62 éve nyitotta meg kapuit az Anne Frank Ház. A Frank-család búvóhelye a maga évi egymillió látogatójával mára Amszterdam egyik legismertebb épületévé vált. A Prinsengrachton fekvő házba érkezők először is a naplójáról híres lány, Anne Frank történetével ismerkedhetnek meg. A ház eredete azonban ennél jóval régebbre nyúlik vissza.
Amszterdam városa a történelmi körülményeknek és a nemzetközi kereskedelemnek köszönhetően 1585 után indult virágzásnak. A város lakossága hatvan év alatt megnégyszereződött és 200 ezerre nőtt. Ebben az aranykorban épült fel a Prinsengrachton álló ház.
A kis központi tér körül csatornákat hoztak létre, ezeken zajlott a teherszállítás. A kereskedők a parti épületekben tárolták az árujukat, ugyanakkor egyre több lakóépületre is szükség volt. A nagy kereslet miatt keskeny, hosszú telkeket adtak el, ezzel téve minél többek számára lehetővé, hogy házuk az értékes területre nézzen. A szorosan egymás mellé épült, szűk házak háta mögé további élet-, munka- és raktárteret lehetett csatlakoztatni. Így jöttek létre a már meglevő házak függelékei. Annak érdekében, hogy a fő- és a melléképületnek is legyen elegendő világítása, utóbbiakat gyakran folyosóval csatolták az előbbiekhez, így a kettő között kis udvar alakult ki. A Prinsengracht 263 alatt álló, két raktárhoz is csatlakozó lakóházat 1635-ben építették meg.
A ház hátsó traktusa, ahol Anne és családja bujkált, 1739-ből származik. Abban az évben rombolták le a korábbi, több mint száz éves hátsó részt, hogy új, nagyobb belső térrel rendelkező szakasszal helyettesítsék. Később további változtatások is történtek annak érdekében, hogy alkalmas legyen olyan társaságok számára, melyeknek irodára, munkához használható területre és raktárhelyiségre egyaránt szükségük volt. Majdnem kétszáz évvel később éppen ez a beosztás volt az, amit Ott Frank a saját társasága, a Pectacon számára keresett.
Ott Frank 1940-ben bérelte ki az egész épületet, beleértve mind az első részt, mind pedig a hátsó toldalékot. A bérbeadó a házat 1901 óta birtokló Pieron család volt. Ott Frank az egész épületet egy egységként használta, és ennek megfelelően végzett átalakításokat, többek között új kapcsolódási pontot hozott létre az első és a második szint között. Korábban ki kellett menni a házból ahhoz, hogy a második szintre fel lehessen jutni, az új konstrukcióban azonban egy új lépcsőház is készült. Az vezetett ahhoz a kis szakaszhoz, melyben később a ház toldalékának bejáratát eltakaró könyvszekrényt helyezték el. Az a néhány szoba, amelyben a család rejtőzködött, teljesen zárt volt és nem volt elérhető a ház toldalékának többi részéből.
A titkos búvóhelyről a bérbeadó Pieron család sem tudott. A bajok akkor kezdődtek, amikor a család 14 ezer guldenért eladta az épületet. Anne aggódott a tulajdonosváltás miatt:
„Egy reggel megékezett az új tulajdonos egy építésszel, hogy felmérjék a házat. Szerencsére Kleinman úr itt volt és mindent megmutatott az uraknak, kivéve a mi »titkos toldalékunkat«. Azt mondta, hogy elfelejtette magával hozni a kulcsot, az új tulajdonos pedig nem kérdezősködött tovább. Minden rendben lesz velünk, hacsak nem jön vissza és nem akarja látni a »titkos toldalékot«. Ha mégis, az nem lenne biztató ránk nézve.”
A tulajdonos szerencsére nem tért vissza. Egy évvel később azonban mégis baj történt: a mai napig nem tudjuk, hogy hogyan és kinek a feljelentésére, de felfedezték a búvóhelyet és a benne rejtőzködőket. A nyolc emberből egyetlenegy, Otto élte túl a háborút. Ő 1945 júniusában tért vissza Auschwitzból és bár korábbi cégeit megpróbálta újjászervezni, a titkos búvóhelyet nyújtó épület állaga egyre inkább leromlott.
Az 1950-es években le akarták rombolni az épületet, ám ahogy Anne Frank története egyre ismertebbé vált, úgy lettek egyre erőteljesebbek a tiltakozás hangjai. Az épület megmenekült. Az Anne Frank Ház elnevezésű szervezet 1957-ben alakult meg azzal a céllal, hogy megőrizzék a fiatal lány emlékezetét, bemutassák a gondolatvilágát és helyreállított állapotban megnyissák a búvóhelyet a nagyközönség előtt. A múzeum végül 1960. május 3-án nyílt meg. A látogatók száma azóta egyre inkább nő: kezdetben néhány tízezer ember volt rá kíváncsi évente, ma már az évi 1,2 milliót is eléri a látogatók száma.
Érdekesség, hogy a felújított épületben a titkos toldalék Otto Frank kérésére üresen maradt:
„Megkérdezték tőlem, hogy szeretném-e újra bebútorozni a szobákat. Azt mondtam: »Nem. A háború alatt mindent elvittek innen és én szeretném ilyennek megtartani«.”
Cikkünk a múzeum hivatalos oldalán található információk felhasználásával készült.