Lubavics küldetése

Az utóbbi évtizedekben a zsidó közösségek a világ minden táján megismerték aChábád Lubavics nevet, ami az aktív vallási életben egyre markánsabban jelzi a Tóra újszerű és az átlagosnál mélyrehatóbb tanulmányozását és a parancsolatok, a micvák nem csupán megszokásból fakadó, hanem átélt és örömmel párosuló megtartását.

Ahol csak zsidók élnek, megjelentek a lubavicsi rebbe fiatal küldöttei, hogy iskolákat és egyéb oktatási formákat hozzanak létre, illetve hogy a már létező intézmények munkájában segédkezzenek. A sáliáchoknak, vagyis a rebbe küldötteinek célja a zsidó öntudat erősítése vagy éppen felkeltése és a vallásos elkötelezettség kiterjesztése az élet minden területére. A különféle családi és egyéni háttérrel rendelkező zsidók ezrei köszönik achábád tevékenységének, hogy visszataláltak halvány emlékké fakult gyökereikhez, s nem kevesen közülük már maguk is aktívan közreműködnek a zsidóság ez ideig kallódó vagy éppen elveszettnek tűnt egyedeinek fellelésében és visszaszerzésében.

A zsidó vallás lubavicsi irányzata a chászid közösségek egyik ágazata. A chaszidizmust a vallástörténészek, a vallásszociológusok, de még a nagy tudású rabbik közül is sokan már egy évszázada fokozatosan gyengülő s hamarosan eltűnő anakronizmusnak tekintették. A Holocaust minden addiginál borzasztóbb pusztítást okozó vihara, ami különösen sújtotta a hagyományos formák között élő zsidóságot, tehát a chászid népességet is, úgy látszott, végképp megpecsételte a chábád jövőjét. A világháborút követő évtizedek azonban megcáfolták a “tudományos” előrejelzéseket, és a nagy vérveszteségek ellenére a chaszidizmus és Lubavics reneszánszát éli, és soha nem tapasztalt virágzásnak indult szerte a világon.

Mi a titka ennek a folytonosan megújuló életerőnek, ennek az idő viharos változásaiban meg nem torpanó, inkább folyamatosan teret nyerő, aktivitásában egyre erősödő küldetéstudatnak, aminek megnyilvánulása a vallási-népi hagyományaikhoz ragaszkodó és az ezektől távol került, zsidóságukról szinte mit sem tudó emberek meglévő vagy újraéledő lelki szükségletével és megelégedésével egyaránt találkozik? Erre keressük a választ, és véleményünk szerint meg is találjuk a most eltávozott lubavicsi rebbe, rabbi Menachem Mendel Schneerson írásaiban és beszédeiben.

Az alap, amelyre az egész chászid tanítás épül, az a Zohárban található kijelentés, mely szerint Isten, a Tóra és Izrael (vagyis az egész zsidó nép) egyetlen, elválaszthatatlan egységet alkot. Ennek megfelelően a Báál Sém Tov azt tanította, hogy “a vallásos élet lényege az, hogy az ember felkeltse önmagában az Isten, a Tóra és Izrael minden mást háttérbe szorító szeretetét”. A lubavicsi rebbe, miután elődjének örökébe lépett, így fordult híveihez:

“Valójában nem tudunk különbséget tenni a háromféle szeretet között, mert tulajdonképpen egyetlen fogalommal van dolgunk, vagyis mindennek a lényegével. A Báál Sém Tov a korábbi bölcsekre hivatkozva megállapítja, hogy amikor megragadjuk a lényeg egy kis részletét, akkor tulajdonképpen teljességében ragadjuk meg azt. Ebből következik, hogy a háromféle szeretet, minthogy lényegét tekintve egyetlen szeretet, alkotórészeiben egyenként is tartalmazza mindhármat együtt, mert amikor a lényeg egy részletét megragadjuk, megragadjuk magát a lényeget is. Ahol jelen van az Isten iránti szeretet, de nincs a Tóra és Izrael iránti szeretet, akkor az Isten iránti szeretet nyilvánvalóan nem megfelelő. Következésképpen, akiben megvan az Izrael iránti igaz szeretet … végül is el fog jutni a Tóraés Isten szeretetéhez is.”

“Ott, ahol ez a három szeretet egyesül, belőlük keletkezik a hármas fonal, amely nem szakad el egyhamar (Prédikátor 4:12.). És ez fogja meghozni az igazi megváltást (geulá) is. Mert ahogy ezt a legutóbbi számkivetettségünket (gálut) az áhávát Jiszráél (Izrael szeretetének) hiánya okozta, ugyanúgy az áhávát Jiszráél által jön el hamarosan a megváltás a száműzetésből.”

Rabbi Snéur Zálmán MiLjádi (1745) tanította, hogy a “Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (3Mózes 19:18.) parancsolat az előfeltétel és az út, amelyen keresztül eljuthatunk a “Szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet … teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Mózes 6:5.) parancsolatához.

A szeretet, az irgalom és a jótékonyság fogalma állandó témája a rebbe tanításainak.

“Az embernek van teste és van lelke. És ahogy létezik anyagi nyomorúság (az élelem, a ruha, az otthon hiánya), ugyanúgy létezik szellemi nyomorúság, amelyben a hiány a szellemi javakban mutatkozik meg: a Tóra ismeretében, a micvák (parancsolatok) megtartásában és a jó cselekedetek gyakorlásában.”

rebbe Jesájá (Ézsaiás) prófétára utalva [“Oszd meg a kenyeredet az éhezővel, vidd be a házadba a szegény nincsteleneket, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvére elől!”(Ézsaiás 58:7.)] megjegyzi, hogy “az éhes azt jelenti: aki éhezik a Tórára, a kenyér pedig a Tórát jelenti … Ha valaki ismeri és érti a Tórát, akkor meg kell osztania másokkal is az ő Tóráját … Hogyan értelmezzük az említett mondatban ezt a részt: “…ha mezítelent látsz, ruházd fel…”? Bizonyosan úgy, hogy ha találkozunk valakivel, aki nem kellőképpen vagy egyáltalán nem ismeri a Tórát, akkor vigyük őt otthonunkba, és tanítsuk meg a Smá és az imádságok elmondására … és buzdítsuk a micvák teljesítésére. Mert nincs mezítelen Izraelben, csak az, aki nélkülözi a %

Megjelent: Egység Magazin 5. évfolyam 19. szám – 2014. július 29.