Hitler hatalomrájutása az a pillanat, amikor a német – majd hamarosan a világ – zsidóság számára világossá vált: a történelem legsötétebb korszaka közeleg.
Hitler kancellárrá nevezése 1933 elején nem a nép akaratából, hanem egy cinikus politikai alku eredményeként történt meg, olyan döntésként, amely néhány éven belül a holokauszt borzalmához vezetett. A korabeli zsidó sajtó már ekkor pontosan érzékelte a veszélyt: félelemről, erőszakról és a közelgő viharról számolt be, miközben az ősi hit szavai adtak kapaszkodót a rettegés napjaiban.
Hitler nem a nép felhatalmazásával lett kancellár
1933 eleje a történelem legnagyobb népirtásához, a holokauszthoz vezető embertelen út egyik szörnyű állomása. Január 30-án Hitlert kancellárrá nevezték ki, jóllehet nem a nép akarata juttatta a kulcspozícióba. Ne felejtsük el, hogy ekkor még Hitlerrel együtt három antiszemita és hét nem-antiszemita politikus alkotta a kormányt. Ahogy ezt a Holokauszt Enciklopédia megfogalmazta:
„Hitlert nem a nép felhatalmazásával, nem egy választási győzelem eredményeként nevezték ki kancellárnak, hanem a parlamentáris rendszerről lemondó konzervatív német politikusok egy kis csoportja között létrejött, alkotmányosan megkérdőjelezhető alku nyomán.
Azt remélték, hogy Hitler népszerűségét a tömegek körében felhasználhatják a konzervatív tekintélyuralmi rendszer, esetleg a monarchiához való visszatérés megalapozásához. Két éven belül azonban Hitler és a nácik kijátszották Németország konzervatív politikusait, és megszilárdították a szélsőséges náci diktatúrát, amely teljesen Hitler személyes akaratának volt alárendelve.”
A német parlament feloszlatása
Február 2-án Hitler feloszlatta a német parlamentet, s új „választásokat” írt ki. A német zsidóságban a rettegés napjai szinte a tetőfokra hágtak. Az Egyenlőség magyar zsidó hetilap egy berlini olvasója a következőképpen számolt be az eseménysorozatról:
„A német zsidóság tehát elérkezett a kritikus ponthoz: legnagyobb ellensége, Hitler Adolf kancellár lett. Hogy mi lesz a német belpolitikában, külpolitikában, arról ma korai beszélni. De hogy mi lesz a német zsidókkal: ez a probléma sokkal kézenfekvőbb.
Hitler, a zsidógyűlölet apostola, a birodalom élén, dr. Frick, a volt thüringiai diktátor, aki eltiltotta a zsidókat a weimari iskolákból, aki gyűlölködő zsidóellenes imákat szerkesztett: a német birodalom belügyminisztere! Érheti-e a német zsidóságot súlyosabb bántalom és sérelem. Valóban csak az ősi hit és a régi tanítás tartja a lelket hittestvéreinkben:
Bechol dór vedór omidim ólénu lachallószénu ve-ha-kódós boruch Hu macilénu mijódom. (Minden nemzedékben új és új Gyűlölők támadnak ellenünk. De a Mindenható mégis megment minket az ő kezükből…)”
„Sötét és borús a német zsidóság szemhatára.”
„Sötét és borús a német zsidóság szemhatára. Felhős és gyászos a Horizon. 167 feldúlt zsidó temető, felrobbantott és kifosztott zsidó üzletek, ártatlanul elüldözött zsidó diákok, meggyalázott zsidó nők, faluk végén lemészárolt zsidó koldusok vére festette meg Hitlerék útját a hatalom felé. Most elérték. Most fenn vannak a csúcson. […]
A német zsidóság összeszorított fogakkal várja a vihart. Tapodtat sem enged jogaiból. Az új hámánizmus, a cári pogrom-korszak felújítása védekezésre készen tálalja.
A 60 milliós birodalomnak csak 1%-a a zsidó: 600.000 lélek: ezek ellen tombol a fajvédők sörszagú gyűlölete. A zsidóság büszke lehet rá, hogy ennyien irigylik és ennyien féltékenyek tehetségére, tudására, kultúrájára.”
Forrás: „Hitler”, Egyenlőség, 1933. 53. évf. 17. szám, 1. old.
A borítókép illusztráció. Fotó: FRANCE PRESSE VOIR / AFP
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.