A mai és a holnapi nap – az első ádár hónap 14. és 15. napja – purim kátán, illetve susán purim kátán. Bár nem ünnepnapok, mégis jelentős elemei a zsidó naptárnak – szökőévenként.
A 19 éves ciklus alatt összesen hét szökőév van, melyek abban különböznek az egyszerű évtől, hogy 13 hónapból állnak – két ádár hónap van bennük. A szökőévről részletesebben itt olvashatnak. Ádár hónap jellegzetes ünnepe a purim, illetve az azt megelőző Eszter böjtje és – Jeruzsálemben – az egy nappal később tartott susán purim. Szökőévben ezek a második ádár hónapra esnek, az első ádárban csupán megemlékezünk arról, hogy ha nem lenne szökőév, akkor most purimot ünnepelnénk. Ez a nap a purim kátán – kis purim, illetve susán purim kátán – kis susán purim.
Purimkor azt ünnepeljük, hogy a polgári időszámítás kezdete előtti 356-ban a zsidó nép megmenekült a gonosz Hámán ítélete elől. Ezt a napot különleges örömmel, ajándékok küldésével, pénzadományozással, lakomával és a történet felolvasásával ünnepeljük meg. Purim kátánkor mindez természetesen nem érvényes, hiszen a Talmud bölcsei úgy döntöttek, hogy az ádárra eső ünnepnapokat a második ádárban üljük meg. Mivel azonban ez a nap egyszerű évben örömteli nap lenne, bölcseink elrendelték (Megila 6b), hogy ezen a napon ne mondják el a bűnbánó táchánun imát, valamint megtiltották a böjtöt és nem tartanak gyászbeszédeket sem. A Sulchán Áruch (Orách Chájim 687:1) azt írja, hogy valamiképpen ünnepélyesebbnek kell lennünk ezen a napon, mint máskor. A Lubavicsi Rebbe is fontosnak tartotta, hogy ilyenkor kiemelten vidámak legyünk. Vannak, akik összejövetelt, vidám baráti találkozót tartanak ezen a napon.
Jeruzsálemben (és elméletben más, már a Jehosua bin Nun vezette honfoglalás idején álló és fallal körülvett városokban) nem ádár 14-én, hanem 15-én ünnepelnek, ún. susán purimot, emlékezve az ókori Susán városára, ahol a zsidók megmenekülésére egy nappal később került sor. Ennek megfelelően megemlékezhetünk susán purim kátánról, melyre a purim kátánról mondottak érvényesek. Ezen a két napon tehát nem a purim külső elemeire koncentrálunk, hanem az ünnep belső értékére, a csoda, a megmenekülés felett érzett örömre. Purimkor többek között azt ünnepeljük, hogy az Örökkévaló „a színfalak mögött” irányítja a világot, vagyis sokszor úgy mutatkozik meg az uralma, hogy az nem nyilvánvaló a számunkra. A második ádár hónapban nyíltan, tettekkel (is) ünnepeljük ezt, az első ádárban azonban kizárólag belül, csak az ünnep spiritualitását megélve, „a színfalak mögött” tesszük ezt.
Az előző rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi 1927-ben Moszkva legnagyobb zsinagógájában mondott el egy emlékezetes beszédet purim ünnepének kiemelt jelentőségéről, és arról, hogy purim kátán is milyen fontos időpont: egy nap, melyen újra magunkra kell vennünk, ismét el kell fogadnunk a Tórát. A helyszín megválasztása lényeges, ugyanis a rebbe komoly veszélyt vállalt magára abban az időben azzal, hogy nyilvánosan ilyen beszédet tartott. Ő azonban éppen purimhoz kapcsolódva, mintegy a történetben szereplő Mordechájt megszemélyesítve, a veszélyekkel nem törődve, büszkén vállalta népét és hagyományait.Mi senichnász ádár, márbin beszimchá – amikor elérkezik ádár hónap, megsokasodnak az örömeink. Ebben az évben erre kettős lehetőségünk van, éljünk vele!