Február 3-án (svát hó 16-án), 102 éves korában elhunyt Rochel Pinson rebecen.
A rebecen élete átfogta a modern zsidó történelem legsötétebb időszakait és legreménytelibb újjászületéseit is. Halálakor ő volt a legidősebb aktív Chábád–küldött (sluchá).
Rochel 1924-ben született Leningrádban. Már fiatalon megtanulta a bátorság és az önfeláldozás jelentését. Édesapja, Jicchok Raskin rabbi, a lubavicsi Tomchei Tmimim jesiva növendéke volt. Apja a szovjet rendszer idején is aktívan fenntartotta a zsidó életet. Hivatalosan sakterként dolgozott, de emellett földalatti jesivákat támogatott, működtette a betiltott mikvét, és menedéket adott a titkosrendőrség által üldözött haszid vezetőknek. Otthonuk a titkos vallási élet központjává vált az állandó veszély közepette.
A veszély 1938 februárjában vált tragikus valósággá, amikor a szovjet tisztogatások során Raskin rabbit letartóztatták. A tizennégy éves Rochel soha nem felejtette el apja utolsó szavait. A férfi arra kérte lányait, hogy mindig maradjanak büszke zsidók. Néhány héttel később kivégezték.
Fiatalon maradt árva
A következő évek újabb megpróbáltatásokat hoztak. A náci Németország támadása után a család kelet felé menekült, éhezést és száműzetést éltek át. Rochel nagymamája száműzetésben halt meg, majd 1943-ban édesanyja is váratlanul elhunyt. A tizenkilenc éves Rochel árva maradt, és Szamarkandba költözött, ahol akkoriban erős és összetartó zsidó, illetve Chábád-közösség működött.
Itt ismerte meg Niszan Pinszon rabbit, akinek édesapja szibériai munkatáborban vesztette életét. Három évvel később összeházasodtak, majd a háború utáni zűrzavaros időszakban más Chábád-családokkal együtt hamis papírokkal Nyugat felé indultak. A németországi Pocking menekülttáborán keresztül végül Párizs közelében telepedtek le, és új életet kezdtek. Innen az Egyesült Államokba készültek, de az Örökkévaló más utat jelölt ki számukra.
Marokkóba küldte a Rebbe
Az 1950-es évek elején, amikor a Chábád Észak-Afrikában kezdte újjáépíteni a zsidó életet, az áldott emlékű Lubavics Rebbe Marokkóba küldte őket. Rochel kezdetben habozott. Hosszú évek vándorlása után stabilitásra vágyott. Ám édesapja példájára emlékezve igent mondott. Casablancában aktívan részt vett a zsidó oktatás és közösségi élet megerősítésében, és hamar felismerte a közösség megújulás iránti vágyát.
Néhány év elteltével Tunéziába helyezték át őket. Az ősi, de meggyengült infrastruktúrájú zsidó közösség hosszú távú támogatásra szorult. A Pinszon házaspár Tuniszban telepedett le, ahol évtizedeken át szolgálták a közösséget. Kis létszámú diákkal indultak, majd iskolákat alapítottak, megerősítették a kóser ellátást és a mikve működését, türelemmel és kitartással építve újjá a zsidó életet.
A nők és a gyermekek oktatása
Rochel rebecen különösen az oktatásban és a nők, valamint gyermekek mentorálásában játszott kulcsszerepet. Anyai jelenléte meghatározóvá vált a közösségben. Politikai feszültségek, zsidóellenes megnyilvánulások és tömeges kivándorlás idején is kitartottak.
Pinszon rabbi 2007-ben hunyt el. Rochel rebecen idős korában is szoros kapcsolatban maradt azzal a közösséggel, amelynek felépítésében meghatározó szerepet játszott.
Éppen akkor távozott az élők sorából, amikor 2026-ban a világ több ezer chábád sluchája gyűlt össze éves nemzetközi női konferenciájukra, méltó visszhangjaként annak az életútnak, amelyet ő is bejárt. A szovjet pincéktől az észak-afrikai tantermekig Rochel Pinszon rebecen élete a rendíthetetlen hit, a bátorság és a zsidó jövő iránti elkötelezettség tanúsága volt.
Gyászolják gyermekei, akik Franciaországban és Belgiumban szolgálnak Chábád-küldöttként, valamint számos unokája és dédunokája.
Emléke legyen áldott!
Forrás: lubavitch.com
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.