Bár előző cikkünkben (első rész, második rész, harmadik rész, negyedik rész, ötödik rész, hatodik rész, hetedik rész, nyolcadik rész )már elérkeztünk a rendszerváltozás utáni évekhez, azóta Lózsy Tamás jóvoltából új dokumentumokhoz jutottam hozzá a Budapesti Aut. Orth. Izr. Hitközség levéltárából, amelyek a II. világháború utáni időszak mikve újraindításának idejébe adnak betekintést.
A mikve újrainditatása szén és villanyáram-szolgáltatás nélkül
A pesti gettó 1945. január 18-i felszabadulása után a hitközségek mindent megtettek azért, hogy újra el tudják indítani a hitélet feltételeit jelentő infrastruktúrát. Ezután a borzalmas korszak után rengeteg feladat várt rájuk, melyek közül kiemelkedik a rituális fürdő működtetése. Arról, hogy a háború alatt a gettóban működött-e a mikve, egyelőre nem áll adat rendelkezésünkre, de a most előkerült iratokból világos, hogy a hitközség „elsőrangú feladat”-nak tartotta, hogy biztosítsák a mikve újbóli zavartalan működését azon házaspárok számára, akik mindketten túlélték a vészkorszakot vagy akik épp most készültek házasodni.
Ebből a kezdeti időszakból maradt fenn az elöljáróság 1945 novemberében kelt feljegyzése, amit a taggyűlés számára állítottak össze. A nyolcoldalas, géppel írt jegyzőkönyv fejezetekre bontva taglalja a felszabadulás óta elvégzett munkát a különböző területeken. Az 5. és a 8. oldalon esik szó a mikvéről.
Rituális fürdő
„Felszabadulásunk után a Kazinczy utcai rituális fürdőnk üzembehelyezése volt elsőrangú feladatunk. Nem kell bővebben ennek az intézménynek fontosságát i.t. tagjaink előtt ecsetelni. Tekintettel arra, hogy az első időben főváros-szerte nem volt villanyáramszolgáltatás, üzemünket csak részben, kényszermegoldásokkal, üst. stb. beépítésével tudtuk fenntartani. Most jelenleg a szénhiány kényszerit bennünket arra, hogy mikveinknek csak egyrészét tudjuk használni és igy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a jelentkező összes jogos igényeket kielégíthessük, azonban törekszünk arra hogy üzemünk legfontosabb részében ne álljon be fennakadás és a legnagyobb anyagi áldozatok árán is sikerült egyelőre üzemünk folytonosságát – habár korlátozott mértékben is – fenntartani.
A rituális fürdő látogatottsága tekintetében rá akarunk mutatni arra, hogy míg március hónapban a női fürdőbe 58 látogató volt, addig szeptember hónapig ez a szám havi 681-re emelkedett. Októberben sajnálatos visszaesés következett be, fenti szám 439-re eset. A férfi fürdőben május hónapban 378 volt a látogatók száma, ez állandóan emelkedő tendenciát mutat, úgy hogy szeptemberben már 3731 férfi vette igénybe rituális fürdőnket. Ez a szám októberben 2563-ra esett. Június óta külön vezetjük a gyermek-statisztikákat, fürdőnket júniusban 10 gyermek vette igénybe, ez a szám októberig 422-re emelkedett.
Az országszerte érezhető nagy szénhiány arra kényszerit bennünket, hogy fürdőüzemünket tüzifával lássuk el. Ez sok technikai nehézséggel jár, az üzemet erősen megdrágítja és a melegvízszolgáltatást is hátrányosan befolyásolja. Reméljük, hogy a nehéz idők dacára sikerülni fog üzemünket fenntartani. Ezzel kapcsolatosan dicsérettel kell megemlékeznünk Tauber Mihály úrról, aki üzleti összeköttetései révén tüzelőanyag beszerzésével hitközségünknek nagy szolgálatot tett.
A rituális fürdő kiadásai 7,856.639.– emésztett fel.
Kiadásaink nagyrészét külföldi segélyezésekből fedeztük, igy elsősorban a Joint-ot kell megemlitenünk, mely a külföldi segélypénzek legnagyobb részét kezeli.”
