Ijár hó 18., lág báomer – az ómerszámlálás 33. napja, mely – ha nem is ünnep -, a zsidó naptár jeles napjai közé tartozik. A lág (ל”ג) szó a héber lámed és gimel betűk összeolvasása, melyek számértéke 33.
Peszách második estéjén kezdjük számolni az ómert (a.m. árpakéve). Tórai parancsolat szerint hét héten át számolunk minden este eggyel többet, míg végül a 49. nap után elérkezünk sávuothoz, a tóraadás ünnepéhez. A szfirát háomer első 32 napja gyászidőszak: nem tartanak például esküvőket, nem nyiratkoznak és a férfiak nem borotválkoznak, mivel ezekben a napokban tartott a Misna egyik legnagyobb bölcse, rabbi Ákiva tanítványai között a több tízezer áldozatot követelő járvány. A hagyomány szerint a pusztító vész az ómerszámlálás 33. napján szűnt meg.
Ez a nap a szintén talmudi bölcs, Simon bár Jocháj rabbi halálának emléknapja is. Úgy tartják, hogy ezen a napon házasodott meg, és ekkor avatta rabbivá mestere, Jehuda ben Géra. A hagyomány szerint Rabbi Simon a kabala Zohár nevű könyvének írója, így ez a nap a rejtett tan ünnepe is egyben. A röviden Rásbi néven ismert bölcs arra kérte az utókort, hogy haláláról évente ne gyásszal, hanem örömmel emlékezzenek meg.
Szokások:
- Ezen a napon a szfirá minden gyászelőírása szünetel: megengedett a hajvágás, a borotválkozás, a zenehallgatás és a házasodás is.
- Tábortüzek: este hatalmas tábortüzekkel köszöntik lág báomert. Énekelnek, táncolnak a lángok körül, és a legtöbb helyen nem maradhat el a tűzben sütött krumpli, valamint a tűz fölött olvasztott pillecukor sem.
- Meron meglátogatása: a Gálilban található Meron mellett nyugszik rabbi Simon bár Jocháj. Hilulájának, vagyis halálozási évfordulójának megünneplésére százezrek tódulnak a sírjához, és ünnepelnek dallal és tánccal. Vannak, akik erre a napra időzítik hároméves fiuk hajvágási ünnepségét, és Meronban, a sír közelében kerítenek rá sort. Ez a szokás a híres cfáti kabalistától, a szent Áritól ered. A gyermekáldásra váró párok és a házasodni vágyó fiatalok körében is népszerű a Rásbi sírjának felkeresése, mert azt tartják, hogy aki ott imádkozik, annak teljesülnek a kérései.
- Felvonulás: a lubavicsi rebbe ösztönzésére kezdődtek meg Amerikában a lág báomeri felvonulások, melyeknek egyik célja az volt, hogy a közösség erejére támaszkodva minél több gyereket bevonjanak az ünneplésbe, és a zsidóságuk felvállalásába. Egy másik cél az egység érzetének megteremtése volt. A héberül áchdut szóval jelölt egység a nap fontos témája, hiszen ha rabbi Ákiva tanítványai között egység és elfogadás lett volna, nem tör ki a pusztító járvány. A Chábád mozgalom küldöttei a világon sokfelé szerveznek erre a napra a vidám felvonulásokat a gyermekek számára.
- Egyes körökben szokás íjjal és nyíllal lőni annak emlékére, hogy a szivárvány soha nem jelent meg az égen rabbi Simon bár Jocháj életében, mert a héberben mind az íjat, mind a szivárványt a keset szó jelöli. Más magyarázat szerint a nyilazás a rómaiak elleni harcra emlékeztet.
- Vannak közösségek, ahol ezen a napon szentjánoskenyérfa terméséből készült ételeket fogyasztanak, annak emlékére, hogy amikor Rabbi Simon bár Jocháj és fia a rómaiak elől egy barlangban rejtőzködött 14 éven keresztül, egy szentjánoskenyérfa biztosította számukra a táplálékot.
