Menáchem Mendel Schneerson rabbira és Elie Wieselre emlékezünk

„1994. június 12-én, egy esős dél­­után, ott vonulok én is a gyász­menetben, amely koporsó­ját az Eastern Parkway-n keresz­tül Brooklynba kíséri. Tízezrek, köz­tük Franciaországból és Izraelből érkezett férfiak és nők jön­­nek és jönnek, zsoltárokat mor­­molnak. … Ma az egész zsi­dó nép árvának érzi magát. Visz­sza­­emlékszem vele való talál­ko­zá­saimra, súlyos mosolyára, kék sze­mének átható tekintetére, éne­kére és arra, hogyan tudott éneklésre bírni másokat.” – így emlékezett vissza a Nobel-bé­­ke­díjas Elie Wiesel a lubavicsi Reb­­be, Menáchem Mendel Schneer­son rabbi temetésére.

A Rebbe halálának 22. évfordulóját, ami ebben az évben július 9-re esik, már nem élhette meg. Elie Wiesel, holokauszt-túl­élő, író, emberi jogi aktivista, filozó­fus és egyetemi tanár 2016. július 2-án, manhattani ott­honában, éle­tének 87. esztende­jé­ben, visszaadta lelkét a Teremtőnek.

Elie Wiesel, aki minden em­beri elnyomás ellen szót emelt, egész életében vizs­nyi­ci haszidnak tartotta magát – egy olyan vizsnyicinek, akit szoros kapcsolat fűzött a lu­ba­vicsi ha­szi­dok Rebbéjéhez: „Me­na­chem Mendel Schneerson, a lubavicsi Reb­be nagy hatást gya­korol az em­berre a személyé­ből áradó szel­lemi erő révén. … Ha be­szél, a tömeg visszafojtja lélegzetét. Ami­kor énekel, egész lelke beleremeg. Amit megkövetel, azt eléri. Kevés kortárs ha­szid mester rendelkezik ilyen te­kintéllyel.” – vé­lekedett róla Wie­sel.

Hogy lehet hinni Istenben a Holokauszt után? – kérdezte Wiesel a Rebbétől. Hát hogy lehet nem hinni benne? – felelt kérdéssel a Rebbe
Hogy lehet hinni Istenben a Holokauszt után? – kérdezte Wiesel a Rebbétől.
Hát hogy lehet nem hinni benne? – felelt kérdéssel a Rebbe
A Rebbe figyelemmel kísérte Elie Wiesel munkásságát, olvasta és nagyra értékelte műveit, ám volt, amiben a két férfi nem értett egyet: „A Rebbe szerint nem ért­­hetjük meg a holokausztot. Én pedig meg akarom érteni. De csak a Messiás adhatja meg a vég­ső választ” – emlékezett vissza Wiesel.

„A Rebbe egyik legnagyobb tet­te a küldötti rendszer létreho­zá­­sa volt. Nagyra értékelem a kül­­döttek munkáját és igen hálás va­­gyok nekik. Ők viszik tovább a Rebbe üzenetét, és ők valósítják meg vízióját.” – írta Wiesel, akit magát is küldöttnek tartottak: „az emberiség hírvivője” – ír­ta róla a Nobel-bizottság, aki „a béke, a jóvátétel, a megbékélés és az emberi méltóság” üzenetét hozta embertársainak.

Emlékükből fakadjon áldás!