Mit rejt a Név?

Mit rejt a név?

A zsidó hagyomány nagy jelentőséget tulajdonít a névnek, mert az nemcsak azonosításra szolgál, hanem szimbólum is, amely az őt viselő személlyel való szellemi kapcsolatot érzékelteti. Ezt a tartalmat hangsúlyozza a Biblia a Jákob és az angyal közti viadal leírása alkalmával. Az angyal megkérdezi Jákobtól, hogy mi a neve, s amikor választ kap, közli, hogy mostantól kezdve Izraelnek fogják hívni (1Mózes 32:27–28.).

A fiúgyermek a brit milá — a körülmetélési szertartás — alkalmából kapja meg nevét, a leány pedig akkor, amikor apja álijázik, vagyis fölhívják a Tórához. Noha a szülők szabadon döntenek gyermekük nevéről, mégis meg kell szerezniük döntésükhöz az égi jóváhagyást, hiszen az új ember attól kezdve az örökkévalóságig ezt a nevet fogja viselni.

Ezen a néven lesz bár micvá. Ezt a nevet írják házasságlevelére, ez kíséri bánatban és örömben, egész élete során. Ezen a néven emlékeznek meg róla halála után,_amikorKáddist mondanak vagy mázkirt imádkoznak érte.

Az imákban gyakran említünk zsidó neveket. A beteg felépüléséért mondott imában nevét szülei nevével egészítik ki. Ha állapota válságos, még egy nevet szokás hozzátenni az addig említettekhez, mert a hit szerint a név megváltoztatása viselőjének állapotában is változást hoz.

A szülők gyakran választanak gyermekük számára olyan nevet, amelyet elhunyt szeretteik viseltek. Ez a szokás a Tórában gyökeredzik, ahol le van írva: „…ne töröljék ki … nevét Izraelből.” Ezért kapja a gyermek egy-egy nagy tudósnak vagy a nemzedék jeles tagjának nevét, olyanét, aki példamutató életét a szentség szolgálatának, a jó cselekedeteknek szentelte.

A „Tiszteld apádat és anyádat…” parancsolat alapján alakult ki az az áskenáz (közép-európai zsidó) szokás, hogy a gyermeknek egy elhunyt nagyszülő nevét adják. Ezzel szellemi tiszteletüket fejezik ki az eltávozott lelke előtt, egyben azt a kívánságukat, hogy gyermekük élete méltó legyen ahhoz, akitől nevét örökölte.

Sajnos manapság igen sok zsidó gyermek van, aki nem tudja, mi a zsidó neve — esetleg nincs is neki –, és szívesebben veszi, ha nem zsidó nevét használják. Bölcseink azt mondják, hogy őseink azért jöhettek ki Egyiptomból, mert nem voltak hajlandók megtagadni zsidó örökségüket, és megtartották a zsidó neveket, a Reuvént, Simont, Lévit és a többit.

A zsidó nevek az alábbiak szerint osztályozhatók:

a. Bibliai és talmudi nevek, amelyek Mózes öt könyvében, a próféták könyveiben vagy a Talmudban, illetve a Midrásban szerepelnek.

b. Természeti eredetű nevek például az állatnevek, amelyek közül nem egyet már aBiblia is említ — ilyen a Dvorá (méh), Ciporá (madár) és Joná (galamb) –, a fák és_virágok nevei, amelyek szintén szerepelnek a Bibliában: ilyen a Támár (datolya) vagy a Sosáná(rózsa). Vannak állatnevek — az Árje (oroszlán), Cvi (szarvas) vagy Zeév (farkas) –, amelyek onnan származnak, hogy Jákob és Mózes az áldásokban ezeken a neveken említi a különböző törzseket.

c. Isten nevét magukba foglaló nevek például az Immánuél („Isten velünk van”),Gdáljá, Smuél („Isten a nevünk”), Jesájá („Isten segítségével”). A Jehudá „Hála” név is az Isten iránt érzett hálát fejezi ki.

A név az élet forrása

A Midrás (Brésit Rábá 17.) elbeszéli, hogy Isten azt mondotta az angyaloknak: Ádám bölcsebb, mint ők, mert képes fölfedezni az állatokban rejlő szellemiséget, ezáltal minden állatnak hozzá illő héber nevet tudott adni.

A Talmud számos példát sorakoztat föl, amelyek azt bizonyítják, hogy a név befolyásolhatja viselőjének jellemét. Rabbi Méir mindenkinek megkérdezte a nevét, mielőtt bármilyen céllal szóba állt vele (Talmud, Jomá 83b.). Rabbi Joszéf Káro, a Sulchán Áruchszerzője megállapítja: akit Ábrahámnak hívnak, az természeténél fogva hajlamos a jó cselekedetekre, a Józsefek pedig szívesen táplálnak másokat — fizikai és szellemi értelemben egyaránt –, ahogyan József tette Egyiptomban.

Zushe Wilhelm

* A gyermek elnevezéséhez csak az apának és az anyának van joga. A Kábbálá írja, hogy amikor egy gyermek megszületik, az Örökkévaló a szülők ajkára helyezi a lelkéhez illő nevet.

* Nem helyes, ha a körülmetélés vagy a Tóra-olvasáskor történő névadás előtt kihirdetik vagy bejegyzik a gyermek nevét.

* A kislányokat a Tóra-olvasás alkalmával kell elnevezni, vagyis hétfőn, csütörtökön vagy szombaton. Illik ilyenkor vendégséget rendezni a kislány névadása tiszteletére.

* Az áskenáz zsidóknál nem szokás élő személy nevét adni a gyermeknek. A szfárd hagyomány szerint a nagyszülők iránti tiszteletet azzal is kifejezik, hogy róluk nevezik el az unokákat.

* Ne nevezzük el a gyermeket olyan emberről, aki fiatalon, ötvenéves kora előtt halt meg! Ha mindenáron ilyen nevet szeretnénk adni a kicsinek, akkor helyes, ha még egy nevet kap.

* Az apja halála után született gyermeknek apja nevét kell adni.

* Vannak, akik a Purim ünnepe idején született lányoknak az Eszter, az ilyenkor világra jött fiúknak a Mordecháj nevet adják.

* Ha a gyermek, Isten őrizz, meghal, mielőtt még nevet kapott volna, a temetés előtt el kell nevezni őt.

* Zsidó nevet nemcsak az újszülöttek kaphatnak: az elmulasztott névadás bármikor pótolható. A rabbi szívesen ad tanácsot a hozzá fordulóknak.