Van az évben egy olyan időszak, egy ünnep, amikor a zsidók asztalára soha nem kerül méz. Ennek oka részben vallási hagyomány, másfelől viszont a történelem során oly gyakori mézhamisítás.
Bár a méz a zsidó hagyományban a bőség és az édesség jelképe, peszách idején különösen kényes élelmiszernek számít. A Talmud óta foglalkoztatja a Bölcseket, hogy mikor számít kósernek, és mikor válik tilalmassá. A válasz nemcsak vallási, hanem meglepően gyakorlati is: a méz tisztasága és eredete dönt el mindent.
Ezért számít a méz kósernek
A tiszta, természetes méz kósernek számít, noha a méh – amely nem kóser állat – készíti. A Talmud szerint ez azért van így, mert a méh nem „állítja elő” az anyagot, csupán átalakítja a virágok nektárját. Ezért a méz fogyasztható, áldása pedig sehákol, mivel már nem érezhető benne a növényi eredet.
Ekkor van mégis probléma a mézzel
A probléma peszáchkor kezdődik, amikor tilos minden, ami chomec, azaz kovászos. Már az ókorban is előfordult, hogy a mézet liszttel sűrítették. A Jeruzsálemi Talmud említi Ráv Chanina esetét, akinek hamisított, liszttel kevert méze volt. Amikor megkérdezte, mit tegyen vele, Ráv Máná úgy döntött: el kell égetnie, mert chomecnek számít.
A Sulchán Áruch szerint Joszéf Káro rabbi úgy vélekedett, hogy nem zsidó által készített méz is használható peszáchkor. Európában azonban Mose Iszerlisz rabbi (RöMÁ) szigorúbb álláspontot képviselt: mivel a mézet gyakran hamisítják, peszáchkor egyáltalán nem szokás fogyasztani.
A zsidó hagyomány az elővigyázatosságra int
- Nem fogyasztanak mézet Peszáchkor, mert tartani kell attól, hogy liszttel keverték.
- Még saját méhészetből származó mézet sem használnak, nehogy mások megtévedjenek.
- Lépesmézet – amely még zárt a méhviaszban – elvileg lehet enni, bár sokan ezt is elkerülik.
- Csak ott engedékenyek, ahol nem jellemző a mézhamisítás.
A háláchá szerint, ha a liszt aránya nem haladja meg az 1/60-ad részt (kb. 2%), az már bitul, vagyis elenyészik a tiltott anyag. Ezért Peszách előtt még felhasználható, de az ünnep alatt már nem, mert a legkisebb mennyiségű liszt is elhomecolja az ételt.
Ha nem biztos, hogy kevertek a mézbe lisztet, nem kell megsemmisíteni, de fogyasztani ilyenkor sem szokás. Mivel napjainkban is elterjedt az ipari mézhamisítás, különösen Európában, a hagyományos gyakorlat továbbra is érvényes. Peszáchkor a zsidók nem esznek mézet.
Oberlander Báruch rabbi a témában írt teljes, eredeti cikke ide kattintva olvasható.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.