Menáchem Mendel Schneerson rabbira és Elie Wieselre emlékezünk
„1994. június 12-én, egy esős délután, ott vonulok én is a gyászmenetben, amely koporsóját az Eastern Parkway-n keresztül Brooklynba kíséri. Tízezrek, köztük Franciaországból és Izraelből érkezett férfiak és nők jönnek és jönnek, zsoltárokat mormolnak. … Ma az egész zsidó nép árvának érzi magát. Viszszaemlékszem vele való találkozásaimra, súlyos mosolyára, kék szemének átható tekintetére, énekére és arra, hogyan tudott éneklésre bírni másokat.” – így emlékezett vissza a Nobel-békedíjas Elie Wiesel a lubavicsi Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi temetésére.
A Rebbe halálának 22. évfordulóját, ami ebben az évben július 9-re esik, már nem élhette meg. Elie Wiesel, holokauszt-túlélő, író, emberi jogi aktivista, filozófus és egyetemi tanár 2016. július 2-án, manhattani otthonában, életének 87. esztendejében, visszaadta lelkét a Teremtőnek.
Elie Wiesel, aki minden emberi elnyomás ellen szót emelt, egész életében vizsnyici haszidnak tartotta magát – egy olyan vizsnyicinek, akit szoros kapcsolat fűzött a lubavicsi haszidok Rebbéjéhez: „Menachem Mendel Schneerson, a lubavicsi Rebbe nagy hatást gyakorol az emberre a személyéből áradó szellemi erő révén. … Ha beszél, a tömeg visszafojtja lélegzetét. Amikor énekel, egész lelke beleremeg. Amit megkövetel, azt eléri. Kevés kortárs haszid mester rendelkezik ilyen tekintéllyel.” – vélekedett róla Wiesel.
Hát hogy lehet nem hinni benne? – felelt kérdéssel a Rebbe
„A Rebbe egyik legnagyobb tette a küldötti rendszer létrehozása volt. Nagyra értékelem a küldöttek munkáját és igen hálás vagyok nekik. Ők viszik tovább a Rebbe üzenetét, és ők valósítják meg vízióját.” – írta Wiesel, akit magát is küldöttnek tartottak: „az emberiség hírvivője” – írta róla a Nobel-bizottság, aki „a béke, a jóvátétel, a megbékélés és az emberi méltóság” üzenetét hozta embertársainak.
Emlékükből fakadjon áldás!