Egy Dél-Afrikában, muszlimok között élő izraeli nőt egy hanukia ébresztette rá arra, hogy hová is tartozik valójában – számol be az Arutz7. Máor ma már Izraelben él gyermekeivel, de az út nem volt egyszerű idáig. „Egy muszlim férfihoz mentem feleségül. Egyszer ellátogattam Dél-Afrikába, ott ismerkedtünk meg. Szerelmes lettem, mint egy lányregényben, amit azután esküvő követett. Két évig voltunk házasok.
Már a második gyermekemet vártam, amikor csomag érkezett apukámtól, Izraelből. A sok édesség, játék és gyerekruha között egy egyszerű hanukiát és egy csomag gyertyát is találtam.
Ettől egy kicsit ideges lettem, mert más is kibonthatta volna a csomagot. Nem akartam, hogy bárki is megtudja a házban vagy a szomszédságban, hogy egy hanukiát rejtegetek” – mesélte Máor, aki elhatározta, hogy a kockázatok ellenére hanukakor fellobbantja a lángokat. Sőt, még arra is volt gondja, hogy az ünnepre hagyományos fánkot szerezzen. Egy barátnője, a muszlim Fatma, aki egy pékséget vezetett, beleegyezett, hogy titokban megsüti a hanukai finomságot.
„Hanuka beköszöntekor a férjem dolgozni volt, csak a fiam, Micháel és én voltunk otthon. Elmondtuk az áldásokat, meggyújtottuk a lángokat, ünnepi dalokat énekeltünk és megettük a fánkokat. Nagyon szép ünnep volt. Amikor a férjem hazaért, nem csinált ügyet a dologból, de amikor váratlanul beállítottak a szülei, kitört a balhé. Erre a férjem eloltotta a gyertyákat és a szemétbe dobta a hanukiát.
Borzasztó érzés volt, hogy meg kellett tagadni önmagamat és a vallásomat” – emlékezett vissza Máor. A nő ezután továbbra is kettős életet élt: kívülről muszlimnak tettette magát, belül azonban őrizte zsidóságát. Egy nap azonban elhatározta, hogy véget vet a színjátéknak, és felvette a kapcsolatot a muszlim házasságban élő zsidó nőket segítő Jád Leáchim alapítvánnyal, valamint a zsidók Izraelbe vándorlását intéző Zsidó Ügynökséggel.
„Segítettek megszervezni a szökésemet. Addigra már nagyon sok erőszakot kellett elviselnem otthon. Amikor eljöttek értem, már alig bírtam lábra állni. A két gyermekemen kívül csak egy kis táskát tudtam magammal vinni.
Akkor szöktettek meg, amikor a férjem dolgozni volt. Hat hónapon keresztül egy védett házban éltünk Dél-Afrikában. A világjárvány miatt nem voltak repülőjáratok, és a gyerekek Izraelbe utaztatásához is meg kellett szerezni az engedélyeket.
Az izraeli nagykövetségen azt mondták, hogy ha engedély nélkül viszem el őket, az emberrablásnak minősül. Végül a férjem aláírt minden szükséges papírt, elsősorban azért, mert a nagyobbik fiam nagyon rossz mentális állapotban volt. Amint a férjem átadta a dokumentumokat, már indultunk is a repülőtérre. Először Etiópiába repültünk, onnan Egyiptomba, majd végül Izraelbe” – mondta Máor, aki idén már egy egészen másfajta hanukát köszönthetett.
„Hihetetlen érzés volt rettegés nélkül megünnepelni hanukát. Tegnap, amikor meggyújtottuk a gyertyákat, itt az izraeli otthonunkban, csak örömöt és boldogságot éreztünk. Énekeltünk, táncoltunk. A gyerekek is rendkívül élvezték az ünneplést. A történtek miatt a hanuka mindig is különleges jelentőséggel bír majd a családunk életében”.