82 évvel ezelőtt ezen a napon a náci németek, az SS- és Gestapo-egységekkel, továbbá a Wehrmacht-erőkkel megszállták Magyarországot.
1944. március 19-én kora reggel a náci németek megszállták Magyarországot. A vészkorszak eseményei felgyorsultak, a hazai zsidó közösség tragikus sorsa megpecsételődött. A nácik nem tétlenkedtek, rögtön megkezdték a prominens náciellenes személyiségek, köztük az arisztokrácia-konzervatív elit letartóztatását, hogy a zsidók mielőbbi megsemmisítése minél könnyebb legyen. A letartóztatások és törvénytelenségek ellen egyszer sem tiltakozott sem a magyar kormány, sem a kormányzó.
A náci német megszállás utáni napokban
A megszállás utáni órák kritikusak voltak. A nácik minél előbb igyekeztek elfojtani az „ellenhangokat”. Wilhelm Höttl vezetése alatt álló állambiztonsági és kémelhárítási hivatal budapesti irodájában összeállított listák alapján megkezdték az antinácik letartóztatását. Börtönbe vetették Magyarország politikai és gazdasági elitjének azt a részét, akik nem voltak náci érzelműek, közöttük természetesen prominens zsidó vezetőket is.
A letartóztatások ellen sem a magyar kormány, sem Horthy Miklós kormányzó nem szólalt fel. Egyes-egyedül Közi Horváth József (1903–1988) római katolikus lelkész, alsóházi képviselő emelte fel a hangját az elkövetett törvénytelenségek ellen. Azonban képviselőtársai lehurrogták, sőt, rendreutasították, hogy hallgasson!
A letartóztatások, internálások, majd deportálások célja A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája tömör összefoglalása szerint a következő volt:
„A németek el akarták tüntetni a németellenes magyar ellenzék tényleges és potenciális vezetőit, köztük a zsidók politikai szövetségeit és arisztokrácia-dzsentri barátait, demonstrálni kívánták magyarországi hatalmukat, meg akarták félemlíteni a zsidókat, és túszokat akartak ejteni, hogy a zsidó közösséget zsarolhassák, és különböző iparágakat ellenőrzésük alá vonhassanak.”
Létrehozták a Központi Zsidó Tanácsot
A náci megszállást követően röviddel létrehozták a Központi Zsidó Tanácsot, mely a vészkorszak hátralévő részében a nácik bábjaként „vezette” a fővárosi (és vidéki) zsidókat. Tulajdonképpen a náci intézkedést szócsöve volt. Ahogy az A Magyar Zsidók Lapja megszállás utáni első számából is kiderül:
„A zsidóság részéről egy Központi Tanács alakítása kívántatott meg, mely a szükséghez képest nagyobb taglétszámú belső választmányokat a maga hatáskörében önállóan alakítja meg. A Központi Tanács az egyetlen meghatalmazott és felelős szerve az egész zsidósnak, amely hivatva van, mint illetése szerv, a német hatósággal az érintkezést fenntartani.
Az a kijelentés történt, hogy zsidó volta miatt senkit nem tartóztatnak le és ha egyes letartóztatások szükségesek, ez más okokból történik.
Budapest területét zsidónak engedély nélkül elhagynia nem szabad, ugyancsak tilos lakást változtatni engedély nélkül. Vidékről zsidó nem jöhet Budapestre. A vidékről újabban Budapestre érkező zsidó nyomban bejelentendő. Utazási vagy lakásváltoztatási kérelmeket a Központi Tanács útján kell benyújtani.
Nyomatékosan felhívjuk mindenkinek a figyelmét arra, hogy mindezeket a rendelkezéseket a legszigorúbban és a leglelkiismeretesebben tartsa be. Csak ezeknek a rendelkezéseknek pontos követése szolgálhat biztosítékul arra, hogy a megengedett kereteken belül mindenki folytathassa polgári életét.”
Források: Braham, Randolph L., A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. Budapest: Park Könyvkiadó, 2007. I. köt. 45–46. old.; „Felhivás a magyar zsidósághoz!”, A Magyar Zsidók Lapja, 1944. 6. évf. 12. szám, 1–2. old.
A borítókép illusztráció, 1944 októberében készült. Fotó: Fortepan / Fortepan.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.