A kétnapos újévet közvetlenül követi tisri hó 3-án com Gedáljá – Gedáljá böjtje, mely az esthajnalcsillag feljövetelétől az esti besötétedésig tart.
Ez a nap a jeruzsálemi Szentélyek lerombolásához kapcsolódó négy böjtnap közé tartozik (lásd még: itt és itt).
Miután a babilóniaiak – Nebukádnecár vezetésével – elfoglalták Jehudát, lerombolták a Szentélyt, és fogságba hurcolták a zsidókat (a polgári időszámítás előtti 423-ban), a bölcs és szerény Gedáljá ben Áchikámot jelölték ki a Szentföldön maradt zsidók helytartójának. A babilóni uralkodó ugyanis nem akarta, hogy Izrael Földje teljesen terméketlenné váljon művelés híján, így a szegényebb néprétegekből nem mindenkit hurcoltak el Babilóniába, hogy legyen aki dolgozik a földeken. A környező tartományokba menekült zsidók is visszaszállingóztak lassan az országba, és Gedáljá irányításával nekiláttak a károk helyreállításának. A földeket újra művelni kezdték, a fák ismét gyümölcsöt adtak. A következő év ros hásánája előtt az a hír érkezett a helytartóhoz, hogy egy bizonyos Jismáel ben Netánjá nevű férfi meg akarja ölni őt, és át akarja venni az irányítást, mert irigyelte Gedáljá hatalmát, és ellenezte a babilóniaiakkal való taktikai együttműködést. Gedáljá azonban nem hitte el, hogy valóban képes lenne megölni őt, így visszatartotta embereit, akik végezni akartak Jismáellel. Jismáel és emberei ros hásánára a helytartóhoz érkeztek a Jeruzsálemtől északra fekvő Micpába, hogy együtt étkezzenek vele. A lakoma közben Jismáel és tíz embere megölte Gedálját, más zsidó férfiakat és a jelen levő babilóniai katonákat is.
Ez az árulás további vérontáshoz vezetett. A megmaradt szentföldi zsidóságon félelem lett úrrá: nem mertek saját hazájukban maradni, rettegtek Nebukádnecár haragjától, így hozzá sem mertek fordulni, viszont az egyetlen, a babilóniaiak által még meg nem hódított ország Egyiptom volt, attól viszont a történelmi tapasztalatok alapján tartottak. A Jehudában maradt Jirmijá (Jeremiás) prófétától kértek tanácsot, aki Istenhez fordult válaszért. Az Örökkévaló azt mondta Jirmijának, hogy inkább Nebukádnecárhoz forduljanak, és tartózkodjanak Egyiptomtól, részint mert Nebukádnecár le fogja rombolni azt is, részint mert annyira átitatta az egész országot a bálványimádás, hogy ezáltal a vesztükbe rohannak. A rémült zsidó lakosság azonban nem hallgatott a próféta szavára, és Egyiptomba költözött. Jirmijá próféta szava beteljesedett, elhagyták az Örökkévalót, bálványimádókká lettek, és amikor néhány évvel később Nebukádnecár – felhasználva az aktuális politikai zűrzavart – lerohanta Egyiptomot, a legtöbbjük odaveszett a véres háborúban.
Legközelebb csak a babilóniai száműzetés végét (i.e. 371) követően telepedtek le zsidók az országban. Jirmijá, aki a száműzetés elején azt választotta, hogy a Szentföldön marad Gedáljá mellett, valószínűleg Babilóniába költözött egy tanítványával, és ott is halt meg. Így vált teljessé a babilóniai száműzetés. Gedáljá tragikus halálára, illetve annak szomorú következményeire emlékezve böjtölünk tisri 3-án, közvetlenül ros hásáná után. Ez a ma még szomorú nap egyike azoknak, melyek a Messiás eljövetelével örömteli nappá változnak majd: „Így szól az Örökkévaló, a seregek ura: A negyedik hónak böjtje, meg az ötödiknek böjtje, meg a hetediknek böjtje, meg a tizediknek böjtje Jehúda házának lesznek vígsággá és örömmé és jó ünnepnapokká; de az igazságot és a békét szeressétek!” (Zechárjá 8:19)
Mit (nem) teszünk ezen a napon?
- Ha szombatra esik, egy nappal későbbre, tisri 4-ére tolódik a böjt. A többi kisebb böjthöz hasonlóan ez is hajnalhasadtával kezdődik és az éj beálltával ér véget.
- Ezen időszakban nem szabad enni és inni, szabad azonban dolgozni és utazni.
- Ha valaki úgy érzi, hogy a com Gedáljá megtartása miatt nem tudja majd megtartani jom kipur, az engesztelőnap böjtjét egy héttel később, akkor nem szabad böjtölnie.
- A reggeli imába a tíz bűnbánó nap reggelein elmondott bocsánatkérő, bűnbánó szlichot imák mellet speciális, erre a napra szóló szlichot imákat is betoldanak.
- A reggeli és a délutáni ima során is van tóraolvasás: azt a részt olvassák fel Mózes II. könyvéből, melyben Isten megbocsát Izrael népének az aranyborjú bűnéért. Délután Jesájá könyvéből is olvasnak.
- Tisztálkodni, bőrcipőt húzni megengedett.