alapján dől el; a kettő kizárja egymást, nem dönthet ugyanabban az ügyben két külön bíróság. Egy január elsejei udvariassági jókívánság esetében viszont az ember csupán egy gesztust tesz a másik felé, és ezzel nem jelenti ki, hogy nem ismeri el ros hásánát valódi újévnek. Azonban mivel nem lehet egy évnek két kezdete, ezért mégis valamennyire kizárják egymást.

Ezért, ha egyértelmű, hogy a jókívánsággal az ember nem azt fejezi ki, hogy január 1-je az újév, akkor van helye egy ilyen gesztusnak. Ha van valamilyen pozitív haszna – például jó kapcsolatot teremt –, akkor nincs akadálya. Viszont, ha valamennyire úgy tűnik, hogy az ember valódi újévként kezeli január 1-jét, ros hásáná helyett, akkor ez már problémás lehet.

Rebbe: az új év ros hásánákor kezdődik

Vizsgáljuk meg, hogyan járt el ebben a kérdésben a lubavicsi Rebbe.

Az egyik esetben a Rebbének elküldtek egy levelet, amelyet a New York-i Chábád női szervezete küldött ki a tagjainak. A levél végén újévi jókívánság szerepelt: „Reméljük, hogy a következő év sikeres és gyümölcsöző lesz!” A Rebbe aláhúzta a „következő év” szavakat, és odaírta: „?!” – „ez már ros hásánákor elkezdődött”.

A berdicsevi Lévi Jichák rabbi: áldani mindig lehet

Ezzel szemben Peter Calms, egy londoni vallásos zsidó üzletember Guidance From The Rebbe című könyvében (83. oldal) leírta egy magánbeszélgetését (jechidut) a Rebbével, ami 1977. január másodikáról harmadikára virradó éjjel, 21:45 és 0:45 között zajlott. A Rebbe a beszélgetés végén megáldotta őt: „szeretnélek megáldani téged, hogy az erődet, a cedáká pénzedet és mindenféle segítségedet fordítsd zsidó ügyekre. A berdicsevi Lévi Jichák rabbi [1740–1809] minden lehetőséget megragadott, hogy áldást tudjon adni. Egyszer megtette ezt a polgári újév elején. Megkérdezték tőle, hogy teheti meg ezt a rebbe, ezen a napon, ami a nem-zsidóknak különleges nap, és a válasz az volt, minden idő alkalmas az áldás adásra. Hasonlóan egy-két nappal ezelőtt volt a nem-zsidók újéve”.

Rebbe: Isten számolja, amit az emberek számolnak

Hasonló történetet mesélnek Sidney (Sálom) Hechtről, egy modernebb lubavicsi haszidról, aki jechiduton volt a Rebbénél. Ilyenkor este 8–9 körül fogadta az első látogatót a Rebbe és volt, hogy reggelig tartottak a találkozók. Hecht éppen éjfélkor volt bent, amikor is a Rebbe azt mondta neki: „Happy New Year” (Boldog új évet). Ez nagyon meglepte, de a Rebbe a berdicsevi Lévi Jichák rabbi nevében elmagyarázta neki, hogy a Zsoltárokban (87:6.) van egy vers: Hásém jiszpor bichtov ámim, aminek az egyszerű jelentése az, hogy: „Az Örökkévaló számba veszi a népeket, amikor bejegyzi őket”. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy az Örökkévaló figyelembe veszi azt is, ahogyan a népek számolják az időt. Vagyis mivel a népek ekkortól számítják az új évet, ez is számít, és lehet jó évet kívánni.

Állítólag hasonló eset történt a Rebbe személyi titkárával, Nissan Mindellel is (https://col.org.il/news/135737).

Az ellentmondás feloldása

Mi lehet a magyarázat a látszólag ellentmondó véleményekre? Ahol egyértelmű, hogy sem az, aki mondja, sem az, aki kapja a jókívánságot, nem tekinti ezt valódi újévnek, ott lehet boldog újévet kívánni, különösen, ha kissé tréfás hangnemben történik. Abban az esetben viszont, amikor komolynak tűnik, és természetesnek veszik, hogy ezzel kezdődik az új év, a Rebbe ezt kizárta (a témában lásd hébernyelvű írásom in: Heárot ubiurim folyóirat 1284. szám 40–46. oldal).

Mivel én és az olvasók is tisztában vagyunk azzal, hogy ez csupán udvariassági formula, és az újév valójában ros hásánákor kezdődött, mindenkinek kívánok minden jót az új évre…