Szukkot az öröm ideje, de vajon hogyan tudunk örülni akkor is, amikor a fájdalmat magunkkal visszük a szukkába?
Szukkot egyik különleges üzenete, hogy a micva nem a szenvedésről, hanem az örömről szól. A Talmud ugyan felmentést ad a szukkában való tartózkodás alól, ha maga a szukká okoz szenvedést, ám a gyász és a fájdalom, amely máshonnan ered, nem mentesít a micva alól.
Steiner Zsófia írása
Az egyik kedvenc foglalatosságom szukkotkor különböző szukkákba ellátogatni. Akár barátokhoz, akár más zsinagógákba nagy örömmel megyek: szeretem megnézegetni a díszeket, a képeket, megfigyelni, ki hogyan teszi otthonossá ideiglenes hajlékát.
Idén még az időjárással is kedvezett nekünk a Jóisten: a szukkot előtti rossz időt kellemes, napos ősz váltotta fel. Minden adott volt az öröm különleges tórai micvájához a zmán szimcháténun, örömünk idején: „és csak örvendezz!” (5Mózes 16:15.)
A szukká micvájának különös aspektusa, hogy figyelembe veszi, jól érezzük-e magunkat benne. A Talmud kimondja: aki a szukkában szenved (mictáér), például mert rossz az idő vagy ellepik a bogarak, bizonyos feltételekkel fel van mentve a micva alól (Szukká 26a.). Szukkot nem a szenvedés ünnepe, a sanyargatást magunk mögött hagytuk jom kipurral.
Október hetedike tragédiája
De mi történik, ha nem a szukká miatt fáj valami? Három évvel október 7. után még mindig nem könnyű átadni magunkat az örömnek ezzel a teherrel. Hogyan örülhetnénk?! A Talmud a gyászoló kapcsán teszi fel ezt a kérdést. Hiszen ő is mictáér, szenved, miért kéne a szukkában ülnie szenvedve? Rav mégis azt tanítja, hogy a gyászoló is köteles a szukkában lakni (Szukká 25b.). Más ugyanis a szukká okozta kellemetlenség, és más az, ami nem a micvából ered. Van fájdalom, amely miatt kiléphetünk a szukkából, és van, amely velünk együtt lép be.
A fájdalom nem marad a szukkán kívül
Ezt a fájdalmat nem tudjuk a szukkán kívül hagyni, magunkkal kell vinnünk – de nem kell átadnunk neki az egész szukkát. Nem kell rosszul éreznünk magunkat azért, mert jól érezzük magunkat. Számomra, miközben itt-ott bekukkantottam a legkülönbözőbb szukkákba, ez volt az idei ünnep legfontosabb tapasztalata. Az élet fokozatosan körbenövi a gyászt. Vendégeket fogadtunk és vendégségbe mentünk. Felakasztottuk a díszeket és megcsodáltuk másokét. Nem azért, mert kint hagytuk a gyászunkat, épp ellenkezőleg. Örültünk, örülünk, mert szukkot van, az örömünk ideje, a fájdalmunkkal együtt is, helyettük és értük is.
„Vöhájitá ách száméách!” És csak örvendezz!
Fotó: AI
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.