Nelson Mandelát, Dél-Afrika egykori elnökét nevezték már ikonikus hősnek és elvakult fanatikusnak. Van, aki a szabadság elhozójának, nagyformátumú demokratikus politikusnak tartja, míg mások kommunistának és terroristának tekintik. Toleranciát és elfogadást hirdetett – majd élesen támadta a fehéreket. Sokra tartotta a dél-afrikai zsidó közösséget, ugyanakkor támogatta Jasszer Arafatot és Izraelt apartheiddel vádolta. Nelson Mandela december 5-én bekövetkezett halálával egy ellentmondásoktól nem mentes élet zárult le.
Az 1980-as években, amikor a zsidók ez-rével hagyták el Dél-Afrikát, Menachem Mendel Schneerson, a lubavicsi Rebbe azzal biztatta a hozzá forduló helyi rabbikat és zsidó vezetőket, hogy hamarosan egy csapásra megfordul majd a helyzet és csodával határos módon békésen jön el a változás. „Megláttuk egyértelműen, ahogy a Rebbe profetikus áldása valósággá vált” – meséli a Mandela kiszabadulása körüli idő-szakról Avi Rabin, a Dél-Afrikai chábád mozgalom vezetője. Bár azokban a februári napokban lázongásokra készültek, végül békésen zajlott le Mandela kiszabadulása és ünneplése.
Mandela élete több ponton is kapcsolódott a zsidósághoz: bujkálása idején többek között Wolfie Kodeshnél, egy kommunista zsidónál lelt menedéket, ahol megismerkedett az Irgun nevű szervezettel, ami Izrael függetlenségéért harcolt a Brit mandátum idején. Védőügyvédei között is több zsidó akadt, akikkel a börtönben töltött évek alatt is szoros kapcsolatot ápolt. Kiszabadulása után napokkal megjelent az egyik Johannesburgi zsinagógában, ahol együtt ünnepelt a közösséggel. Beiktatása-kor az ortodox főrabbi, Cyril K. Harris egyike volt azoknak, akik imát mondtak a ceremónián – ez volt az első alkalom a keresztény többségű országban, hogy más vallás képviselője is szerepelt állami eseményen.
Ugyanakkor Mandela élesen bírálta Izraelt, és nagyra tartotta Jasszer Arafatot, akit többször is szabadságharcosnak nevezett – első hivatalos találkozásukra két héttel a fent említett zsinagógai ünneplés után került sor. Ugyancsak barátjának nevezte Muhamad Kadhafit. Ezek, a terroristákat támogató lépések és az Izrael ellenes retorika gyakori bírálatot váltott ki a Mandelát nagyra tartó, de erősen cionista beállítottságú dél-afrikai zsidókból.
A dél-afrikai születésű Hurwitz Sholom rabbi így fogalmazta meg Mandela ellentmondásos viszonyát a zsidókhoz: „Mandela Izrael-ellenessége nem jelent egyben antiszemitizmust is. Életrajzi könyvében hosszan ír arról, hogy fiatal jogászként se-hol kapott munkát, amíg egy zsidó céghez nem jelentkezett. Ez volt az egyetlen hely, ahova felvették. Azt írja, ez azért van, mert a zsidók voltak a legkevésbé rasszisták. Mivel történelmükben maguk is sok üldöztetést elszenvedtek, ezért bennük kevesebb a gyűlölet – ezért érthető az is, írja Mandela, hogy ők alkalmaztak egy fiatal fekete jogászt. A dél-afrikai feketék többsége az izraeli-arab konfliktusban az arabokkal érez együtt, velük azonosulnak. Így volt Mandela is, aki támogatta a zsidókat, de ugyanakkor a palesztinok pártján állt.”
Öt érdekesség
Dél-Afrika zsidóiról
1. Az ország zsidó közösségének története gyakorlatilag az európaiak 19. századi letelepedésével egyidős, noha az első betelepülők már a 15. században megjelentek.
2. 67000-es lélekszámával a 12. leg-nagyobb zsidó közösség a világon
3. Sok zsidó vett részt az apartheid el-lenes mozgalmakban, mint például Joe Slovo, Dennis Goldberg vagy Helen Suzman.
4. Az eredeti közösség 62 százaléka jelenleg is Dél-Afrikában él, ezzel egyike a legrégebb óta működő közösségnek a fejlődő országok között.
5. Itt működik a kontinensen egyedül kóser szafari utakat kínáló utazási iroda.