Támuz hó 17. napja a harmadik a Szentély lerombolására emlékező böjtnapok sorában, az év során megelőzi Gedáljá böjtje és tévét 10., és pontosan három héttel később követi tisá beáv teljes böjtje.
A zsidó naptárban a két nagy, 25 órás böjt – a három hét múlva esedékes tisá beáv és az őszi jom kipur – mellett számos kisebb, az Esthajnalcsillag feljövetelétől sötétedésig tartó böjtnap is található, és vannak önkéntesen felvállalható, illetve egyéni böjtök is. Előbbiekhez tartozik: Gedáljá böjtje (tisri 3.), tévét 10., Eszter böjtje (ádár 13.), támuz 17., utóbbiak közé pedig például az ember esküvőjének a napja, rossz álom utáni böjtölés, egy tóratekercs leejtését követő böjt, az elsőszülöttek böjtje (niszán 14.), vagy a peszách és szukot ünnepét nem sokkal követő „báháb”: hétfő-csütörtök-hétfői böjt.
A böjt minden esetben az ételtől és az italtól való tartózkodást jelenti, és a két teljes böjtnapon egyéb tilalmak is érvényesek (fürdés, bőrcipő viselése, illatszerek használata, házasélet). Szombaton és ünnepnapokon nem böjtölünk (kivétel a jom kipur), ugyanígy niszán hónapban sem (kivétel az elsőszülöttek böjtje). Betegek, illetve várandós, vagy szoptató anyák a kisebb böjtnapokon nem böjtölnek, jom kipur és tisá beáv esetében érdemes hozzáértő rabbival konzultálni. Gyerekek (13 évesnél fiatalabb fiúk és 12 évesnél fiatalabb lányok) nem böjtölnek, de szokás, hogy a háláchikus értelemben vett felnőttkorhoz közeledve a böjt első néhány órájában ők is tartózkodnak az evéstől és az ivástól.
A kisebb böjtöket nem előzi meg kifejezetten az elválasztás céljára szolgáló étkezés, és kora hajnalban kezdődnek, amikor sokan még alszanak. Ha az ember még lefekvés előtt elhatározza, hogy a böjt kezdete előtt felkel, hogy egyen és igyon, akkor ezt megteheti, érdemes tehát előre gondolkodni. A böjtnapi imákban különleges, a napra vonatkozó betoldások szerepelnek, és Tórát is olvasnak a zsinagógákban.
Böjtnapokon a megfelelő köszöntés com kál (könnyű böjtöt), de egyre inkább elterjed a com moil, vagyis a jelentőségteljes böjtöt formula is, ami a böjtölés spirituális oldalát helyezi előtérbe.
A böjt részben a megtérés eszköze, részben pedig a gyász kifejeződése, esetleg valamilyen cél elérését szolgálja. Bölcseink elmondják, hogy a böjtnapok, a közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül szomorú napok. Sokkal inkább esélyt és lehetőségeket magukban hordó időszakok. A Szentélyek lerombolására emlékező négy böjtnappal kapcsolatban azt a magyarázatot adják, hogy amelyik nemzedékben a Szentély nem épül újjá, azt olyan, mintha azon nemzedék Szentélyét rombolták volna le. Ezért a böjtnapok által minden alkalommal megkapjuk a lehetőséget arra, hogy a lerombolás okát javítsuk ki, vagy hozzuk helyre, hogy véget érjen végre a száműzetésünk, és elérkezzen hozzánk a megváltás.