Április 14-én estétől, 22-én estig ünnepeljük a Peszáchot, a három zarándokünnep egyikét.  A nyolcnapos ünnep a felszabadulás emlékét őrzi, és azt idézi, hogy Izrael gyermekei a kétszáztíz esztendős egyiptomi rabság után, 3326 évvel ezelőtt kivonultak Egyiptomból.  A kivonulás történetét – amely Mózes küldetését, fáraó kérlel­he­tet­len­sé­gét, az Isten rendelte tíz csapás sorozatát, majd a zsidók menekülését beszéli el – Mózes második könyvének 1–15. fejezete írja le.

Különleges peszáchi törvények

A kovászos: Az egyik kötelezettség az, hogy otthonunkat teljesen megtisztítsuk minden kenyérmorzsától és egyéb kovászos ételtől, cháméctól.  Cháméc minden étel, ital, ami az öt fő gabonafajta – búza, rozs, árpa, zab vagy tönköly – fel­hasz­nálá­sá­val készült, ha attól kezdve, hogy a víz érintkezett a liszttel, több mint 18 perc telt el a sütésig, mert ennyi idő után már megindul a kovászosodási (erjedési) folyamat.  Az előírás szerint a kovászos „ne legyen látható” és „ne legyen fellelhető”: ki kell takarítani, fel kell kutatni, és meg kell semmisíteni. Ez mindenre vonatkozik, ami Peszáchkor nem kóser – azaz olyasmi, ami chámécot tartalmazhat –, akkor is, ha nincs benne szemmel látható cháméc, mint a kenyérben, a száraz tésztákban, a búza­liszt­ben. Például a sör és egyéb gabonákból készített ital is cháméc.  Az askenáz (európai származású) zsidók nem szoktak rizst, kukoricát, földimogyorót és hüvelyeseket sem enni Pe­szách­kor.  Chá­szi­dok és más közösségek Peszáchkor ügyelnek arra is, hogy a macesz ne kerüljön érintkezésbe vízzel vagy nedvességgel (srujá – gebrokszt), így nem esznek knédlit, és ha­son­ló ételeket Pe­szách első hét napján. A nyolcadik napon azonban a chá­szid­ok is esznek sruját.

A kovászos eladása: A gyakorlatban az ünnep egész ideje alatt érinthetetlen kovászost tartalmazó termékeket nem semmisítjük meg, hanem félretesszük, és a rab­bi közvetítésével eladjuk egy nem zsidónak, hogy az ünnep nyolc napja alatt ne legyen birtokunkban. Peszách után, pedig mindent visszavásárolunk. Az ünnep előtti napokban, de legkésőbb április 13-én estig meg kell bíznunk a rabbit kovászosunk eladásával. Ezt a www.zsido.com/peszach honlapon is megtehetjük, vagy a Naptár, illetve ezen lapszám végén található űrlap használatával.

A macesz: A másik kötelezettség, hogy megfelelő mennyiségű, Peszáchra alkalmas kóser ételt készítsünk elő, hogy legyen mit ennünk az ünnep nyolc napján. Ezek közül a legfontosabb a Peszáchra készült mácá (macesz), mert ez helyettesíti a kenyeret.

Az edények: Peszáchkor nem használhatjuk a mindennapi edényeket és evőeszközöket, mert azok chámécosak. Sok háztartásban van elkülönített edény és étkészlet, amelyet csak Peszáchkor használnak. Akinek nincs külön peszáchi edénye, annak ki kell kóserolnia a mindennapi edényeket. A főzéshez és tálaláshoz használt edényeket vízben kell kiforralni, azokat pedig, amelyekben sütni szoktunk, tűzben kell izzítani. A kóseroláshoz, bonyolult mivolta miatt érdemes a rabbi tanácsát kérni.

A széderek: Peszách egyik legfontosabb része az ünnep első két estéjén (április 14–15. este) megtartott széder, amikre minden szempontból fel kell készülni. Aki nem rendez otthon szédert, annak lehetősége van közösségi széderen részt venni. Budapesti és országos szé­derest információért hívja a 267-5746-os számot.

