Berlin központjában régészeti feltárások során olyan zsidó otthonok maradványai kerültek elő, amelyeket a náci korszakban kobozott el az állam.
A régészeti helyszínen egykor pompás lakóházak és üzletek álltak, amelyek a bombázások és a későbbi újjáépítés során tűntek el, nyom nélkül hagyva azt a közösséget, amely évszázadokon át élt ezen a területen – és amely soha nem kapott kártérítést a nácik által elszenvedett veszteségeiért.
Zsidó jelenlét Berlin központjában
Évszázadokon keresztül zsidók éltek a mai Berlin központjában. A náci korszak alatt több mint 200, zsidó családok tulajdonában lévő házat és ingatlant koboztak el, és egyik tulajdonos sem részesült soha kártérítésben. Most, évtizedekkel később, régészeti feltárások során ezeknek az épületeknek a töredékei kerülnek elő.
A második világháború alatti súlyos bombázások, valamint a háború utáni újjáépítés miatt – amely figyelmen kívül hagyta a terület zsidó történelmét – a berlini zsidó élet építészeti emlékeinek nagy része elveszett.
Az egykor sűrűn beépített városrész ma egy 7,2 hektáros nyílt tér a Mitte kerületben, amelynek helyén közpark található.
A King of Portugal szálloda
Korábban ezen a területen impozáns épületek sorakoztak, köztük a híres König von Portugal szálloda is. Az épület saját zsinagógával rendelkezett, és kóser ételeket kínált. Rendszeres úti célja volt a zsidó utazóknak, és egészen az 1930-as évekig a helyi zsidó közösség egyik kulturális központjaként működött.
Napjainkban Berlin tartományi kormánya átalakítja ezt a nyílt területet. Új lépcsőket és rámpákat építenek a folyópart mentén, hogy akadálymentes, nyilvános vízpartot hozzanak létre. A munkálatok során – Hans-Wilhelm Saure, a Bild újságírója szerint – feltárták az egykori Burgstrasse 8–22 mentén állt épületek utolsó megmaradt maradványait.
Náci üldöztetés és elkobzott tulajdonok
A feltárócsapatok a Burgstrasse 20. szám alatt állt ház maradványait is megtalálták, amely egykor Richard Willstätter Nobel-díjas kémikus tulajdonában volt.
Mivel zsidó volt, Willstättert a nácik üldözték, és 1939-ben Svájcba menekült. A náci rezsim alatt minden vagyonát elvesztette, és 1942-ben meghalt. 1951-ben Kelet-Németország az otthona romjait köztulajdonná nyilvánította.
A Bild szerint az ásatások során feltárt további pincék is zsidó családokhoz tartoztak. „A Burgstrasse 12., 13/14., 16. és 20. szám alatti négy ingatlant a náci korszakban a Német Birodalom rabolta el zsidó tulajdonosaiktól. Egyiket sem szolgáltatták vissza sem a berlini fal idején, sem a német újraegyesítés után” – mondta a lapnak adott interjúban dr. Benedikt Goebel városkutató és történész.
Goebel hozzátette, hogy a pénzügyi kártérítést vagy egyáltalán nem fizették ki, vagy csupán az ingatlanok jelenlegi piaci értékének töredékét.
„A politikusok és a berlini közigazgatás szemet hunynak e történelem felett, és úgy tervezik a várost, mintha ezek a nagy nyílt terek tisztességes módon kerültek volna megszerzésre – ami a terület mintegy 20 százalékára egyáltalán nem igaz” – fogalmazott.
A Kék Mauritius és egy elfeledett zsidó örökség
Az egyik ház, a Burgstrasse 13/14. alatt, Philipp Kosack zsidó bélyegkereskedő tulajdonában volt. Berlin neki köszönheti a legendás „Kék Mauritius” bélyeg megszerzését, amely ma a berlini Kommunikációs Múzeumban található. Kosack 1935-ben Dániába menekült, és 1938-ban ott halt meg. Kelet-Németország 1968-ban lefoglalta az ingatlanát, és köztulajdonná nyilvánította.
Forrás: Ynet
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.