Ha a csokoládéról egy népre kell asszociálni, akkor rendszerint a maják, aztékok, franciák vagy svájciak jutnak az ember eszébe. A zsidók jóval ritkábban, pedig, ahogy egy nemrégiben megjelent szakácskönyvből kiderül, a zsidó kereskedők kulcsszerepet játszottak a csokoládé elterjesztésében világszerte.

Michael Leventhal Babka, bulu és blincsesz: csokoládés zsidó receptek a világ körül című munkája, akárcsak mindenki más, a majákkal és az aztékokkal kezdi a közkedvelt édesség történetét. Az 1580-as években azonban megkezdődött a kakaóbab importja, miután a spanyolok rájöttek hogyan lehet belőle ízletes italt készíteni.

„Ekkor léptek színre a történetben a zsidó kereskedők, akik kulcsszerepet játszottak a csokoládépiac létrehozásában és kiszélesítésében”

– olvasható a kötetben. – „Akkoriban az igen elterjedt antiszemita előítéletek nyomán számos munkakörből kizárták őket. A csokoládéval való üzletelést azonban engedélyezték számukra és ők éltek is ezzel a lehetőséggel.”

Photo by Egor Lyfar on Unsplash

Az 1600-as évek elején Spanyolországból az inkvizíció elől Franciaországba menekült zsidók vitték magukkal a csokoládét francia területekre. Leventhal szerint ugyanúgy, ahogyan

a zsidó közösségek költözködésének útja követhető a padlizsán elterjedésének megfigyelésével, a csokoládé ismertté válása is magán viseli a zsidó közösségek mozgásának nyomait.

„Útjuk során különféle dolgokat vittek magukkal, köztük a kakaóbabot és azt a tudást is, hogy hogyan készül a csokoládé.”

Az európaiak 1502-ben ismerkedtek meg a csokoládéval. Kolumbusz – akiről sokan azt gondolják, hogy maga is zsidó volt – ajándékba kapott kakaóbabokat, ő azonban tévesen mandulának vagy kecskeürüléknek nézte az értékes adományt. Curaçaóban a mai napig forró csokit szolgálnak fel a körülmetélési ünnepségeken annak emlékére, hogy a zsidók hatalmas szerepet játszottak abban, hogy a csokoládé majdnem egy fél évezreddel ezelőtt, a Karib-szigetekre érkezett.

Curaçao zsinagóga Facebook

A könyvről szólva Leventhal megjegyezte:

„Vannak benne viszonylag egyszerű receptek és olyan, igen eredetiek is, melyek nagyobb kihívást jelentenek. Külön rész szól a zsidó közösség és a globális csokoládékereskedelem kapcsolatáról. A zsidók több mint ötszáz éve foglalkoznak folyamatosan a csokoládéval… Ez a zsidó történelem egyik különleges és viszonylag ismeretlen aspektusa.”

A könyv egyébként véletlenül készült el a lezárások idején, amikor Leventhal a munkáját próbálta összeegyeztetni két gyermeke távoktatásával. A férfi gyerekkönyveket ad ki és bevallottan csokoládémániás. Így alakult, hogy kedvelt édességéről írt éppen egy gyerekkönyvet, melyben arról beszélt, hogy a barna finomságot spanyolországi zsidók vitték Franciaországba az 1600-as években.

„Arra gondoltam, hogy jópofa lenne összegyűjteni néhány csokis receptet… Aztán ez úgy ágazott szerteszét, amire nem számítottam. Nem hiszem, hogy valaki valaha is összeállította volna a csokoládés zsidó recepteket. A célom az volt, hogy 50 ilyet szedjek össze” – nyilatkozta a szerző, aki receptjeit – többek között csokicsipszes kekszeket, brownie-kat, Sacher-tortát, csokoládés chillit és trüffeleket – híres séfektől gyűjtötte, többek között Izraelből, Egyiptomból, Német- és Franciaországból, Hollandiából, sőt, Magyarországról is.

A szórakozásként indult kötettel a szerzőnek végül mégis konkrét és nemes célja lett: a Chai (cháj – héberül „élet”) nevű, rákos betegek ellátására szakosodott intézmény számára szeretne 10 ezer fontnyi adományt összegyűjteni:

„Sajnálatos módon nagyon sok ember és a családjuk érintett. Számos zsidó jótékonysági szervezettel dolgoztam már együtt és a Chai az egyik legjobb közülük. Ők már korábban is kiadtak szakácskönyveket, így természetes volt, hogy az enyémet is rajtuk keresztül publikáljam.”

Az askenázi családból származó Leventhal 11 évvel ezelőtt házasodott össze egy szfárádi nővel, aki megnyitotta előtte a szfárádi konyhaművészet titkait. A férfi mára úgy véli, hogy a különféle alapanyagok vagy elkészített fogások kiváló lehetőséget nyújtanak az emberek számára, hogy azon keresztül beszéljenek zsidó kultúráról, történelemről, szokásokról.

„Claudia Roden [az egyik leghíresebb és leginkább átfogó zsidó szakácskönyv szerzője] mondta, hogy minden recepthez tartozik egy történet. Ez nekem nagyon tetszik, mert annyira igaz – akár ha csak egy pohár forró csokit tekintünk, ha elgondoljuk, honnan jött a recept, végül olyan történetet mesélünk el, aminek a gyökerei 500 évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Ha elég mélyre ásunk, minden egyes sütemény kapcsán visszajuthatunk oda, ahonnan az adott recept elindult.”

Fotó:Jennifer Pallian/Unsplash

Fotó: Unsplash