Egy világméretű járvány közepén vagyunk, amely – több tízezer más áldozat mellett – elragadott megannyit generációnk legnagyobbjai közül: rabbikat és rebbeceneket, kiterjedt dinasztiák patriarcháit és matriarcháit, a holokauszt és a szovjet rezsim túlélőit, azokat, akik újraindították a zsidó életet a háború és elnyomás pusztítása után. Ennek a világméretű járványnak a közepén számoljuk az omert és közben gyászoljuk egy másik pusztító járvány halottait.

A polgári időszámítás szerinti első és második század fordulóján élt a zsidó világ egyik legnagyobb bölcse, Akiva rabbi, akinek 120-ban 24 ezer tanítványa halt meg egy járvány során.

Akiva rabbinak – aki 40 évesen kezdte el a zsidó tanokat tanulmányozni, addig pásztorként dolgozott – a legfontosabb tanítása az egymás iránti szeretet volt, tőle származik az ismert mondat: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”. Mégis az ő tanítványai között tört ki pusztító járvány, azért, mert – ahogy bölcseink tanítják – nem szerették egymást kellőképpen.

A Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi, a lubavicsi haszidok hetedik vezetője azt tanította, hogy bár látszólag érthetetlen, hogy hogyan történhetett meg ez éppen Akiva rabbi tanítványaival, mégsincs benne ellentmondás. Mint mondta, bölcseink azt tanítják, hogy ahogy minden ember más és más külsővel rendelkezik, úgy minden embernek más és más az elméje is. Ez pedig azt jelenti – tanította a Rebbe –, hogy mindannyian egy kicsit másként értelmezzük az általunk befogadott dolgokat és mind a magunk felfogását hisszük tökéletesnek. Akiva rabbi tanítványai között éppen azért tört ki viszálykodás, mert egymás iránti szeretetüktől vezérelve megpróbálták meggyőzni társaikat a saját igazukról, hogy mindenki más is az általuk tökéletesnek vélt értelmezést tegye magáévá. A céljuk nemes volt, ám mégis elpusztította a köztük lévő szeretetet. Az emiatt kitörő járvány pedig elpusztított közülük 24 ezret…

Akiva rabbinak volt egy tanítványa, aki lág báomer napján hunyt el, azon a napon, amikor – sok évvel korábban – a tanítványok között vége szakadt a járványnak. Ő volt rabbi Simon bár Jocháj. Ő megtanult úgy szeretni, hogy közben tiszteletben tudta tartani a többi embert. Az ő emlékére és a járvány megszűnése feletti örömünkben tartunk nagy mulatságot az omerszámlálás 33. napján. Adja az Örökkévaló, hogy a minket sújtó járvány is véget érjen és mihamarabb együtt ünnepelhessünk.