Ha beírjuk Goldstein Simon nevét a digitalizált folyóiratok adatbázisába, akkor a 19–20. század fordulójának környékén találhatunk több ilyen nevű férfit is: posztó- és szövetkereskedőt a józsefvárosi Bérkocsis utcából, a Nap utcából és a Futó utcából két pálinkakimérőt, egy szatmári magánzót, egy nagyváradi bádogost, sőt még egy pesti orvost is. Minden bizonnyal egytől egyig rendes, dolgos emberek voltak, azonban az egyikük mégis kiemelkedik közülük.
1859-ben nem csupán a Dohány utcai nagyzsinagóga felavatása volt a pesti, de tulajdonképpen az egész magyar zsidóság egyetlen örömhíre (most az ekkoriban kibontakozó neológ-orthodox hitvitát tegyük zárójelbe, hiszen vallási meggyőződéstől függetlenül nagy dolog volt egy ilyen hatalmas zsinagóga felépítése majd’ egy évtizeddel az emancipáció és 36 évvel a recepciós törvény előtt), hanem egy másik mérföldkőnek számító eseményt is találhatunk a korabeli újságok közleményeiben Goldstein Simon (1830–1908) nevénél.
A március eleji örömhír a következő volt:
„Az ügyvédség gyakorlására a pesti országos főtörvényszéki területen hivatalhellyel Budán, Goldstein Simon tudor kineveztetett.”
Nagy örömmel olvashatták ezt az izraelita magyarok, mert ekkor kezdhette meg teljeskörű működését az ország első zsidó vallású ügyvédje.
Fontos hangsúlyozni, hogy „teljeskörű” ugyanis az igazsághoz hozzátartozik, hogy Goldstein a király 1852. február 19-ei döntése értelmében akkor már hét éve ideiglenes ügyvédi gyakorlatot folytathatott. A király szerepe nem különben fontos, ugyanis Goldstein előmenetele az uralkodótól függött, így újabb és újabb engedélyéhez volt kötve minden egyes vizsgájának letétele, először a pozsonyi jogakadémián, majd a Pesti Egyetemen.
A jogtudor 1830. október 4-én született Lipótszentmiklóson (Liptovský Mikuláš, Szlovákia), apja egy jámboréletű fakereskedő, Reb Goldstein Izsák, anyja pedig Simandel Sarolta, Szinaj Lamdon-Simandel rabbi leánya volt. Már befutott ügyvédként 1866-ban kötött házasságot Just Saroltával, egy brünni nagyiparos lányával a Bécs melletti Badenben. Aztán a fővárosban praktizált tovább, s bár irodáját hitsorosainak ügyei indították útjára, egyhamar a széles társadalomból fordultak hozzá tanácsért.
Az idős ügyvéd egy téli meghűléséből nem igazán tudott felépülni, ezért fia Abbáziába vitte, azonban a meleg levegő sem tett jót neki, így aztán rövid szenvedés után 1908. augusztus 30-án (5668. elul 3.) hunyt el, ahogy írták: este hétkor még lapot olvasott, egy óra múlva már halott volt.
Keddi temetése napján már kettő órakor hatalmas tömeg gyűlt össze a Pesti Hírlap bérpalotája (Bajcsy-Zsilinszky út 78.) előtt, melynek második emeletén Goldstein doktor maga is lakott. A rokonok és a közelebbi barátok a gyászszobában, folyosókon, lépcsőházban tömörültek, s az utcán ért össze a tömeg. A rendet a kivezényelt rendőrök tartották fenn. A szertartás egy nyolctagú egyházi énekkar előadásával kezdődött, melyet Kárpáti Rezső és Ney Bernát operaházi tagok vezettek, de jelen volt Lazarus Adolf (1855–1925) főkántor is. A temetésen dr. Hevesi Simon (1868–1943) rabbi mondott heszpedet, utána pedig dr. Baracs Marcell (1865–1933) az ügyvédi kamara ügyésze szólalt fel a kartársak nevében, de érdekes módon még Haypál Benő (1869–1926) budai református lelkész is nyilvánosan búcsúzott tőle. A régi zsidó temetőben, a Salgótarjáni úton helyezték örök nyugalomra.
Goldstein doktor halálhírét a Tolnai Világlapja az alábbi érdekességgel együtt közölte:
„Dr. Goldstein, aki nemcsak jogi tudással, de ritka műveltséggel is büszkélkedhetett, magyar anyanyelvén kívül folyékonyan beszélt németül, franciául, angolul és olaszul, de nagy jártassága volt a klasszikus nyelvekben is, latinul, görögül kitűnően tudott s mint 12–13 éves fiatal diák azzal lepte meg az atyját, hogy Defoe híres ifjúsági regényét, a Robinson Crusoe-t héber nyelvre fordította. Ez a fordítás meg is jelent Pozsonyban s dr. Goldstein későbbi éveiben is szerepelt mint író, jogi értekezései és hasonló tárgyú tanulmányai tudósok körében méltánylásra találtak.”
Az első magyar zsidó ügyvéd tehát már a bár micvója előtt héberre fordított egy irodalmi klasszikust.
Méltó emlékét őrizte fia, ugyan nem a születési nevén, mint Goldstein Izidor, hanem 1883-tól, mint dr. Béldi Izor (1865–1926), aki apja nyomdokaiba lépett, s bár ő is nyitott ügyvédi irodát, elsősorban, mint zenekritikus és újságíró vált híressé. Béldi 1893-tól egészen haláláig a Pesti Hirlap színházi- és zenerovatát szerkesztette, szabadidejében pedig regényeket, de főleg operetteket írt. A végrehajtó című bohózatát 1898. szeptember 20-án mutatták be a Vígszínházban, az egyik utolsó darabját, az Úr! Címűt pedig 1918. június 27-án játszották először a Budai Színkörben.
Források:
„Az első magyar zsidó ügyvéd meghalt.”, Tolnai Világlapja, 1908. 8. évf. 38. szám, 1458. old.
„Hirek – Ki volt az első zsidóhitü magyar ügyvéd?”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 19. szám, 12. old.
„Hirek – Meghalt az első zsidó ügyvéd.”, Egyenlőség, 1908. 27. évf. 36. szám, 10. old.
„Hivatalos rész.”, Budapesti Hirlap, 1859. 7. évf. 52. szám, 1. old.
„Napi hirek – Az első magyar zsidó ügyvéd halála.”, Pesti Hirlap, 1908. 30. évf. 209. szám, 8. old.
„Napi hirek – Dr. Goldstein Simon temetése.”, Pesti Hirlap, 1908. 30. évf. 210. szám, 10. old.