Egy francia zsidó repülőmérnök története arról, hogyan vezette a Lubavicsi Rebbe tanácsa kerülőkön és váratlan állomásokon át végül Izraelbe.
Michel Allouche Franciaországban nőtt fel és már fiatalon arról álmodott, hogy Izraelben éljen. Amikor azonban életének fontos döntéseiben a Lubavicsi Rebbe tanácsát kérte, újra és újra olyan iránymutatást kapott, amely látszólag eltávolította céljától. Csak évekkel később értette meg, hogy ezek a döntések egy hosszabb, de végül mégis a legbiztosabb úton vezették el oda, ahová mindig is tartozni akart.
Fokozatosan lett egyre vallásosabb
Egy franciaországi kisvárosban, La Flèche-ben, születtem, észak-afrikai zsidó bevándorlók gyermekeként. Mi voltunk az egyetlen zsidó család a városban. Bár nem-zsidók között nőttem fel, mindig büszke zsidónak neveltek. Családunk számára sokat jelentettek a hagyományok, de nem éltünk teljes mértékben a Tóra előírásai szerint. Én fokozatosan váltam egyre vallásosabbá, különösen miután csatlakoztam a Tikvateinu nevű vallásos-cionista ifjúsági mozgalomhoz és először ellátogattam Izraelbe. Ettől kezdve erős vágy alakult ki bennem, hogy ott éljek.
Húszéves koromban Toulouse-ba költöztem, ahol felvettek a híres Repülőmérnöki Egyetemre. Itt ismerkedtem meg a helyi Chábád-küldöttekkel, Josef Matusof rabbival és feleségével, Esterrel.
Ha New York, akkor a Rebbe
Diplomám megszerzése és 1978-as házasságkötésem után feleségemmel és csecsemő lányunkkal New Yorkba utaztunk, ahol először vehettünk részt személyes kihallgatáson a Rebbénél. Ez rendkívül megható és felemelő élmény volt számomra, és egy olyan kapcsolat kezdetét jelentette, amely az évek során egyre mélyebbé vált.
Miután mérnökként kezdtem dolgozni a toulouse-i Airbus Industries cégnél, munkám gyakran szólított az Egyesült Államokba. Minden egyes látogatásom alkalmával a Rebbénél töltöttem a sábátot.
1982-ben levelet írtam a Rebbének, amelyben megkérdeztem, elérkezett-e az idő számunkra az alijára, vagyis az Izraelbe való bevándorlásra. A Rebbe válasza így szólt: „Ha a jelenlegi munkád lehetővé teszi számodra, hogy Tóra szerint élj, akkor egyelőre jobb, ha ott maradsz, ahol vagy.” Bevallom, kissé csalódott voltam, de követtem a tanácsát és Toulouse-ban maradtunk. Családunk fontos szerepet töltött be a helyi zsidó közösség életében, mivel kevés vallásos család élt ott és példát jelentettünk mások számára.
A Szentföld helyzete „bizonytalan”
1985-ben állásajánlatot kaptam Izraelben. Ebben az időben az izraeli kormány technológiai önállóságra törekedett, és elindította saját vadászgép-programját, a Lavi projektet. Meghívtak, hogy ezen dolgozzam. Lelkesedéssel telve ismét a Rebbéhez fordultam tanácsért. Meglepetésemre azt válaszolta: „Hogyan hozhatsz most döntést, amikor Erec Jiszráél helyzete ennyire bizonytalan? Körülbelül fél évvel az alija előtt kell majd döntened.”
Nem értettem, mire gondol „bizonytalan helyzet” alatt. A Lavi prototípusának építése már javában zajlott és a projektet olyannyira sikeresnek tartották, hogy még az amerikai F-16-osnál is jobbnak jósolták. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy várok, és figyelek.
