Hiánypótló és izgalmas könyveket ígér a Könyv Népe Kiadó új vezetője, aki csütörtökön, a 93. Ünnepi Könyvhét megnyitójával egy időben Köves Slomó rabbi segédletével mutatta be David G. Marwell amerikai történész Mengele – A halál angyalának leleplezése című könyvét a budapesti Zsilip Kulturális Központban.

 

Másfél híddal arrébb a Vörösmarty téri Ünnepi Könyvhét eső áztatta megnyitó rendezvényétől, szép számú érdeklődő jelenlétében egy fedett, és az EMIH intézményei között egyre népszerűbb helyre szervezték David G. Marwell könyvének magyar nyelvű bemutatóját.

A ZSILIP tavaly őszi újranyitása óta Újlipótváros egyik legfelkapottabb zsidó találkozóhelyévé kezd válni.

A Glitzenstein Sámuel rabbi vezette zsinagóga nemcsak a családokat vonzó hatalmas játszóháza, de színvonalas kulturális- és oktatási aktivitásai, és gyarapodó hitélete miatt is keresett. Sőt, a napokban szintén a ház falai között nyitják meg Budapest legújabb kóser étkezdéjét, a Brooklyn Bagel kávézót!

A csütörtöki könyvbemutató — Sugár Andor fordító és Kalocsai Judit szerkesztő alapos munkájának is köszönhetően — időzítése nem véletlenül esett az ország legnagyobb könyves szakmai találkozójára – mondta Dési Péter, a Könyv Népe Kiadó ügyvezetője, aki mielőtt felvezette az Amerikából erre az eseményre Budapestre érkezett szerzőt, terveikről szólva hangsúlyozta: „hiánypótló és rendkívül izgalmas” új kötetek vannak előkészületben.

Dési később a Neokohn munkatársának azt is elárulta, hogy a most bemutatott könyv már március óta előjegyzésben hozzáférhető a különféle internetes szakportálakon, és a visszajelzések eddig nagyon ígéretesek: a nyomtatott példányok több mint felére már elővételi szándékot jeleztek.

Marwell miután 15 év szolgálatot követően lemondott a New York-i Zsidó Örökség Múzeumának igazgatói posztjáról, több éves kutatómunka után 2020-ban jelentette meg vaskos kötetét, amelyet az angol mellett már horvát, német, lengyel és bolgár nyelveken is publikálták a közelmúltban.

A kötet bemutatására Köves Slomó, a kiadót alapító EMIH vezető rabbija vállalkozott, aki angol nyelven kérdezte a szerzőt. Kövestől nem áll távol a műfaj, hiszen évek óta előszeretettel ragad mikrofont és faggatja maga is különféle platformokon vendégeit. Alig pár hete például saját podcast műsort indított. Talán ebből is következhetett, hogy a beszélgetés mindenféle akadémikusságot nélkülöző természetszerűségében olyan kérdéseket tett fel, amelyet a legtöbb olvasó is megkérdezett volna.

„Na de ki is volt valójában Josef Mengele”? – indított a rabbi, akinek kérdésére Marwell kifejtette, hogy holokauszt egyik legsötétebb emlékezetű figurája, aki soknak a „halál angyalaként” égett bele a tudatába, egy mindenféle gyermekkori traumáktól mentes, kifejezetten jómódú bajor családban nőtt fel. Kezdetben filozófiai és művészeti, majd később orvostudományi tanulmányai során komoly potenciált mutatott, és a kor legjobb német professzoraitól tanulva két doktori végzettséget is szerzett. Nemcsak általános doktori, hanem antropológusi PhD fokozatokkal is büszkélkedhetett.

Mengele a háború előtt már egész fiatalon sikeres akadémiai karriert futott be, fontos tudományos konferenciákon szerepelt, tanulmányait magasan jegyzett folyóiratok publikálták. Kétségtelen, hogy elkötelezett tudós ember volt, akinél a tudományosságának gyökere a nemzetiszocializmus ideológiája lett

— emelte ki a szerző.

