Kérdés, hogy a megoldás nem okoz-e újabb problémákat.
Herzl Tivadar, a modern cionizmus megalapítója már száz évvel ezelőtt azt javasolta, hogy a Holt-tengert és a Földközi-tenger csatornával kössék össze. Napjaink kutatóiban is felmerült ez az ötlet, azonban végül a Vörös-tengert választották ki a vízpótlás forrásául.
Hosszú tervezés, egyeztetés és számos konfliktus után úgy tűnik, hogy végül elindul az Izrael és Jordánia által közösen finanszírozott óriásberuházás, melynek keretében csatornával kötik össze a Vörös-tengert a kiszáradással küzdő Holt-tengerrel, illetve sólepárló üzemek építésével segítenék a térség ivóvízellátását.
Az Izrael és Jordánia határán, a világ legmélyebb pontján fekvő Holt-tenger vízszintje az 1960-as évek óta folyamatosan csökken, aminek elsődleges oka az, hogy a tavat tápláló Jordán-folyó vizéből egyre többet használnak fel mezőgazdasági célokra.
„1967 előtt tíz perc gyaloglásra volt innen a vízpart. Most már egy órányira” – mondja Muszta Szálem al Athem, aki a Holt-tenger keleti partján termel paradicsomot. A visszahúzódott víz helyén kráterekkel és sóképződményekkel tarkított, holdbéli táj fekszik.
Az ötvenes években még 1.2 milliárd köbméter víz folyt a Jordán-folyóból a Holt-tengerbe. Ma már kevesebb, mint 200 millió. A műtrágya előállításához szükséges ásványi anyagok kitermelése szintén gyorsítja a kiszáradást. A Holt-tenger az elmúlt ötven évben területe egyharmadát elveszítette és a vízterület egy északi és egy déli medencére szakadt. A víz évente átlagosan egy méternyit húzódik vissza, és beavatkozás nélkül 30 éve múlva teljesen kiszáradhat a tó, ami az ökológiai katasztrófa mellett mindkét ország turizmusát érzékenyén érintené.
„A Holt-tenger történelmi, bibliai, természeti, turisztikai, orvosi és ipari értékekkel rendelkezik, és ezek az ország egyik legfontosabb kincsévé teszik” – mondta Ávner Ádin, a Héber Egyetem vízügyi szakértője.
Izrael, Jordánia és a Palesztin Hatóság hosszas előkészítő munka után 2013-ban írt alá egyezményt a „Békecsatorna” megépítéséről, melynek költségét 1.1 milliárd dollárra tervezik. A csatorna végig Jordánia területén halad majd, és az Éjláttal szomszédos Akabában, a Vörös-tenger öblében, sótalanító üzem is épül. Az ivóvíz előállítása után a megnövekedett sótartalmú víz ezután a Holt-tenger felé folyik tovább, út közben vízerőműveket hajt meg, majd a Holt-tengerbe ömlik. A megállapodás szerint a sótalanító üzemből évente 35 milliárd köbméter ivóvizet kap Izrael, melyet a déli, Árává régió mezőgazdasági és turisztikai fejlesztéséhez használnak fel. Jordánia a Kineret-tóból kap 50 millió köbméter vizet, mert a szinte teljesen elsivatagosodott ország termőföldjei az izraeli határ melletti sávban helyezkednek el. Izrael további 32 milliárd köbméter ivóvizet ad a Palesztin Hatóságnak.
Jordánia 2016-ban bejelentette, hogy kiválasztotta a kivitelezést végző cégeket, de a finanszírozás még nem teljesen megoldott. A teljes költségből 400 millió dollárt külföldi segélyekből próbálnak előteremteni. Japán és az Egyesült Államok már bejelentette, hogy kész 120 millió dollárral hozzájárulni a projekthez, az Európai Unió pedig 140 millió dolláros kölcsönt ajánlott Jordániának.
Tavaly az ammani izraeli nagykövetségen történt incidens miatt szünetelt a beruházás kivitelezése. A külképviselet egyik izraeli biztonsági őrét támadás érte, mire az őr tüzet nyitott, és megölt két jordán állampolgárt. Egyikük a támadó volt, a másik azonban feltehetően ártatlan áldozat. A jordán kormányt feldühítette az eset, és minimalizálta a zsidó állammal fenntartott diplomáciai kapcsolatát. Az incidens a közelmúltban rendeződött, miután Izrael jelentős kártérítést fizetett, és ismét nagykövetet küldött Ammanba.
Mostanra elvileg minden készen áll a munkálatok megkezdéséhez, bár szakértők szerint nagy a kockázata annak, hogy nem várt politikai, vagy biztonsági események lassítják majd a kivitelezést.
Jordánia számára a Holt-tenger megmentésén kívül különösen fontos az ország rendkívül rosszul működő ivóvízellátásának fejlesztése. A gyors ütemben növekvő lakosság mellett egymillió szír menekültről is gondoskodniuk kell.
„Mindenképpen megépítjük a csatornát, mert a sótalanító üzem munkába állítása nélkülözhetetlen számunkra. Ezen múlhat Jordánia jövője” – jelentette ki Ijád Dáhiját a jordán vízügyi hatóság igazgatója.
Vízügyi szakértők, ökológusok és biológusok már régóta vitáznak azon, hogy a Vörös-tenger vizének a Holt-tengerbe eresztése milyen természeti következményekkel járna. Vannak, akik ökológiai katasztrófától tartanak, mások szerint nem okoz jelentős változást a csatorna beüzemelése. A legtöbb tudós egyetért abban, hogy – mivel a kiszáradás megállíthatatlan -, nem maradt idő további kutatásokra, és vállalni kell a kockázatokat.
zsido.com
Forrás: Arutz7