Niszán hónap 9. (ebben az évben március 22.) a nagy hírű reb Árje Levin halálozási évfordulója. Cikkünkben az ő alakját idézzük fel.
Reb Árje Levin (1885-1969) „a bebörtönzöttek apja”, valamint „Jeruzsálem igaz embere” volt. Előbbi címét azzal érdemelte ki, hogy fáradhatatlanul látogatta a jeruzsálemi központi börtönben fogva tartott rabokat, akiket a palesztinai brit mandátum korában vetettek börtönbe titkos tevékenységükért, utóbbit pedig a szegényekért és betegekért végzett munkájával. Aki csak találkozott vele, megszerette és soha el nem felejtette az egyszerű, szent életű rabbit, akinek legendás volt nagylelkűsége, bőkezűsége és minden zsidó iránti, feltétel nélküli szeretete.
Árje Levin az akkor még az Orosz Birodalomhoz, ma Lengyelországhoz tartozó Orla faluban született, és 12 éves korától a legjobb jesivákban, Szlonimban, Volozsinban és Briszkben tanult. Húsz évesen, 1905-ben költözött az akkoriban még ottomán fennhatóság alatt álló Palesztinába, és nem sokkal a Jeruzsálemben való letelepedése után vette feleségül Dávid Sapira rabbi lányát, Cipora Chánát. Két és fél évtizeddel később lett először informálisan, majd hivatalosan a jeruzsálemi orosz negyedben lévő börtön rabbija. A börtönben elsősorban a Hágáná, a Pálmách, az Irgun és a Lechi tagjait őrizték, akiket többnyire fegyvercsempészetért, vagy fegyver birtoklásáért ítéltek el. A rabbi sokat beszélgetett és együtt imádkozott a rabokkal, közelebb hozta őket a zsidó vallásgyakorlathoz és üzeneteket közvetített a fogva tartottak és családjaik között. Fáradságot nem kímélve dolgozott azon, hogy halálos ítéleteket életfogytiglanra, életfogytiglani ítéleteket pedig rövidebb börtönbüntetésre változtasson. Munkájáért soha nem fogadott el pénzt. „Egyvalakinek mindig is hálás leszek: egy drága, kedves zsidónak… aki eget és földet ostromlott értem, és ő hozott közelebb a Teremtőmhöz azokban a sorsdöntő napokban” – írta egy egykori elítélt.
Emellett péntekenként betegeket látogatott jeruzsálemi kórházakban. Ágyhoz kötött, senki által nem látogatott betegeket, akiknek az ágyánál órákat töltött, biztató és megnyugtató szavakkal segítve őket nehéz óráikban. A zsidó kórházak mellett leprakórházakat is látogatott, többek között egy betlehemi kórházat, ahol elsősorban arab betegek feküdtek. A leprakórházakat soha senki nem látogatta, így a rendszerese feltűnő rabbi különösen fontossá vált az elhagyatottan élő betegek életében. Felesége rendszeresen főzött is az ápoltak számára, hogy reb Árje látogatásai alkalmával ételt is tudjon osztani a kórházi koszton tengődőknek.
Ha ez nem lett volna elég, reb Árje még további, különösen nehéz, embert próbáló micvákat is magára vállalt. A függetlenségi háborúban elesett és megcsonkított hősök azonosításához különleges rituálét is végrehajtott.
Látható, hogy reb Árje valóban különleges személyiség volt. Minden ember felé alázattal, tisztelettel, megértéssel és szeretettel fordult. Csak a jót látta az emberekben, még azokban is, akikhez másoknak soha nem volt egy jó szava sem. Adakozásban, a szegények segítésében nem ismert lehetetlent. Feleségét a végtelenségig szerette és tisztelte. Apró, szerényen berendezett lakásban lakott Jeruzsálemben, ahol még éjfélkor is fogadta a hozzá fordulókat. Úgy vélte ugyanis, azok, akik házassági problémáik miatt a segítségét kérik, szívesebben jönnek az éj leple alatt, amikor a szomszédok nem látják, hova mennek.
A jeruzsálemi piac, a Mácháne Jehuda mellett található Éc Chájim jesiva spirituális felügyelőjeként gyakran találkozott és beszélgetett a rá bízott diákokkal. Mindnyájukat tisztelte, szerette és felnőttként bánt velük. Szigorú büntetések helyett szeretettel teli példát szolgáltatott a számukra, hogy korábbi botlásaikat a jövőben soha ne kövessék el, halk szavú figyelmeztetése a legkomolyabb fegyelmezésnél is többet ért.
Reb Árje Levin néhány nappal a 84. születésnapját követően, 1969-ben hunyt el. Korábban elhunyt felesége mellett helyezték nyugalomra a jeruzsálemi Szanhedria temetőben. Temetési menetéhez foghatót addig nemigen láttak Jeruzsálemben.
Emléke legyen áldott!
zsido.com