Szukkot ünnepének negyedik napján Chánát (Hanna) hívják meg az ünnepi sátorba. Cháná a zsidó nő igazi példája, istenfélő, alázatos, ugyanakkor kitartó, állhatatos. Nevében benne rejlik a zsidó nők három különleges micvája: a meggyúrt tésztából levett papi juttatás (chálá), a házassági tisztaság törvényei (nidá) és a szombati gyertyagyújtás parancsa (hádlákát nérot).
Cháná férjének, Elkánának, két felesége volt – a tórai törvények megengedik a többnejűséget, csak a későbbi törvényhozók tiltották meg azt – a sokgyerekes Peniná és a meddő, tehát gyermektelen Cháná. Elkáná, Chánát szerette jobban és ezért Peniná igencsak megkeserítette az istenfélő asszony életét. A bibliai leírás szerint Cháná végső elkeseredésében hangtalanul imádkozott a sátorszentély területén, Eli, a főpap pedig azt hitte, hogy részeg és ki akarta űzni a Szentélyből. Cháná őszintén elmondta neki, mi bántja, és a főpap megígérte neki, hogy Isten meghallgatja imáit. Valóban így történt, és gyermekét, a később prófétává lett Smuelt néhány évvel a születése után Eli főpap mellé adta a sátorszentélybe segítőnek.
Cháná csodálatos dalt énekelt, melyet szintén megörökít Smuel könyve. E dalban prófécia nyilvánul meg, részben az Örökkévaló majdani királyságáról szól, részben pedig – rejtve, bölcseink magyarázata szerint – saját fia, Smuel prófétai képességeiről, a zsidók ellen törő gonosz hatalmak bűnhődésekről, valamint egyéb témákról, köztük az idők végén elérkező megváltásról szól:
„Ujjong szívem az Örökkévalóban, emelkedik szarvam az Örökkévaló által; tágra nyílik szám ellenségeim ellen, mert örvendek segítségedben. Nincsen szent, mint az Örökkévaló, mert nincsen senki kívüled; és nincsen szirt, mint Istenünk. Ne sokat beszéljetek fennhéjázva, fennhéjázva, ne jöjjön kemény szó a szátokból… Hősöknek íja megtörik, a gyengéket pedig erő övezi. Jóllakottak kenyérért szegődnek, s az éhesek megszűnnek éhezni; míg hetet szül a magtalan, elfonnyad a sok gyermekű. Az Örökkévaló öl és éltet, sírba dönt és fölhoz… Föltámasztja porból a szegényt, szemétből fölemeli a szűkölködőt, hogy ültesse a nemesek mellé és a tisztelet székét bírassa velük. Mert az Örökkévalóé a föld oszlopai és rájuk helyezte a világot.” (1Smuel 2:1-8)
Nem véletlen, hogy Cháná imáját kell olvasni ros hásánákor a zsinagógákban, hiszen szövegében nyilvánvaló a párhuzam a ros hásánái imádságokkal. Emellett Cháná imája példaként szolgál a mai imádkozási szokásokkal kapcsolatban is. A csöndben, mozgó ajkakkal elmondott főimádság Cháná imájára emlékeztet, amikor az ember szívét eltelíti az Örökkévaló jelenléte, az a legjobb, ha imáját csöndben suttogja el.
Érdekes, hogy az imádkozás helyes formája éppen egy asszonytól tanulható, hiszen a zsidóságban alapvetően a férfiak kötelezettek a formális imádkozásra. Ez arra is rámutat, hogy a nők imája pontosan ugyanolyan fontos, mint a férfiaké. Cháná imája és annak elfogadása azt is példázza, hogy Isten felé való feltétlen elkötelezettség hozzásegít az ember legfontosabb céljainak megvalósításához. Cháná imája nemcsak az imádkozás mikéntjére, de arra is megtanít, hogy hogyan lehet teljes odaadással és elmélyültséggel imádkozni Istenhez. Az imákkal a legmélyebb vágyakat lehet kifejezni, ám Cháná imája ennél is távolabbra mutat: azért szeretett volna gyermeket, hogy még teljesebb módon szolgálhassa az Örökkévalót, és amikor teljesült a kérése, nem csupán a gyermekért mondott köszönetet, hanem az egész világmindenségért. Mindezek alapján a fentiek mellett azt is megtudható e rendkívüli asszony viselkedéséből, hogy hogyan lehet képes az ember saját, személyes érdekein felülemelkedve a teljes képet, az egész világ javát látni.
Hagyományos vendég: Mose (Mózes)
Chábád haszid vendég: Mitteler Rebbe
| Cháná, a prófétanő története Smuél próféta könyvének elejéről ismerhető. Férje a lévi törzséből való, nemes jellemű és istenfélő Elkáná volt, és Efrájim hegyei között, Rámátájim Cofimban laktak. Elkánát mélyen elkeserítette, hogy zsidó testvérei elfordultak Istentől és semmibe vették szellemi központjukat, a Silóban felállított sátorszentélyt. Ő maga családjával az előírásoknak megfelelően évente háromszor zarándokolt oda, ahol Eli, a főpap volt Izrael bírája abban az időben. Látva a család boldog vonulását, sokan csatlakoztak hozzájuk. |
