Egy nemrégiben megjelent vezető amerikai híroldal cikke szerint a tökéletes salátaöntet nem áll másból, mint a citromlé, a pirított fokhagyma, az olívaolaj és a só megfelelő arányú keverékéből. A viszonylag egyszerűnek tűnő öntet esetében sok bölcsességről beszélnek a séfek, de nem kevesebb chochmá, vagyis zsidó bölcsesség és tanulási lehetőséget rejlik a zöldségek megfelelő, sábeszkor történő sózásában is. Yair Hoffman, az internet népszerű rabbija egyik cikkében a háláchának ezt, a talán kevésbé ismert, de nagy fontosságú részét tárgyalja a VINnews amerikai ortodox oldalon.
Egy ízletes és egyszerű salátához a következőkre van szükség: két csésze saláta, a salátához képest harmadannyi félbevágott koktélparadicsom, ugyanennyi szeletelt uborka és egy negyed felkockázott avokádó. A négy zöldség keverékére pedig a fent említett, egy evőkanálnyi öntet kerül.
Ami a sózást illeti, a hozzáértők szerint a megfelelő sózással fel lehet erősíteni a zöldségek ízét. A zöldségek rengeteg vizet tartalmaznak. Ahogy a húsok kaserolásánál a vért (durvaszemű) sóval távolítjuk el, úgy a só kiszívja a vizet más alapanyagokból is. A koktélparadicsom sokkal finomabbá válik, ha megsózzuk utána pedig lecsepegtetjük a kinyert vizet. Ideális esetben ehhez fél órára van szükség, s ugyanez igaz a kígyóuborkára is.
Ennek már a fizikája is érdekes, de a vallásos zsidóságban felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet sábeszkor? Megsózhatunk-e egy paradicsomot vagy uborkát?
A probléma meglehetősen összetett. A Gemárában (Sábát 108b.) azt olvassuk, hogy Rabbi Jehudá bar Chavivá azt tanítja, hogy sábeszkor tilos megsózni a retket (és a tojást), mert az olyan munkát jelent, amit szombaton tilos végezni. Ráv Chizkijá erre Abáje nevében azt mondja, hogy csak a retek sózása tilos, a tojásé nem, majd ugyanitt olvashatunk még több pro és kontra véleményt is.
A Risonim, vagyis a 11–15. század zsidó bölcsei között további vita folyt arról, hogy a tiltásnak pontosan mi a természete. A RáMBáM (Mose ben Maimon, 1139–1204) azt írja (Sábát 22:10.), hogy úgy tűnik, a tiltás eredete a pácolásban gyökerezik.
A sózás hasonlít a pácoláshoz, ami viszont tilos sábeszkor, mert a főzés kategóriájába tartozik.
A későbbi Bölcsek vitatták, hogy ez tórai vagy rabbinikus tilalomnak számít-e. A RáMBáM mellett pedig RáSI (Slomó Jiccháki, 1040–1105) azt tanítja, hogy a tilalom azért áll fenn, mert a só megkeményíti a retket, mely tikunnak számít. A Misná Brurá (321:1.) pedig azt írja, hogy ez egy rabbinikus tilalom.
A későbbi Bölcsek táborában a lengyel Talmud-tudós TáZ (Dávid háLévi SeGáL, 1586–1667) azt mondja, hogy a retek szombati megsózása még abban az esetben is tilos, ha rögtön utána elfogyasztanánk, azaz, ha nem hagynánk időt a „pácolásra”, vagy „megkeményedésre”. Továbbá, kijelenti azt is, hogy a sózás tilalma nem csupán a retekre korlátozódik, hanem az összes zöldségre is. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy a Gemárá megengedi, hogy egy-egy szeletet megsózzunk, ha az a tervünk, hogy utána hamarosan el is fogyasztjuk. Ha viszont ténylegesen az a szándékunk, hogy a sóval eltávolítsuk a folyadékot, akkor a Misná Brurá tiltja.
A sózás tilalma azonban nem vonatkozik a kemény tojásra és a főtt húsokra sem, minden bizonnyal azért, mert azok már „kész” ételeknek számítanak. Mi több, sábeszkor akár készíthetünk sósvizet is mártogatáshoz, kivéve akkor, ha azt nem rögtön az étkezéskor használnánk fel, hanem egy későbbi alkalomra készítenénk elő. Utóbbi okának a Sulchán Áruch azt írja, hogy még véletlenül se tűnjön úgy, hogy a zöldségeket sós vízben akarnánk pácolni (Orách Chájim 321:2.).
Ezek után nyilván felmerül a kérdés, hogy jó-jó, de mi a helyzet akkor a cukorral?
Nos, a 20. század első felének egyik nagy döntéshozója, Ávrahám Chájim Naeh (1890–1955) rabbi, a Kecos háSulchán (128:2.) könyvében azt írja, hogy a cukrozás is tilos.
Amikor már teljesen lemondanánk a szombati zöldségsózásról, akkor a Misná Brurában (321:14.) azt találjuk, hogy ha olajat vagy ecetet adunk a sóhoz, akkor úgy mégis megengedett. Megengedett továbbá az olyan zöldségek sózása is, amelyeket általánosságban nem szoktak sóban pácolni. Az áldott emlékű Jehosua Jesájá Neuwirth (1927–2013) rabbi Semirát Sábát Kehilchátá című könyvében (11:6.) az találjuk, hogy a fentiek alapján a paradicsom és a paprika nem esik a tilalom alá.
Miután uborkát (továbbá a különböző hagymákat stb…) szokás pácolni, ezért a tilalom teljes mértékben érvényben marad rá. Nem sózhatunk tehát szombaton uborkát, de ahogy korábban említettük, ha olajat vagy ecetet adunk hozzá, akkor mégiscsak lehetőségünk adódik erre.
Összegezve tehát, látható, hogy a cikk kezdetén leírt egyszerű és ízletes saláta sábeszkor is elkészíthető, de csupán úgy, ha az uborkát direkt nem sózzuk meg, ami valószínűleg nem is annyira baj, hiszen így nem veszti el a ropogósságát, s a saláta még inkább élvezetes marad!
Nyitókép: Unsplash