A Sotheby’s aukciósház a pészahi széderestén használt hágádá mintájára megalkotott, függetlenség napi hágádát, illetve egy valódi, cionista magyarázatokkal fűszerezett pészahi hágádát kínált megvételre. A leütési ár 3780 dollár (1.37 millió Ft) volt – olvasható a patinás cég honlapján.
A kisebb sérüléseket magukon viselő, de jó állapotú kiadványok korábban egy New York-i gyűjtő tulajdonában álltak. A színes, nemzeti és katonai szimbólumokkal ellátott borítót viselő függetlenség napi hágádát 1952-ben adták ki és „A függetlenség hágádája” címet viseli héberül. Célja az volt, hogy a zsidó állam újjászületésének történetét az egyiptomi kivonuláshoz hasonló módon élhessék át az ünneplők jom háácmáut napján. Az 1948-as peszáhi hágádá „A szabadság ünnepére – 5708” címet kapta és szintén igen militáns címlappal látták el.
A zsidó állam megszületése utáni években nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy az ijár hónap 5-én ünnepelt függetlenség napja beépüljön a zsidó hagyományok rendszerébe és a többi ünnephez hasonló arculatot kapjon. Ezért kérte fel Ben-Cion Dinur oktatási és kulturális miniszter a neves írót, Áháron Megedet (1920-2016), hogy alkossa meg a függetlenségi napi hágádá szövegét.
A mű az eredeti hágádá stílusát és szerkezetét utánozza, illusztrációként pedig az országot védő és építő katonákat és polgárokat ábrázolja. A szerző nem feledkezett meg az államalapítást megelőzően az országba érkező cionista bevándorlókról sem, akik bátran vették fel a harcot a brit birodalommal és az arab ellenséggel. Az eredeti és a modern hágádá közötti hasonlóságot jól szemléltetik a következő idézetek:
„Íme készen állok, hogy felelevenítsem a függetlenségi háború történéseit … Nem angyal, nem szeráf és nem küldött által győzedelmeskedtünk ellenségeinken, hanem az Izraeli Védelmi Erők által”.
A függetlenségi hágádát tízezer példányban nyomtatták ki és a Mááriv napilap ünnepi számának mellékleteként terjesztették 1952-ben. Elsősorban a hadseregben rendezett jom háácmáuti rendezvényeken kívánták használni, de az újság szerkesztői kifejezték abbeli reményüket, hogy „a jövőben ez válik az egész zsidó nép ünnepi hágádájává”.
Vallásos körökben azonban nem lett népszerű a kiadvány, mert „szekularizálta a peszáhi liturgiát és nem említette Isten szerepét az állam létrejöttében”. A nagy ellenkezés hatására maga Dávid Ben-Gurion miniszterelnök rendelte el a terjesztés leállítását. Egy héttel az ünnep után a következő közlemény jelent meg a Mááriv hasábjain:
„Mivel a kiadvány jellege és szövegének egyes elemei megbánthatják az Izraeli Védelmi Erők katonái egy részének érzéseit, a vezérkar nem engedélyezi a kiadvány további publikálását és megtiltja terjesztését a katonai egységek között”.
A másik, árverésre bocsájtott könyvecske azonban valódi hágádá, amely még éppen az államalapítás előtt, 1948 peszáhjára jelent meg. A hagyományos szöveg mellett olyan modern héber szerzők írásait is tartalmazza, mint Dávid Frischmann vagy Chájim Náchmán Bialik. A kiadvány illusztrációi, amelyet Árje Allweil készített, a cionista építőmunkát és honvédelmet helyezik a középpontba. A militarista szellemben készült képek mellett olyan rendhagyó utasításokat is olvashatunk a hágádában, hogy a szédereste során elfogyasztott négy pohár bort ajánljuk a héber államnak, a Hágánának (az országalapítás előtti zsidó védelmi szervezetnek), a bevándorlásnak, illetve a jelenlévők katonai egységének.
Mindebből látható, hogy a kiadványt elsősorban a szentföldi zsidó közösséget védő harcosoknak szánták. Az elárverezett példányban ajánlás is olvasható, amelyből kitűnik, hogy a hágádát az Alexandroni Dandár 32-es zászlóaljának katonái használták. Ez a katonai egység volt az, amely néhány héttel később hősies küzdelemben foglalta el a Jeruzsálem és Tel-Aviv között fekvő Latrunt. Talán e hágádá szellemiségéből is merítettek erőt a küzdelemhez…
Fotó: Sotheby’s