1945. március 19: a mikve újra mûködik
A fentiekből arra is következtethetünk, hogy márciusban kezdett működni a mikve, valószínűleg a felszabadulástól ennyi ideig tartott, hogy neki tudtak látni rendbe hozni és beüzemelni a fürdőt. A rendszeres üzem kezdetének dátumáról pontosabb információt ad a hitközség titkári hivatalának levele:
Schlesinger Lipótné
Márkusz Zelmanné
Gottlieb Jakabné
Tek Steinmetz Samuné
Értesitjük, hogy március hó 19-től /hétfő/ kezdve további intézkedésig minden nap más felügyelőnő fogja a rituális felügyeletet a női mikváhban gyakorolni.
Budapest, 1945. évi március hó 18.-án
A BUDAPESTI AUT ORTH. IZR. HITKÖZSÉG
TITKÁRI HIVATALA
hitk. titkár
Első szolgálata március hó … lesz.
[A nevek mellett kézzel írt dátum jelzi, hogy márciusban ki melyik napon volt szolgálatban.]
Joggal feltételezhetjük, hogy ez az első beosztási rend, és ezzel a nappal kezdte meg működését a mikve.
300 kg. fa a mikve helyzetének stabilizálásáért
Az adott helyzetben a mikve folyamatos működésének megszervezése komoly nehézségekbe ütközött. A helyzet stabilizálására tett törekvésekről árulkodik egy Káldor Fülöp úrnak címzett levél:
T. Káldor Fülöp úrnak, Budapest
Cikk Ábrahám rabbi úr holnap azaz szerdán ujabb próbál csinál. A próbára kiadunk 300.– kg. fát, ebből 20.– kg. egész vékonyra hasogatva, az egyik kazán részére, a fennmaradó 10.– kg. fát pedig a kondér részére lesz kiadva.
Kérem Cikk rabbi úr utasitásait pontosan követni, hogy az ujabb próbáról pontos képet kaphassunk.
Budapest, 1945. évi október hó 23.-án.
Tisztelettel
A BUDAPESTI AUT. ORTH. IZR. HITKÖZSÉG
TITKÁRI HIVATALA
hitk. titkár
Háborús bomba és légnyomási károk helyreállítása
Egy 1948. májusi költségvetési feljegyzés, melyet Krausz Gábor építészmérnök állított össze, betekintést ad a mikvében keletkezett károkra, ami egyben magyarázatul szolgál arra is, miért csak márciusban tudták megkezdeni a fürdő üzemeltetését. Nemcsak a szükséges fát és szenet kellett beszerezni, de az épületet is helyre kellett állítani. A feljegyzés szerint asztalos, mázoló, üveges és más szakemberek munkájára volt szükség:
Költségvetés. A Budapesti Aut. Orth. Izr. Hitközség tulajdonát képező, Budapest VII közig. ker. Kazinczi utca 16 szám alatti Mikve fürdő I-ső osztályában felmerült háborús bomba és légnyomási károk helyreállításával kapcsolatos… munkákról.
1950-ben került sor a tető renoválására is.
A mikvébe járók számának alakulása
A mikvehasználat statisztikája jól tükrözi, milyen vallási lendülettel fogtak a holokauszttúlélők az élet újrakezdéshez. Annak, hogy a férfi mikvehasználók száma jóval magasabb, mint a nőké, több oka is lehet. Míg a nőknek csak egy része járt mikvébe (csak azok a férjezett asszonyok, akiknek a férje is túlélte a háborút és már hazajött)1, és ők is csak legfeljebb havonta egyszer, addig a férfiak (és fiúk) a családi állapotuktól függetlenül jártak mikvébe. Ráadásul pl. a haszid férfiaknál szokás akár minden reggel elmenni a mikvébe2. A magyarországi nem haszid askenáz zsidók nagy része pedig a szombat tiszteletére péntekenként elment a rituális fürdőbe3.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi történhetett szeptemberről októberre, ami miatt ennyire visszaesett a látogatók száma. Nem valószínű, hogy egy hónap alatt 15 százaléknyi nő hagyta volna el a vallásos életet. Több ok is állhat a jelenség mögött. Az egyik, hogy Jom kipur előtt előírás4 elmenni a mikvébe, még nőknek is5, sőt van olyan vélemény, hogy hajadon leányok is mennek, illetve olyan nők is, akiknek a férje még nem tért vissza vagy megözvegyültek6. A másik ok lehet, hogy nagy volt a migráció, sokan az ünnepek előtt esetleg csak átutazóban voltak Budapesten és aztán továbbutaztak vidékre. Emellett ekkor már vidéken is elindulhattak a mikvék, így a nők, akik korábban Budapestre jöttek, helyben is tudtak rituális fürdőbe menni. Számításba kell venni, hogy az időközben teherbe esett nők sem mennek mikvébe várandósságuk alatt.
