A nagy talmudhamisítás címmel jelent meg Oberlander Báruch rabbinak, a Budapesti Ortodox Rabbinikus Bíróság vezetőjének könyve. A mű – mely eredetileg a rabbi doktori disszertációja volt – most új információkkal gazdagítva mutatja be a 19. század legnagyobb rabbinikus botrányának történetét. Történt ugyanis, hogy egy magát „a szefárd bölcsnek” tituláló ember, akit Slomó Jehudá Álgázinak, a SZáT-nak vagy épp Friedländer Slomónak neveztek, azzal állt elő, hogy megtalálta a Jeruzsálemi Talmud egy elveszett rendjét. 

 

Sajnos kénytelenek vagyunk lelőni a poént: Friedländer szélhámosnak bizonyult, csakhogy ennek bizonyítása egy elképesztően izgalmas nyomozást igényelt, amiben a kor szinte minden jeles rabbija részt vett pró és kontra foglalva állást.

Oberlander rabbi rendkívül olvasmányos, ugyanakkor végtelenül precíz munkája végigvezet bennünket a nyomozás folyamatán, miközben szinte észrevétlenül ismerjük meg a talmudi viták felépítését, a rabbinikus világ működését és a 19. századi európai zsidóság színe-javát.

A könyvet a Zsilip Központban mutatták be május 29-én egy izgalmas beszélgetésen, dr. Bányai Viktória, dr. Prepuk Anikó és dr. Haraszti György professzorok részvételével. Az eseményen Köves Slomó rabbi kérdezte a szerzőt a téma részleteiről.

„Néhány héttel tizenharmadik születésnapom, a bár micvóm után, 1978. december elején a városnegyedünkben, Brooklynban megjelenő havilap, az Olát háchodes kiadta Dov Beer Schwartz írását »Sálom Jerusálájim – A Jeruzsálemi talmud Kodásim rendjéről« címmel. (…) Itt szereztem először tudomást a titokzatos emberről, »„a szefárd bölcsről”, Slomó Jehudá Álgáziról, a SZáT-ról, akit Friedländernek neveznek«, és aki akkor valamivel több mint hetven évvel korábban élt Szatmár (Szatmárnémeti)  városában, Erdélyben. A történet szerint kezébe jutott a Jeruzsálemi Talmud elveszett Kodásim rendje, amiből 1907-ben kinyomtattatta a Chulin és a Böchorot, 1909-ben pedig a Zváchim és Éráchin traktátust. Nem sokkal az első kötet megjelenése után óriási vita tört ki e talmudrészletek hitelessége körül. Magyarország, Galícia és Lengyelország legnagyobb rabbijai éppúgy megszólaltak, mint a tudományos élet szereplői: kutatók, tudósok, kritikusok. Néhány éven keresztül folyt a vita; egyfelől nagyon sok cikk és tanulmány jelent meg különböző nyelveken, különböző folyóiratokban annak bizonyítására, hogy ez a Jeruzsálemi (Talmud) hamisítvány. Velük szemben viszont megjelentek Friedländernek és támogatóinak cikkei, melyek igyekeztek válaszolni a felvetett kérdésekre. A téma az első pillanattól kezdve megfogott, hisz’ kilencéves korom óta a chéderben tanult anyag fontos része volt – napi két-három órában – a Talmud (a Babilóniai).”

Ezekkel a gondolatokkal kezdődik Oberlander Báruch rabbi, a Chábád-Lubavics irányzat magyarországi megalapítójának 2022-ben (5782), A nagy talmudhamisítás című könyvének előszava. A kötet Oberlander rabbi doktori disszertációját tartalmazza, amelyet a Debreceni Egyetemen védett meg.

A monográfia megjelenése alkalmából Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija beszélgetett a Zsilip Zsidó Kulturális Központban a szerzővel. 

Az elmúlt évszázadokban a Talmud szövegének meghamisítása korántsem ment ritkaságszámba, azonban ezek sorában az, amit a feltehetően 1864-ben született és 1924-ben meghalt Slomó Jehudá Álgázi követett el, minden bizonnyal az eddig legnagyobb visszhangot kiváltó cselekedet volt.

