A modern orvostudomány jól ismeri a napfény szerepét a gyógyulásban: bőrünk a napsugárzás hatására D-vitamint termel, amely elengedhetetlen a kalcium felszívódásához és a csontok egészségéhez. De vajon van-e tórai alapja annak, hogy a nap gyógyító erejéről beszéljünk?
A nap gyógyító ereje egy zsidó olvasóban is megfogalmazódott, a kérdésre pedig Daniel Wasserman rabbi adta meg a választ a chabad.org oldalán.
A rabbi kifejti, hogy több zsidó forrás is utal arra, hogy a nap valóban Isten-i eszköz lehet a gyógyulásban. Az egyik legérdekesebb történet a Teremtés könyvében, Jákob és Ézsau angyala közötti éjszakai küzdelemről szól. A harc során Jákobot a csípőjén ütés éri, amitől lesántul. A következő mondat (1Mózes 32:32.) pedig így szól:
„És a nap fölkelt számára.”
A híres középkori kommentátor, Rási felteszi a kérdést: mit jelent az, hogy „számára”? A nap mindenki számára süt, miért emeli ezt ki a szöveg? Rási így folytatja a fejtegetését: a nap Jákob kedvéért kelt fel, hogy meggyógyítsa a sérülését. Ebből a magyarázatból az következik, hogy a napfény, Isten teremtett világának részeként, valóban képes lehet testi sebek gyógyítására.
Ezt az értelmezést erősíti meg Máláchi próféta könyve is, ahol a messiási idők leírásakor így ír: „És feltámad az igazság napja, és gyógyulás lesz szárnyai alatt.” (3:20.) A nap itt nemcsak fényt, de irgalmat és gyógyulást is hoz.
A zsidó hagyomány szerint a világ teremtésekor egy különleges, Isten-i fény világította meg a földet, amelyet később Isten elrejtett. A napfény ennek az eredeti fénynek csupán 1/60-ad része. A messiási korszakban ez az ősfény újra megjelenik majd a világban. Gondoljunk csak bele: ha már a nap is képes gyógyítani, milyen gyógyító erő rejlik majd az isteni fény teljességében?
A nap tehát nemcsak természeti jelenségként fontos, hanem spirituális szimbólumként is: emlékeztet minket arra, hogy a gyógyulás – legyen az fizikai vagy lelki – az Isten-i rend része.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.