Egy haszid túlélő megrázó és felemelő visszaemlékezése arról, miként kísérték végig életét csodák, hitpróbák és a lubavicsi Rebbe személyes útmutatásai a sztálingrádi pokoltól New Yorkig.
Moshe Mendel Feiner története nemcsak egy ember túlélésének krónikája, hanem betekintés abba a mély, személyes kapcsolatba is, amely egy haszid és a Rebbe között kialakulhat. A háború borzalmai, a gyógyulások, a családi megmenekülések és az egészen aprónak tűnő, mégis sorsfordító tanácsok mind arról tanúskodnak, hogyan válhat a hit és a vezetés élő valósággá a mindennapokban.
A Belzi Rebbe áldása hozta vissza a sztálingrádi pokolból
A múlt század húszas éveiben voltam fiatal. Ukrajnában éltem és a belzi rebbét, Áháron Rokeach rabbit tekintettem a mesteremnek. Amikor kitört a háború és besoroztak a Vörös Hadseregbe, a rebbe ígéretet tett, hogy épen és egészségesen térek majd haza. Így is történt, pedig 1942-ben részt vettem a hírhedt sztálingrádi csatában, ahol ezrek hullottak el mellettem. Nem tudok más magyarázatot adni arra, hogy élve kerültem vissza onnan, mint hogy csoda történt velem.
A háború után sikerült elhagynunk a Szovjetuniót, és egy németországi menekülttáborba kerültünk a feleségemmel és két gyermekünkkel, majd végül az Egyesült Államokban telepedtünk le. Elhatároztam, hogy végiglátogatom az összes, New Yorkban élő haszid rebbét és az áldásukat kérem. Így jutottam el a kolozsvári, a szkveri és a szatmári rebbéhez.
A Lubavicsi Rebbe eltért a többi haszid rebbétől
Utánuk a Lubavicsi Rebbe következett, aki a legnagyobb meglepetésemre nem a korábban látott, idős, fehér szakállú, prémkalapos rabbi volt, hanem egy fiatalos, egyszerű ruhába öltözött, jóképű férfi, átható kék szemekkel. Abban is eltért a többiektől, hogy nem áldott meg. Ehelyett azt ígérete, hogy imádkozni fog értem az apósa, a hatodik lubavicsi rebbe sírjánál.
Nem voltam ezzel elégedett, ezért bevetettem egy trükköt. Megáldottam és azt vártam, hogy viszonzásképp ő is ezt teszi majd. Ő azonban továbbra sem áldott meg, hanem közölte, hogy a problémám abban rejlik, hogy nem hiszek Istenben.A rebbék áldásaiban hiszek, de Istenben nem.
Miért nem mondta egyszer sem, hogy „Istennek hála!”
„Meghallgattam, ahogy elmesélte élete történetét, hogy miként élte túl a háborút csodák segítségével, de egyszer sem hangzott el, hogy »Istennek hála«” – jelentette ki. Ezt azzal magyaráztam, hogy a Vörös Hadseregben veszélyes lett volna Istent emlegetni, ezért leszoktam róla. Elfogadta az érvelésemet, de megkért, hogy változtassak ezen.
Így folytatta: „Meg kell erősödnie a hitében, ezért azt javaslom, hogy a Chovot Hálevávot című könyvet tanulmányozza” – utalt a XI. században él Rábénu Becháje jól ismert művére.
Isten különböző okokból tesz csodákat
Ezután a csodák mibenlétéről kezdett magyarázni. Elmondta, hogy előfordulhat olyan helyzet, amikor valakit annyira magával ragad a fizikai világ, hogy teljesen megfeledkezik a Teremtőről. Isten a csodával emlékezteti az illetőt ara, hogy ki is áll a történések mögött.
Végül a következő kérdést tette fel: „Mire van még szüksége?” Elmondtam, hogy a kezemet szörnyű ekcéma gyötri. „Ezen jelenleg nem tudok segíteni” – felelte, majd megkért, hogy keressem fel majd ismét, három nappal a tóraadás ünnepe, sávuot előtt.
A Lubavicsi Rebbe tanácsára gyógyultak meg
A következő találkozón így szólt hozzám: „Ahogy bizonyára tudja, a tóraadás idején minden beteg ember meggyógyult. Most menjen haza és mossa meg alaposan a kezét”. Így tettem, és végleg elmúlt az ekcémám. Attól a naptól fogva őt tekintettem a rebbémnek. A későbbiekben én is és a családom is rengeteg segítséget kapott tőle.
Nem sokkal ezután elmondtam a Rebbének, hogy a feleségem rákos és az orvosok a méhe eltávolítása mellett döntöttek. „Ne hajtsák végre a műtétet. A későbbiekben még több gyermekük születik majd” – jelentette ki. Az orvosunk dühösen fogadta a döntésünket, mert nem értette, hogy egy rabbi miként avatkozhat be egy ilyen ügybe. Azzal fenyegetőzött, hogy a feleségem meghal, ha nem elmarad a műtét. Mi azonban hajthatatlanok maradtunk.
A feleségem nem hunyt el, sőt, hamarosan teherbe esett. Az orvos ekkor abortuszt javasolt, de ezúttal is a Rebbére hallgattunk és nem voltak komplikációk. Ezt követően még további két gyermekünk született, hála a Rebbe tanácsainak.
Így nyerte vissza Feiner leánya a látását
1956-ban vagy ’57-ben a lányunk, Tzivia balesetet szenvedett és elvesztette a látását. Az orvosok nem tudtak segíteni rajta. Teljesen kétségbe estünk. Rám tört az összes korábban elszenvedett traumám és csak zokogni tudtam. Késő éjjel egyszer csak megcsörrent a telefon. A Rebbe titkára volt a vonalban.
Kiderült, hogy már rengeteg Feiner nevű embert tárcsázott, mert a Rebbe csak annyit mondott neki, hogy hívja fel Feinert, mert nagy bajban van és kérdezze meg, hogy pontosan mi történt. Beszámoltam neki a balesetről és kértem, hogy tájékoztassa a Rebbét. Hamarosan visszahívott: „A Rebbe azt tanácsolja, hogy keressék fel a brooklyni King County Kórházat” – mondta a titkár, majd megadta az orvos nevét is, akit a Rebbe javasolt. Az orvos felírt egy bizonyos szemcseppet a lányomnak, aki lassanként visszanyerte a látását.
A Rebbe minden haszidja fájdalmát megérzi
Sokszor elgondolkodtam azon, hogy a Rebbe honnan tudhatott a kétségbeejtő helyzetünkről. Valaki így magyarázta: „Sok haj van a fejeden, de ha csak egyetlen hajszáladat is kitéped, azonnal fájdalmat érzel. A Rebbe is hasonlóan működik. Ha egy haszidja bajba kerül, azonnal megérzi.”
A Rebbe útmutatása az egész életemet végigkísérte. Egyszer például azt tanácsolta, hogy vásároljak meg egy bizonyos telket. Így is tettem, majd nem sokkal később az állam vételi ajánlatot tett, méghozzá az általam kifizetett árnál jelentősen magasabb összegért, mivel éppen ott akartak utat építeni. Az építkezésből végül semmi sem lett, én pedig fillérekért vásárolhattam vissza a telkemet, ahol azután felépült a lubavicsi Or Elchanan jesiva. Ki tudja, a Rebbe talán előre látta az események láncolatát…
Moshe Mendel Feiner (1917–2012) 2011 májusában adta az interjút, felesége Yetta és fia, Yisrael társaságában. Forrás: JEM.tv
A borítókép illusztráció.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.