Miért nevezik ezeket az izlandi karácsonyi finomságokat zsidó keksznek? Tudja meg a My Jewish Learning írásából. A hosszú évszázadokon át rendszeresen továbbköltözni kényszerült zsidók számos nép vagy régió konyháját vették át, és ők is rajta hagyták nyomukat a hátrahagyott ország gasztronómiai szokásain. Így alakult ki a zsidó keksz is.

Kristin Olafson Jenkyns családja Izlandról származik. Könyvében érdekes adatokat ismertet azokról az izlandi közösségekről, melyek a XIX. század végén otthonukat elhagyva Észak-Amerikában telepedtek le. A Torták, sütemények című fejezetben, a hagyományos izlandi karácsonyi finomságok között szerepel az izlandi nyelven gyðingakökur névre hallgató édesség, melynek a neve azt jelenti: zsidó keksz.

Másfél évszázada nemigen élt zsidó Izlandon. Hogy került akkor ez a keksz az izlandi szakácskönyvbe? A szerző úgy véli, hogy a zsidó kekszek Dániából kerültek az északi szigetre és onnan vitték át magukkal az Újvilágba a XIX. század végén elvándorlók. Izland évszázadokon keresztül rendkívül szoros kereskedelmi kapcsolatban állt Dániával. A két ország között folyamatosan ingázó kereskedők között természetesen zsidók is akadtak szép számmal. Elképzelhető, hogy ők vitték magukkal a süteményüket Izlandra. Igaz, Dániába is el kellett jutniuk előbb valahogyan.

A leginkább elfogadott elmélet szerint (Gil Marks, Encyclopedia of Jewish Food) a zsidók vajas süteményei Hollandiában alakultak ki. A XV-XVI. században Spanyolországból és Portugáliából elűzött zsidók közül sokan Hollandiában találtak menedékre és az ő konyhájukban keveredett össze a mórok által is befolyásolt ibériai konyha a helyi skandináv gasztronómiával. Hollandiában az ibériai olívaolajat felváltotta a rendkívül nagy mennyiségben rendelkezésre álló vaj, és így jöttek létre a holland cukrászok apró, morzsálódó, gazdag ízvilágú süteményei, a zsidó vajas keksz, hollandul: Joodse boterkoeke. A hollandiai zsidók a mai napig szívesen fogyasztják hanukakor és sávuotkor, illetve bármely más napon, tejes étkezések után ezt a finomságot.

A kis kekszek Hollandiából kerültek Dániába, ahol karácsony előtti különlegességként terjedtek el. Amikor pedig az izlandiak 1875-től új hazát kerestek és találtak maguknak és létrehozták a kanadai „Új Izland”-ot, akkor is megtartották kulináris hagyományaikat, köztük a gyðingakökurt, melynek egyébként háromféle receptje is ismeretes volt akkoriban. Közös bennük a vajban gazdag, vékonyra nyújtott és körökre vágott tészta, valamint a cukros-diós díszítés a tetején. A dán Jodekager (zsidó keksz) is ezt követi.

Gyðingakökurt (izlandi zsidó keksz) a My Jewish Learning oldalról

tejes

A tésztához:

2 ½ pohár liszt

½ kk. só

1 kk. őrölt kardámom

¾ pohár vaj, kis kockákra vágva

1 tojás

A tetejére:

1 pohár erős kávé hidegen

1 pohár blansírozott mandula, durvára vágva

1 pohár durvára tört cukor

A lisztet szitálja mély tálba, adja hozzá a sót és a kardamomot. Dolgozza bele a vajat az ujjai közt elmorzsolva a kockákat a liszttel. Törje fel a tojást és bizonyosodjon meg arról, hogy nincs benne vércsepp. Villával verje fel, adja a tésztához és dolgozza össze alaposan a tésztát. Tekerje be fóliába és legalább egy órára hűtse be (amíg kemény lesz). Nyújtsa a tésztát vékonyra egy sütőpapíron, szúrja ki kör alakú kiszúróval. Kenje meg a körök tetejét a kávéval. Keverje össze a cukrot és a mandulát, és szórjon belőle bőségesen a sütemények tetejére. Nyomja le őket óvatosan a kezével, hogy a cukros keverék beleragadjon a tésztába. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 12 percig süsse a süteményt, amíg aranybarna színt nem kap.