Peszách előtti szertartások

Április 12-én, szombaton Sábát hágádol. Különleges szombat, mivel a kivonulás csodái már ekkor elkezdődtek. Régi szokás, hogy ezen a Peszáchot megelőző szombaton a rabbi nagy beszédet, drósét tart a zsinagógában, felkészítve a közösség tagjait a Pe­száchra és a peszáchi törvényekre.  A délutáni ima után elmarad a Borchi náf­si. El­mondjuk a Hágádának egy részét Ávádim hájinutól („Fáraó rabszolgái voltunk…”) Ál kol ávonoténuig („…minden bününket.”). Az őrködés éjszakája – Pe­szách­i Hágádá (Ma­gyar Könyvklub és Chábád Lubavics Egyesület, 1999) 32–68. old., Peszáchi Hágá­dá fonetikus átírással (Chábád Lubavics Egyesület és Pesti Jesiva, 2000.) 16–30. old.  Az esti imában elmarad a Vijhi noám („Legyen velünk…” 313–315. old.), mivel nem lesz teljes a következő munkahét.

Április 13-án, vasárnap este bödikát cháméc (chá­méc keresés) gyertyafénynél (412. old.), miután a lakásból alaposan kitakarítottuk a chá­mécet.  Kabba­lisz­ti­kus szokás ilyenkor 10 kis darab kenyeret ala­po­san becsomagolva a lakás különböző pontjain eldugni, és a keresés során azokat megtalálni.  A zacskóba összegyűjtött chámécot félretesszük, és másnap délelőtt elégetjük.  A keresés után elmondjuk a Kol chámirát („Minden élesztő…” – uo.), ami által semmivé nyilvánítjuk azt a chámécot, ami véletlenül mégis tulajdonunkban maradhatott.

Április 14-én, hétfőn elsőszülöttek böjtje 4:18-tól. A böjttel az utolsó egyiptomi csapásra emlékezünk, melyben az összes egyiptomi elsőszülött meghalt, és a zsidó első­szü­löt­tek megmenekültek.  Aki elsőszülött fiú, vagy, aki kiskorú elsőszülött apja, annak vagy böjtölnie kell, vagy ki kell váltania a böjtöt, úgy, hogy részt vesz egy szijum má­sze­chetén (az egyik talmudi traktátus tanulásának befejezési ünnepségén). Ha magunk nem is tanultunk, legalább meghallgatjuk a traktátus befejezését, és az ebből az alka­lom­ból rendezett ünnepi lakomától kezdve egész nap folytathatjuk az étkezést.  Reggeli ima korán reggel, hogy legyen idő a megmaradt kenyeret megenni, még a kovászos tilalmának beállta előtt.  Hétköznapi reggeli ima, de elmarad a Mizmor lötodá („Hálaének. Üdvrivalgással…” – 36. old.), mivel a hálaáldozat egyik kenyere cháméc, és már nem lenne idő azt megenni Peszách előtt.  A délelőtt folyamán kell elégetni az előző este megtalált és minden más chámécot, amit nem adtunk el nem zsidónak.  Cháméc evés legutolsó időpontja a Mágén Ávrahám szerint 10:05, a Báál háTánjá szerint 10:29. A cháméc birtoklásának legkésőbbi időpontja 11:25 illetve 11:37. Eddig az időpontig kell elégetni a chámecot is.  Ugyanazon időpont előtt, az égetés után, kell elmondani a második Kol chámirát („Minden élesztő…” – 412. old.) is.  A széder estéhez szükséges sült nyakat még az ünnep beállta előtt készítsük el. Este, az ünnep bejövetele után már nem szabad ezt elkésziteni, mivel ezt nem szoktunk megenni, főzni ünnepnapon pedig csak étkezés céljára szabad.  Hétköznapi minchá után A peszáchi áldozat rendjét mondjuk (Az őrködés éjszakája – Pe­szách­i Hágádá 12–15. old., Peszáchi Há­gá­dá fonetikus átírással 8–10. old.).

 

Peszách első estéje

Április 14-én, hétfő este ünnepi gyertyagyújtás. Ünnepi esti ima.  Chá­szid közösségekben az Ámidá után Teljes Hálélt mondanak (329–333. old.).  Á­lé­nu (Záróima – 185. old.)  A Széder estéken askenáz közösségekben is elmarad a kidus a zsinagógában az ima végén.

A széder

Április 14-én, hétfőn és 15-én, kedd este kerül sor a hagyományos széderre, a Peszách esti ünnepi vacsorára. A széder során minden zsidónak:

1. maceszt kell ennie, lehetőleg kézzel gyúrt, „smurá” maceszt,

2. négy pohár bort kell meginnia a Há­gá­dá­ban megjelölt részeknél, elsőként a kidusnál (lehetőleg vörösbort),

3. keserű füvet kell ennie,

4. el kell mondania a Hágádát, az egyiptomi kivonulás történetét; a „há­gá­dá” szó „elbeszélést” jelent; a Hágádá egyben a széder lebonyolításának „forgatókönyve” is,

5. dicsőítő zsoltárokat (Hálélt) kell mondania.