Egy évvel később, támuz hó 12-én – azon a lubavicsi ünnepen, amely az előző rebbe szovjet börtönből való szabadulására emlékezik – családommal együtt ismét meglátogattuk a Rebbét. A vendégeknek tartott beszédében a Rebbe a következőt mondta:
„Minden zsidónak küldetése van ezen a világon. Az a feladata, hogy tanúságot tegyen az Örökkévaló egységéről azáltal, hogy a Tóra szerint él ott, ahol éppen van… Ezért küldi az Örökkévaló a zsidókat távoli helyekre, hogy ott teljesíthessék legjobban a küldetésüket.” Azóta is, valahányszor üzleti útra indulok, ezekre a szavakra gondolok, és keresem hivatásom spirituális lényegét.
Szentföld helyett Dél-Afrika
Néhány hónappal később, 1987-ben váratlanul vonzó ajánlatot kaptam: repülőmérnöki tanácsadóként dolgozhattam volna egy „távoli helyen” – Dél-Afrikában. Ismét a Rebbéhez fordultam, aki szinte azonnal válaszolt: „Fogadd el az ajánlatot.”
Csak két évvel később értettem meg igazán, mit értett a Rebbe Izrael „bizonytalan helyzete” alatt. Pontosan akkor, amikor mi Dél-Afrikába költöztünk, az Egyesült Államok kormányának nyomására törölték a Lavi projektet és szinte az összes mérnök elvesztette az állását.
A dél-afrikai költözés a lehető legjobb felkészülés volt családunk számára az alijára – mind spirituálisan, mind anyagilag. Az ottani kiváló Chábád közösségnek köszönhetően elmélyítettük haszid tanulmányainkat. Ekkor kezdtem el Adin Even-Jiszráél Steinsaltz rabbi műveit franciára fordítani. Steinsaltz rabbi egyszer így foglalta össze a Rebbe tanácsait: „A Rebbe számodra a ‘hosszabb, de rövidebb utat’ választotta az Erec Jiszráél felé.”
Öt évet éltünk Dél-Afrikában. 1991-ben, amikor ottani munkám véget ért, újra döntenem kellett jövőmről. A szívem vágya Izrael volt, szerettem volna végre megvalósítsam életem álmát.
„Áldás és siker!”
Levelet küldtem a Rebbének a néhai Josef Wineberg rabbin keresztül. A Rebbe azt válaszolta, hogy kérjem ki a barátaim tanácsát és ellenőriztessem a mezuzáimat és a tfilinjeimet.
Mielőtt válaszolhattam volna, a Rebbe megkérdezte Wineberg rabbit: „Mikor fog beszámolni nekem arról, hogy mi derült ki a mezuzák és a tfilinek ellenőrzésekor?”
Megdöbbentem. A Rebbe naponta levelek ezreit kapta, mégis emlékezett a legapróbb részletekre is. Gondoskodása olyan volt, mint egy édesapáé, aki minden részletre odafigyel gyermeke életében. Mélyen meghatott ez a törődés.
Azonnal visszajeleztem a Rebbének és csatoltam barátaim bátorítását is az alijával kapcsolatban. A válasz egyértelmű volt: „Áldás és siker!” Ennek nyomán elfogadtam egy állást a repülőmérnöki szakterületen.
Az alija előtt még egyszer elutaztam a Rebbéhez, pusztán azért, hogy megköszönjem neki mindazt, amit értünk tett. Ez volt a tizenharmadik utam hozzá tizennégy év alatt. 1992 februárjában érkeztem, mindössze egy héttel azelőtt, hogy a Rebbe agyvérzést kapott volna. Azt mondtam neki: „Köszönöm mindazt, amit az elmúlt tizennégy évben kaptunk”. A Rebbe így válaszolt: „Legyen hatalmas sikered minden vállalkozásodban!”
Hála az Örökkévalónak, a mai napig a Rebbe szavai és áldásai kísérnek minden vállalkozásomban.
Michael (Michel) Allouche feleségével és családjával Izraelben él. Az elmúlt évtizedekben a pilóta nélküli repülő rendszerek nemzetközileg elismert szakértőjeként dolgozik. Az interjú 2016 januárjában készült. Forrás: myencounter
A borítókép illusztráció.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.