Számunkra azért is érdekes ennek a szélhámosnak a működése, mert a magát Friedländernek kiadó férfiú – azt állítván magáról, hogy Törökországban született –, előbb Franciaországban tűnt fel, majd Erdélyben kötött ki, de felbukkant Vácott is, végül Szatmárnémetiben lelt otthonra. Jiddisül nem tudott, mert szefárd zsidónak állította be magát, de kiválóan értette a héber nyelvet, így a helyi rabbiközösséggel szót tudott érteni. (Arról nincs tudomásunk, hogy magyarul megtanult volna.) 

Friedländer szinte berobbant a szatmárnémeti zsidóság életébe akkor, amikor 1906-ban közzétett egy Kiáltvány című, mindössze egy oldalas írást, amelyben nem kevesebbet állított, minthogy hozzájutott a Jeruzsálemi Talmud ötödik rendjéhez. Ez az állítás azért keltett hatalmas feltűnést, mert a Talmudnak ez az ötödik rendje hiányzik, és a megelőző évszázadokban minden olyan próbálkozás kudarcot vallott, amely igyekezett a szöveget fellelni. A hiányzó traktátusok a Kodásim rendjét tartalmazzák az áldozatokról, valamint a Szentéllyel kapcsolatos törvényeket tárgyalják. Forrásként az Izmirben élő testvérére hivatkozott, akinek ez az ötödik rész a birtokában van. Friedländer – az állítása szerint – erről készített másolatot.

A közlés óriási érdeklődést váltott ki. A hitéleti (rabbinikus) és a tudományos (judaisztika) körökben egyaránt. Gyűjtést rendeztek az addig hiányzó traktátusok kinyomtatására, amely annak rendje és módja szerint meg is jelent. A „felfedezés” azonban erősen megosztotta az érdeklődőket. Számosan kételkedtek abban, hogy a „szefárd bölcs” valóban az-e, akinek mondja magát és valóban egy váratlanul előbukkanó talmudrész közvetítője. Megkérdőjeleződött az állítólag 1212-ből származó szöveg hitelessége, mert számos hibát tartalmazott, de Friedländer ennek okát megmagyarázta: kevés ideje volt a másolásra. 

A gyanakvást növelte, hogy az eredetit a hamisító természetesen soha nem tudta bemutatni. Ahogy a szélhámos bátyjának személye fiktív volt, éppúgy nem nyert bizonyítást, hogy a magyarországi Rosenberg Ábrahám rabbi tanítványa lett volna. Végül minden ügyeskedés dacára bebizonyosodott, hogy csaló tévesztette meg a közvéleményt.

De, ahogy Oberlander rabbi is felhívta rá a figyelmünket: a szélhámos korántsem volt a Talmud világában járatlan.

Az ötödik rend elrendezésében, nyelvezetében hűen követi a valódi Talmudot. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a rabbik egy része szinte pillanatok alatt ráébredt arra, hogy hamisítványt fog a kezében, míg másoknál hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy felismerje a szemfényvesztést. A végső konklúzió egyértelműen az lett, hogy Friedländer nem volt sem rabbi, sem szefárd származású.

A hamisító életébe más, az embereket tudatosan megtévesztő cselekedetek is belefértek. Ennek kapcsán a Zsilipben megrendezett eszmecserén felvetődött: vajon valakinek a tudományos hitelességét mennyiben befolyásolja, ha nem élt példaszerű életet? A szakértők szerint ez a „hiányosság” megbocsátható, ha egyébként tevékenysége a tudomány szabályainak megfelel. A történészek egyértelműen a több oldalról megerősített forrásokra alapozzák következtetéseiket. A Talmud bölcs rabbijainak nézetei között azonban gyakoriak az egymásnak ellentmondó gondolatok. A vitatkozó felek gyakran nem is éltek azonos korban. A Talmud tanai hosszú-hosszú évszázadok során csak élő szóban terjedtek, s csak később rögzítették ezeket írásban is.

Ha a nézetek nem egyeznek – mondta Oberlander rabbi –, azok rögzítése sem felesleges, mert hozzájárulnak a gondolkodás fejlődéséhez. De figyelmeztetett arra, hogy „imádkozni kell azért, hogy az embereknek mindig legyen a helyén a kritikai érzékük.”

 

Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 155. szám – 2022. június 14.