A szé­der esték rendjét és különböző szokásait részletesen az új magyar fordítású, kétnyelvű Az őrködés éjszakája – Peszáchi hágádá című könyvben találhatjuk (Chábád Lubavics Egyesület és EMIH, 2009). E könyv sok kommentárt, kiegészítést, történetet is tartalmaz. Ennek a hágádának létezik egy kisebb formátumú, fonetikus átírást is tartalmazó kiadása, mely nagyon praktikus lehet a résztvevők számára a széder megtartásakor.  Chácot hálájlá, csillagászati éjfél 0:45-kor van, lehetőleg eddig meg kell enni az afikománt az első széder este.  A széderről és a Pe-száchról bővebben a www.zsido.com/pe-szach honlapon olvashatunk. A Lefekvés előtti imából csak a Smá („Halljad Izrael…”) első fejezetét (Sámuel imája – Zsi-dó ima­könyv 161. old.) és a Hámápil áldást mondjuk (165. old.), mert Isten őrködésének éjszakája ez.

Peszách első napja

Április 15-én, kedden ünnepi imarend.  Az első napi Muszáf Á­midá ismétlésé-ben Tfilát tált (Ima a harmatért – 362–363. old.) mondunk.  Ettől kezdve egész Szukkotig minden Ámidában a nyári változatot, mo­rid hátált (például reggel 58. old.) [askenáz közösségek ezt nem mondják] és vötén brá­chát (például reggel 61. old.) említünk.  A Mu­száf Ámidá ismét-lésben Düchenolás (papi áldás – 360–361. old., részletesen lásd Naptár 80. old.).

 

Peszách második estéje

Április 15-én, kedd este Peszách második estéje, ünnepi gyertyagyújtás az ünnepre való tekintettel csak 20:21 után, és csak égő lángról történhet (Naptár).  Ünnepi imarend, mint előző este.  Az esti ima végén, az Álénu (Záróima) előtt Szfirát háomer (Omer­szám­lálás – 154–156. old.). 

Szfirát Háomer – Az omerszámlálás rendje

Peszách második estéjétől hét teljes héten át – negyvenkilenc napon át – minden este számláljuk a napokat. Az ötvenedik nap Sávuot ünnepe. A Sá­vu­ot szó jelentése „hetek,” ami a számlálás héthetes idősza-kára utal. A számlálás célja az, hogy a Peszách, a Kivonulás ünnepe után lélekben felkészüljünk Sávuotra, a Tóra-adás ünnepére.  A számlálás Peszách második estéjén kezdődik, amikor egy bizonyos mennyiségű (omernyi) új árpát kellett learatni, és másnap áldozatként a Szentélyben bemutatni. Az egész időszak Szfirát Háomer, „az omer számlálása” néven ismeretes. Először elmondjuk az ál szfirát háomer áldást (154. old.), utána megemlít-jük a nap számát, majd az eltelt hetek és napok számát. Például: „Ma van az omer harmincadik napja, ez négy hét és két nap.” Ť Az omer számlálás időpontja esténként a csillagok feljövetelétől virradatig tart. Ha szükséges, már naplementétől is lehet számolni.  Aki elfelejtett este számolni, az a következő nap folyamán sötétedésig pótolhatja, de áldásmondás nélkül. A további estéken pedig folytathatja az áldással együtt a számlálást. Ha egy egész napot kihagytunk, számoljunk továbbra is minden este Sávuotig, de áldásmondás nélkül.  Ha már mi magunk nem mondhatunk áldást, és közösséggel imádkozunk, akkor az előimádkozó által mondott áldásra válaszoljunk „Ámén!‑t”, és utána számoljunk magunk is. A szfirá idején pusz-tította el a pestis rabbi Á­ki­vá több ezer tanítványát. Azóta a szfirá alatt részleges gyászidő van, nem tartanak esküvőt, nem vágatnak hajat, tilos táncolni és muzsikálni. Ezek a korlátozások azonban nem érvényesek Lág báomerkor, a harmincharmadik napon (május 18.), mert ekkor szünetelt a járvány.  Sok askenáz közösségben a hajvágás tilalmát csak Ros chodes Ijártól (április 30-tól) tartják – 33 napon át, de esküvőt ezekben a közösségekben sem tartanak már Peszáchtól.  A Szfirát Háomer utolsó három napja (június 1-től) már nem a gyász, hanem a Tóraadásra való felkészülés jegyében telik, ezért ekkor már lehet házasodni is. Elterjedt szokás szerint már Ros chodes Szivántól (május 30-tól) is házasodnak.  Chászid szokás szerint csak a Sávuot előtti napon vágnak hajat.

