Mendel Roth, az asdodi Somré Emunim közösség vezetőjének fia a háredi fiataloknak alapított Chásmonáim nevű egységben szolgál – írja az Arutz7.
A rendkívül szigorú és harcosan anticionista Somré Emunim (a hit őrzői) hászid udvart az ungvári születésű Roth Áron rabbi alapította mintegy száz évvel ezelőtt Szatmárnémetiben, majd idővel Jeruzsálembe, a Meá Seárim negyedbe tette át a székhelyét. Áron rabbi leszármazottai vezetik ma a különböző izraeli városokban működő Somré Emunim közösségeket, illetve a csíkos viseletükről ismert Toldot Áron és a Toldot Ávráhám Jicchák hászid udvarokat. A családi-ideológiai háttér ismeretében nem csoda, hogy az asdodi rebbe fia komoly dilemmákkal nézett szembe döntése előtt.
„Az elmúlt évben folyamatosan azt éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben azzal, ahogy élek. Testvéreim vére úgy folyik, mint a víz, én pedig csak csendben üldögélek. Kereshettem volna különböző mentségeket, ám a lelkiismeretem azt mondta, hogy ideje felállni és tenni valamit.
A végső döntést azután hoztam meg, hogy beszéltem Ávinoám Emuna ezredessel, a háredi egységet vezető parancsnokkal. Sokkal inkább úgy éreztem, mintha egy jesiva vezetőjével beszélnék, nem pedig egy katonatiszttel”.
Mendel Roth végül nem csupán a katonai szolgálatra vállalkozott, hanem harcoló alakulathoz kérte magát.
„Tisztában vagyok vele, hogy nem biztos, hogy képes leszek fizikailag vagy mentálisan végigcsinálni az alapkiképzést. Ebben az esetben mindent megteszek, hogy spirituálisan és érzelmileg nyújtsak támogatást az egység katonáinak”.
Mendel azt is elmondta, hogy jelentős változást tapasztal a hadsereg hozzáállásában a háredi társadalom tagjaihoz. „Végre megértették, hogy ahhoz, hogy sikerüljön növelni a bevonulási hajlandóságot a háredi fiatalok között, sokkal érzékenyebben kell a célcsoport spirituális és érzelmi szükségleteire reagálni. Az sem mellékes, hogy számos neves háredi rabbi fejezte ki szimpátiáját az új egységgel kapcsolatban és érdeklődve figyelik az első próbaév eredményeit. Azt gondolom, hogy ez az egység új szellemet visz a hadseregbe és történelmi léptékű reményt nyújt a rendkívül megosztott izraeli társadalom fájdalmának enyhítéséhez”.