Egy mondás szerint nem telik el nap Rási nélkül, vagyis olyan gyakran idézett magyarázóról van szó, akinek a véleménye megkerülhetetlen, ha az ember Tórát tanul. Támuz hó 29. a Rási néven ismert nagyszerű tudós, Slomó Ben Jicchák rabbi halálozási évfordulója, cikkünkkel rá emlékezünk.
Rási, aki Dávid királyhoz vezette vissza a családfáját, 1040-ben született a franciaországi Troyes-ban és 65 éves korában, 1105-ben, támuz hó 29-én hunyt el ugyanott. Apja szegény borkereskedő volt. Azt mondják, egyszer talált egy gyémántot, és örömmel elvitte egy gyémántkereskedőhöz: „Vége a szegénységnek” – gondolta. Ám a kereskedőnek nem volt elég pénze egy ekkora gyémánt megvásárlásához, és a püspökhöz irányította Jicchákot. A püspök régóta keresett már egy szép nagy gyémántot, ami beleillik a kezében tartott hatalmas keresztbe, és szép summát ajánlott érte. Amint azonban meghallotta, hogy mi a püspök célja a gyémánttal, elállt az eladástól, és az értékes drágakövet a tengerbe dobta. Ekkor égi hangot hallott: „Önfeláldozásodért nagyszerű fiad születik, akinek a fénye ragyogóbb lesz, mint a világ összes drágaköve és tanításai örökké fénylenek majd.” A következő évben fia született, akit a bölcs király után Slomónak nevezett el, kifejezve aztán kívánságát, hogy fia bölcs legyen, akár Salamon király.
Rási Wormsban és más zsidó központokban tanult, mielőtt visszatért szülővárosába és híres tanító lett maga is. Városa rabbijának választották, ám munkájáért e minőségében nem fogadott el pénzt. Apja nyomdokain járva ő is borkereskedésből tartotta el a családját.
Híres, mai napig használt kommentárja a lehető legegyszerűbben magyarázza el a bonyolult tórai mondatokat, és ez az, ami miatt Rási magyarázatai az elsők, melyekkel a tanulmányait éppen csak kezdő gyermekek megismerkednek.
Mielőtt a nagyközönség előtt megjelent volna magyarázataival, kommentárjait felírta kis pergamendarabokra, és elkezdte járni kora híres jesiváit. Ha a magyarázatot tartó tanár elakadt vagy nem tudta kielégítően taglalni a szöveget, a tanulás végeztével Rási elővette az adott szövegre vonatkozó pergament és a rabbi Talmud-kötetébe csúsztatta. A rabbi ott találta meg másnap a tiszta, könnyen érthető magyarázatot. Mindenkit ámulatba ejtettek a kommentárok, és mivel nem ismertek senkit, aki hasonló módon értelmezte volna a szöveget, úgy vélték, egyenesen az Égből érkeztek. Dicsérték a szöveg egyszerűségét, világosságát, Rási pedig örömmel hallotta, hogy hasznos dolgot alkotott. Ugyanakkor ahogy telt az idő, arról is meggyőződhetett, hogy milyen nagy szükség van ezekre a magyarázatokra, és vég nélkül írta őket a tóra öt könyvével, a prófétai könyvekkel és a Talmud hatalmas köteteivel kapcsolatban. A pergamencsíkokat másolni és tanulmányozni kezdték, ám senki sem tudta, hogy eredetileg kitől származnak. Egyszer azonban valaki meglátta, amikor elhelyezte szokásos pergamenjét egy rabbi könyvében, és a titokra fény derült. Rási azonnal soha nem látott mértékű hírnévre tett szert, kommentárjait széles körben kezdték használni, és a tóratanulás ma már teljességgel elképzelhetetlen az ő kommentárjai nélkül.
Rási kommentárjait a Tórát tanuló zsidókon kívül az ófrancia nyelv tudósai is tanulmányozzák, sokszor ugyanis korának francia szavait használta egy-egy héber kifejezés magyarázataként.
Rásinak nem volt fia, lányai viszont – a kor szokásaival ellentétben – magas szintű tóratudásra tettek szert.
Mondják, hogy olyan szent életű lányok voltak, hogy tfilinben imádkoztak, de erre nincs bizonyíték. Vejei és unokái között számos nagyszerű tudós volt, köztük rábénu Tám és a Rásbám. Unokái és tanítványai együttesen a Toszfot néven ismertek a Talmud tanulmányozói között.
A XI. század vége már a keresztes háborúk kora volt. Ezekben az években felhergelt csőcselék zsidók ezreit gyilkolta meg és egész közösségeket irtottak ki. Az összetört szívű Rási csodálatos költeményekben emlékezett meg zsidó testvéreiről és más pijutokat, vagyis vallásos költeményeket is írt, ezek egy része az imarend részét képezi, például az újév előtt mondott szlichot imák között szerepelnek. Az idősödő tóratudós egészsége is megrendült, és amikor már nem tudott írni sem, lányának diktálta a hozzá érkezett kérdésekre adandó válaszokat. Végül 1105-ben, támuz hónap 29-én adta vissza lelkét az Örökkévalónak. A wormsi zsinagógában évszázadokon át őrizték Rási kőből készült székét, ám 1937-ben vandálok tönkretették.
Érdekesség, hogy Rási nevéhez fűződnek az ún. Rási betűk, melyeket ő nem is ismerhetett, mivel csak évszázadokkal a halála után kezdték a héber betűk e változatával nyomtatni a magyarázatait.
A háláchá a tfilinben a szövegek Rási által elfogadott sorrendjét tartja megfelelőnek, ezért azt Rási-tfilinnek nevezik, bár előtte is azt használták.
Címlapkép: chabad.org
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.