Köves ezután két olyan részt idézett a könyvből, amelyek szerinte Mengele személyiségének ellentétességére utaltak. Az egyik egy gyermekgyilkosság árán létrejött szadista kísérletét elevenítette fel, a másik egy meghittebb hangvételű levélváltás saját fiával. A rabbi arra kérte a szerzőt, hogy segítsen értelmezni a náci orvost, de Marwell egyértelmű konklúziót nem tudott megfogalmazni, noha elmondta, hogy a több száz oldalas személyes dokumentumait tanulmányozva meggyőződésévé vált, hogy Mengele „egy sajátságos ördögi fajzat volt”, aki sosem vesztette el elköteleződését a náci ideológia iránt.

Marwell ezt követően részletesen mesélt arról a különleges megbizatásáról, amelynek köszönhetően csaknem 40 évvel ezelőtt elsőként kerülhetett közel Mengele problematikájához. Marwell történelmi és kriminalisztikai vizsgálatokért felelős kormányhivatalnokként állt alkalmazásban az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumában.

Közel egy évtizedig volt tagja — majd kutatási vezetője is — egy olyan speciális nyomozó osztálynak, amelyik azon dolgozott, hogy büntetőeljárás elé állítson feltétlezett náci háborús bűnösöket Amerikában.

Az 1980-as évek közepének eseményei — Mengele 1985-ös vélelmezett földi maradványainak groteszk médianyilvánosságot kapó közszemlére bocsátása, és a náci orvossal kapcsolatos hiányos mozaikok összerakása(például 1979-ben Brazíliában bekövetkezett halálának megállapíása)  — épp úgy része volt feladatkörének mint a következő évek újabb kutatómunkái német archívumokban.

A több éves nemzetközi – német, amerikai és izraeli – nyomozás emléke, és az utóbbi évek titoktartási kötelezettsége alól feloldott kormányközi iratok elemzése szolgálta a most magyarul megjelent könyv főbb gerincét is – ismertette Marwell, akinek több évtizedes kutatói és intézményvezetői (1988 és 1994 között a Berlini Dokumentumközpont, 1995-1997 a John Fitzgerald Kennedy-gyilkossági Feljegyzések Felülvizsgálati Bizottsága, 1997-tól 2000-ig az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma  Washingtonban, majd 2000-2015 között a New York-i Zsidó Örökség Múzeum) feladatai után ez az első könyve.

Köves rabbi felvetésére, miszerint Mengelén kívűl még nagyjából hány háborús bűnös szökhetett el Európából a második világháborút követő pár évnyi kaotikus menekülési hullámban – ahogy Mengele is hamis iratokat szerezve tette azt –, a kutató nem tudott egyértelműen felelni. Egy korábbi felettesére hivatkozva közölte:

bár tényszerűen lehetetlen bizonyítani, meglehet, akár tízezer(!) olyan náci bűnrészes is megmenekülhetett az igazságszolgáltatás elől, akik az amerikai különleges nyomozóiroda célkeresztjébe kerülhettek volna. Hogy tovább érzékeltesse a tettenérés — könyvének címadójával kapcsolatos — egyéb természetű bürokratikus akadályait, a szerző hozzátette: összesen 17(!) Josef Mengele nevű német katona szolgált a nácik hadseregében…

A beszélgetés vége felé a felek még kitértek arra, hogy Mengele miképp élvezhette Argentínában a korábban odamenekült nácik (például Adolf Eichmann) és szimpatizánsaik támogatását – a befogadó peronista kormány nagylelkűségével egyetemben, majd hogyan kezdett el egyre forróbb lenni a talaj a számára.

Paraguayi pár éve, majd a közel 20 éves brazíliai bujdosása közben Mengele bár sosem tagadta meg náci elvhűségét, sőt, halála előtt nem sokkal saját fiától sem volt hajlandó elfogadni a szemrehányást, egészen 1979-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan tartott attól, hogy leleplezhetik.

Hogy mi lehet Mengele történetének tanulsága? – merengett el egy kérdésen Marwell. Talán az, hogy mindig fel kell hívni a figyelmet arra, hogy mi lehet a veszélye annak a tudománynak, amelyik átmegy egy bizonyos határon

— fogalmazott a szerző a beszélgetés végén, amelyet dedikálás, és hosszas beszélgetések követettek az előcsarnokban.