A Tel-Avivi Egyetem kutatócsapata bizonyította: a növények igenis beszélnek, írja a TOI. A tudósok állítják: a növényvilág éppolyan zajos, mint az ember által hallható világ, ám csettegő „beszédük” az emberek számára nem hallható tartományba esik.
A növények közti kommunikációról eddig is tudtak a szakemberek, ám most először sikerült „szavakat” és „nyelveket” azonosítani. Az is köztudott volt, hogy a növények különféle módokon közlik a veszélyhelyzetet (pl. rovarok támadása) fajuk egyéb egyedeivel: fizikai változással (színváltozás vagy hervadás), ízváltozással (keserűvé válnak a növényevők távol tartására) vagy szagokkal. Nemrégiben az is kiderült, hogy a növények környezetük hangjaira is reagálnak, például növelik nektárjuk cukorkoncentrációját, hogy a közelben zümmögő méhraj egyedeit magukhoz vonzzák a beporzás érdekében.
Most azonban levegőben terjedő hangokat rögzítettek, melyekkel a veszélyben levő növények jeleznek társaiknak. Kiderült, hogy a növények csettegő-pattogó hangokkal kommunikálnak, mint amikor a kukorica elkezd kipattogni a lábosban. Hangjaik erőssége megfelel a normál emberi beszédnek, ám olyan magas frekvencián mozognak, melyet az ember nem érzékel.
Lilach Hadany professzor elmondta:
„Úgy tűnik, hogy a körülöttünk levő világ tele van a növények hangjaival és ezek a hangok információt hordoznak, például vízhiányról vagy sérülésről. Feltételezzük, hogy a növények által kiadott hangokat a természetben más teremtmények – denevérek, rágcsálók, különféle rovarok és talán más, a magas frekvenciákat halló növények – érzékelik és levonják a megfelelő információt.”
A kutatók úgy vélik, hogy az emberek – megfelelő szenzorok segítségével – a hasznukra fordíthatják e tudást, például a növények maguk jelezhetnék, hogy vízre van szükségük.
„Egy idilli virágos rét igencsak hangos hely, csak éppen mi nem halljuk a zajokat.”
A kutatás során kezdetben paradicsomokat vizsgáltak, melyektől megvonták a vizet vagy megvágták a tövüket, később más növényeket, például búzát, kukoricát, szőlőt is bevontak a vizsgálatba. A kutatók a növények által leadott, 50 és 120 kHz közti, vagyis rendkívül nagy frekvenciájú, az emberi érzékelésen túli hangokat vizsgálták.
„A nem fenyegetett növények átlagosan egy hangnál kevesebbet adtak ki óránként, míg a stresszes állapotban levő – vízhiányos vagy sérült – növények több tucat hangot hallattak óránként… Úgy véljük, hogy nagyon sok növény ad ki hangot, de e hangok jellegzetességeinek sokféleségét még fel kell térképezni”
– állítják a szakemberek. A hangok valószínűleg részben a növényi szárak belső üregeiből erednek.
A kutatók szerint felfedezésük segíthet a mezőgazdasági termelésben, például abban, hogy pontosabban tudják meghatározni a vízszükségletet vagy hamarabb észrevegyék a növények fertőzöttségét. A hangok 3-5 méterre érzékelhetők az olyan állatok számára, mint például a egerek vagy molyok, melyek képesek felfogni e hangtartományt. Az is elképzelhető, hogy ezek az állatok reagálnak is valami módon a növények jelzéseire. Az eddig is jól ismert tény volt, hogy a valami módon fenyegetettségben levő növények olyan anyagokat bocsátanak ki magukból, melyek figyelmeztetik fajtársaikat a veszélyre. Feltételezhető, hogy a hangok hasonló szerepet töltenek be. „A hangok információt tartalmaznak. Ha mi megtudhatunk belőlük valamit a növények állapotáról, mások is képesek lehetnek erre. A kérdés az, hogy ki és mire használja ezt az információt.”
Fotó: Celine Sayuri Tagami
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.