A londoni városi tanács törvényhozó tagjai egy meglehetősen ellentmondásos terv ellen szavaztak, melynek eredményeképpen végül nem épülhet sokemeletes lakóház a 18. század eleji zsinagóga közelébe. A fejlesztők egy 48 emeletes toronyházra cserélték volna azt a hétemeletes lakóházat, mely a történelmi Bevis Marks zsinagóga mellett áll. A terveket múlt héten kedden 14:7 arányban utasították el, azonban egy másik, 21 emeletes épület terve továbbra is vita tárgyát képezi – számolt be róla a BBC.

Veszélybe került Nagy-Britannia legrégebbi zsinagógája

A környéken tervezett építkezések fenyegetik a londoni műemlék épületet, ami több mint 300 éves. 

A zsinagóga az Egyesült Királyság fővárosának spanyol és portugál eredetű zsidó közösségét szolgálja, akik aggódtak, hogy a tervezett hatalmas épület elzárná a természetes fényt az imaházuktól és bár ennek ellenkezőjéről a kivitelezők igyekeztek meggyőzni a zsidó közösséget, ők kitartottak a régi fényviszonyok megőrzése mellett. 

Tudta? A Bevis Marks zsinagógát 1701-ben építették, miután az 1290-ben elűzött zsidókat Oliver Cromwell visszaengedte Angliába. Az épület átvészelte London német bombázását és az IRA akcióit is. A spanyol és portugál zsidó közösségek is otthonukként tekintenek rá.

A természetes fény kulcsfontosságú a Bevis Marks zsinagóga mindennapjaiban. A közösség az ősi hagyományoknak megfelelően a mai napig elsősorban a napfényre támaszkodik, mely az imaház hatalmas félköríves záródású, egyszerű, átlátszó üvegtáblás ablakain keresztül érkezik. A természetes fény mellett pedig mintegy 240 gyertyát és némi elektromos világítást használnak, melyet még 1928-ban vezettek be, azonban utóbbi önmagában csak igen korlátozott fényt biztosít és fejleszteni sem lehet sajnos, mivel a zsinagóga műemlék.

„A rossz fényviszonyok miatt néha egyébként is nehézséget okoz az imák olvasása és a normális Istentisztelet levezetése.” – nyilatkozta Shalom Morris, a Bevis Marks rabbija a BBC-nek, hozzátéve, hogy ezért is nagyon örül, hogy törölték a terveket. 

Az építkezés ellen egyébként több ezren tiltakoztak, önmagában több, mint 1500 levelet küldtek a városi tanácsnak, hogy abban kérjék a tanácstagokat, hogy védjék meg a történelmi jelentőségű épület igényeit. A tiltakozók között volt több ismert ember is, mint például Simon Schama történész, író és televíziós műsorvezető, aki a The Jewish Chronicle-nek azt nyilatkozta, hogy jelenleg, „a fény megmentése a Bevis Marks számára az egyik legmélyebb történelmi és kulturális jelentőségű kérdés”.

A szintén történész és népszerű regényíró, Simon Jonathan Sebag Montefiore, még szeptember 13-án a Twitter-fiókjában osztotta meg a követőivel, hogy aláírta a Bevis Marks fényviszonyainak megmentését célzó petíciót és hasonlóra buzdította online táborát is. Jonathan Saul Freedland a The Guardian és a BBC Radio újságírója, illetve Ben Judah, a This is London és a Fragile Emipre újságírója; Montefioréhoz hasonlóan buzdították követői táborukat a beadványhoz való csatlakozásra.

A Bevis Mark zsinagóga, vagy tradicionális, héber nevén a Káhál Kádos Saár haSámájim („a mennyország kapujának szent közössége”) az Egyesült Királyság legrégebbi zsinagógája Londonban, melyet 1701-ben építettek fel az Ibériai-félszigetről elűzött zsidók leszármazottjai.

A zsinagóga azonban nemcsak a szigetországban, de Európában is egyedülállónak számít, hiszen az épületet több mint 320 éve folyamatosan zsidó szakrális célra használják.

Angliába az 1650-es évektől kezdődően telepedhettek le újra zsidók, akiknek egy jelentős része szefárd eredetű volt és Amszterdamból költöztek át a nagyobb angol városokba. A Bevis Mark zsinagóga közössége eredetileg 1657-ben nyitotta meg első imaházát a Creenchurch Lane-ben.

Idővel a növekvő közösség méretének és a tagok befolyásának megfelelően reprezentatív zsinagóga felépítésével bízták meg Josep Avist, akinek 2640 fontot szavaztak meg. A legenda szerint Avis visszautasította a díj teljes összegének a behajtását, mondván, hogy nem szeretne profitálni Isten házának felépítésén. A zsinagóga tetőszerkezetéhez egyébkén Anna hercegnő – később királynő – (1665–1714) is ajándékozott faanyagot.

Az őszi nagyünnepeket megelőzően 1701-ben felavatott zsinagóga belső díszítésén tetten érhető az 1671–1675 között épült amszterdami, portugál zsinagóga enteriőrjének hatásai, illetve egyesek szerint a közeli Szent Pál székesegyház tervezőjének, Sir Christopher Wren (1632–1723) építészeti megoldásai is visszaköszönnek itt.

A 18. századi esketési és körülmetélési jegyzőkönyvekből az tűnik ki, hogy a tagok nagyobb része portugál „Vindos de Portugal”, kisebb részben pedig spanyol, „Vindos de España” volt, minek következtében a zsinagóga ünnepi beszédeit egészen 1833-ig portugál nyelven tartották, és csak később váltottak angolra.

A 19. században a zsinagóga a szefárd zsidó élet egyik vezető érdekképviseleti központjává nőtte ki magát, ahonnét szerte a világban igyekeztek képviselni a szefárd zsidók jogait. A közösség egyik vezető tagja pedig nem más volt, mint a híres filantróp, Moses Chaim Montefiore (1784–1885).

Moses Chaim Montefiore (1784–1885) by Henry Weigall, oil on canvas, 1881/Wikipédia

A történelmi jelentőségű zsinagógánál 1992. április 10-én az IRA terroristái bombát robbantottak, a károkat a közösség elnökének erőfeszítésére 15 hét alatt sikerült helyreállítani, s így leányának már ott tarthatták esküvőjét.

2021 elején az ottani kormány 497.000 angol fontot (210 millió forint) adott a kulturális alapból, hogy megvédjék, és helyreállítsák ezt a nemzeti történelem szempontjából is fontos épületet, most pedig a városvezetés is megmutatta, hogy nagyra értékelik a zsinagóga tradícióinak megőrzését.

Fotó: a zsinagóga belső tere természetes fényben, Wikipédia