Egy újságcikk állítása nyomán lángolt fel a vita: vajon a zsidó jog tiltja-e, hogy egy történelmi személyt (Kun Béla kommunista népbiztost) nyilvánosan Isten-tagadónak nevezzenek?
Egy újságcikk néhány mondata váratlan vallásjogi vitát indított el. A Népszava egy 2019-es írása szerint egy zsidó vezető úgy vélte: egy rabbinak a nem-zsidó közönség előtt Isten-tagadónak nevezni Kun Béla kommunista népbiztost tórai tilalomba ütközik. A kijelentés sokakban kérdéseket vetett fel: vajon valóban létezik ilyen tiltás a zsidó jogban?
A kérdésre Oberlander Báruch rabbi válaszolt, hangsúlyozva, hogy a téma nem politikai, hanem kizárólag háláchikus, vagyis vallásjogi kérdés.
Egy újságcikk, amely zsidó vallásjogi vitát indított
A 2019-es vita kiindulópontja egy cikk volt, amely a Vértanúk tere körül kialakult indulatokról számolt be. A szövegben idézett vélemény szerint egy rabbinak tilos lenne egy zsidó származású történelmi személyt – jelen esetben Kun Béla népbiztost – „Isten-tagadónak” neveznie, különösen nem-zsidó közönség előtt.
A cikk megjelenése után többen fordultak rabbikhoz ugyanazzal a kérdéssel: melyik tórai tilalomra utalhat ez az állítás?
A láson hárá, azaz a rossz beszéd tilalma
A legkézenfekvőbb magyarázat a zsidó hagyomány egyik legismertebb etikai szabálya: a láson hárá, vagyis a rossz beszéd tilalma.
A Tóra így fogalmaz: „Ne járj rágalmazóként néped között.” (3Mózes 19:16.)
A hagyomány szerint ez a tilalom rendkívül súlyos. A Talmud egyenesen úgy fogalmaz, hogy a láson hárá három embert „öl meg”: azt, aki mondja, azt, aki hallgatja és elhiszi, és azt, akiről szól.
A tilalom célja világos: megőrizni a közösség békéjét és morális alapjait, megakadályozni a pletykát, a megszégyenítést és a széthúzást.
De mi a helyzet egy „rossz emberrel”?
A zsidó jog azonban nem ilyen egyszerű.
A klasszikus vallásjogi irodalom, köztük a híres etikai mű, a Cháféc Chájim szerint van olyan eset, amikor nem tilos, sőt, akár szükséges is lehet rosszat mondani valakiről.
Ez akkor merül fel, ha az illető közismerten „rásá”, vagyis gonosz ember, aki nyíltan megszegi a törvényt, másoknak árt, vagy elutasítja az erkölcsi és vallási normákat.
Ilyenkor a rossz hírének említése figyelmeztetés lehet mások számára. A források még bibliai alapot is idéznek erre a gondolatra:
„Nemde gyűlölőidet, Örökkévaló, gyűlölöm…” (Zsoltárok 139:21.)
Még a „rossz emberről” sem lehet akármit
Ez azonban nem ad szabad utat a pletykának vagy a rágalomnak. A zsidó jog szigorú feltételeket szab:
- Csak bizonyított tényről lehet beszélni, nem pletykáról.
- Nem szabad eltúlozni a bűnöket.
- A cél nem a megszégyenítés, hanem a tanítás vagy a figyelmeztetés.
- Ha a rossz híresztelése semmilyen jó célt nem szolgál, akkor még a bűnösről sem szabad beszélni.
Vagyis a hangsúly mindig a szándékon és a közösség javán van.
Akkor mi a helyzet Kun Béla esetében?
A rabbinikus válasz szerint ha valaki Kun Béla tettein keresztül szeretné bemutatni, hogy egy adott ideológiai vagy erkölcsi út milyen káros következményekhez vezethet, akkor nem sért feltétlenül tórai tilalmat.
Sőt, ilyen esetben akár a hagyományos források szellemében is járhat el.
A zsidó jog tehát nem tiltja automatikusan a kritikus történelmi értékelést, még akkor sem, ha az kemény megfogalmazást használ.
Amikor zsidó vallásjog és közélet találkozik
Oberlander rabbi ugyanakkor egy másik szempontot is hangsúlyoz.
Ha valaki úgy gondolja, hogy egy másik rabbi tévedett vagy helytelenül fogalmazott, akkor nem feltétlenül szerencsés ezt nyilvánosan, a nem-zsidó közönség előtt felróni. A hagyományos zsidó etikában gyakran helyesebb az ilyen kritikát személyesen vagy magánlevélben megfogalmazni.
Mert bár a vita a zsidó gondolkodás része, a módja sem mindegy.
A zsidó jog alapján a rossz beszéd valóban tilos, de a történelmi és erkölcsi tanulságok kimondása nem feltétlenül az.
Oberlander rabbi teljes, forrásokkal ellátott cikke ide kattintva olvasható.
A borítókép illusztráció, egy 1955-ös felvonulás. Fotó: Fortepan / Berkó Pál.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.