Peszách második napja

Április 16-án, szerdán ünnepi ima.  Este az ünnep kimenetelével félünnepi hétköznapi esti ima. Az Ámidában Átá chonántánut („Te ajándékoztad…” – 145. old.) és Jáále vöjávot („Szálljon hozzád…” – 148. old.) mondunk.  Ettől az estétől kezdve egész Szukkotig minden Ámidában a nyári változatot, vötén brá­chát (pél-dául reggel 61. old.) említünk.  Á­lé­nu (Záróima – 185. old.) előtt Szfirát háomer (Omerszámlálás – 154–156. old.).  Az ima után Hávdálá (Ünnepbúcsúztató – Naptár) csak borral, fűszer (b­szá­mim) és gyertya (nér) nélkül.

Április 17–20-ig, csütörtöktől-vasárnapig chol hámoed, félünnep. Szombat kivételével ezekre a napokra nem vonatkoznak a szigorú ünnepi munkatilalmak, de ha tehetjük, jobb, ha nem megyünk munkába, és megtartjuk az ünnepi hangulatot.  A cháméc tilalma, természetesen Peszách mind a nyolc napján át érvényben van.  A félünnepi ima a Mizmor lötodá („Hálaének…” – 36. old.) nélkül. Chászidok félünnepen nem szoktak tfilint rakni.  Azok is, akik raknak tfilint, a Hálél előtt leveszik (az előimádkozó Hálél után). Kivételt csütörtök képez: ekkor a Tóra-olvasás a tfilinről szól, ezért csak Tóra-olvasás után veszik le.  A Tóra-olvasása utáni Fél kádist csak a második Tóra-olvasása után mondjuk.

Április 18-án, péntek este a félünnep kezdete. A gyertyagyújtáskor a szokásos szombati áldásokat mondjuk. A szokásos péntek esti imát a Mizmor löDávid-dal („Dávid zsoltára…” – 168. old.) kezdjük.  Askenáz közösségekben a Löchá dodi-ból kihagyják a Hitnáári („Fel a por-ból!…” – 170. old.) bekezdést.  Az Ámi-dában, Jáále vöjávo betoldást mondunk (178–179. old.).  Askenáz közösségek-ben sem mondják a Báme mádlikin Mis­na-fejezetet.  Az otthoni Szombatfogadást (187–188. old.) a kidusig halkan mondjuk. Szokásos szombati kidus ünnepi betoldások nélkül.

Április 19-én, szombaton félünnep, chol hámoed harmadik napja.  Szombati fél­ün­nep reggeli sáchárit ima: Az eleje olyan, mint a szombati, de az Ámidá-ban a Já­ále vöjávo („Szálljon hozzád…” – 224. old.) betoldással.  Az Ámidá után fél Hálél (329–333. old.), majd az ünnepi imarenddel folytatjuk.  Két Tó­rá­ból olvasunk.  Askenáz közösségben szokás ilyenkor a Tóra-olvasás előtt Salamon király Sir hásirim (Az énekek éneke) könyvét olvasni.  A délutáni ima rendje: Tóra-olvasás a Smini szakaszból három embernek (3Mózes 9:1–16.), majd Ámidá Já­ále vöjávo („Szálljon hozzád…” – 277. old.) betoldás-sal.  Cid­kát­chá cedek („Az igazad…” – 279. old.) elmarad.  A szombat kimenetelével félünnepi hétköznapi esti ima. Az Ámidában morid hátált („…aki harmatot hullat!” – 144. old.) [askenázok nem mondják]; Átá chonántánut („Te ajándékoztad…” – 145. old.); Vötén bráchát („…s hozz áldást…” – 146. old.) és Jáále vöjávo („Szálljon hozzád…” – 148. old.) betoldás. Az esti imában elmarad a Vihi noám („Legyen velünk…” 313–315. old.), mert nem lesz teljes a következő munkahét. Á­lé­nu (Záróima – 185. old.) előtt Szfirát háomer (Omerszámlálás – 154–156. old.).  Az ima után Háv­dá­lá (Szombatbúcsúztató – Naptár), peszáchi fűszerrel (bszá­mim) és gyer­tyá­val (nér).

Megszakítás