A következő évek alakulásáról egy 1952. március 6-án kelt levélben találunk adatokat, amelyben a túlszámlázott vízdíj miatt reklamál a hitközség nevében a főtitkár:
Fővárosi Díjbeszedő Vállalat,
B u d a p e s t, I. Krisztina krt. 123.
31/1952. sz. Budapest, 1952. március 6. Me/Kl.
Hivatkozási szám: 4325.
A víz- és csatornadij jegyzékek összehasonlitásánál megállapitottuk, hogy
- évben, midőn a fürdővendégek száma 24429 volt, a vizfogyasztás 8140 m3,
- évben, midőn a fürdővendégek száma 18907 volt, a vizfogyasztás 6869 m3,
- évben, midőn a fürdővendégek száma 17886 volt, a vizfogyasztás 9200 m3.
Kérjük, a vizóra sürgős kivizsgálását, mert lehetetlen, hogy kisebb fürdővendég létszám mellett a vizfogyasztás magasabb legyen mint 1949. évben.
Várjuk szives értesitésüket és kérjük a vizsgálat alapján a csatorna- és vizdij különbözeti összegek jóváirását.
Tisztelettel
BUDAPESTI IZR. HITK. ORTH. TAGOZATA
TITKÁRI HIVATAL
főtitkár
Ebből kiderül, hogy 1949-ben összesen 24.429-en látogatták meg a fürdőt, ’50-ben már csak 18.907 volt a látogatók száma, ami ’51-re 17.886-ra csökkent (ami még mindig azt jelenti, korábbi arányokat figyelembe véve, hogy feltehetően 250–300 között volt a havonta mikvébe járó nők száma ezekben az években). A csökkenés oka feltehetőleg az elvándorlás volt, akár az országon belül akár a határokon kívülre.
Mellinger úr lejjebb idézett jelentéséből – melyben osztályra és nemekre bontva vannak az adatok (lásd a táblázatot az oldal alján) – kiderül, hogy a helyzet 1951-re stabilizálódott, sőt nők esetében növekedést is mutatott.
Valláselleneség miatt a mikvére kiszabott adó
Korábban7 már bemutattuk a mikve egyik bürokratikus küzdelmét a háború előtt, miszerint külön miniszteri rendeletben kellett rögzíteni, hogy ez nem egy egyszerű nyilvános fürdő, kizárólag rituális célokat szolgál és nem profitorientált ezért mentesül a nyereségadó alól. A probléma visszatért a háború után is, ám ekkor már sikerült a mentességet kieszközölni – úgy látszik ezen a téren a vallásellenességgel nehezebb volt megküzdeni, mint az antiszemitizmussal…
Az első ilyen irat 1946-ból származik, ekkor úgy vélték, tévedésből vetettek ki adót a mikvére.
Tekintetes Adószámviteli Osztály
B u d a p e s t
41.274/1946. főkönyvi számlaszám alatt felhívást kaptunk, amelynek értelmében a Budapest VII., Kazinczy u. 16. sz. alatt lévő rituális fürdőnk után havi 360.– forint együttes kereseti és jövedelmi adót fizessünk be.
Ez a felhívás nyilván tévedésen alapul, mert a szóbanforgó rituális fürdő után kereseti és jövedelmi adót fizetni nem tartozunk.
Megfelel a valóságnak, hogy Budapest VII., Kazinczy u. 16. sz. alatt, kizárólag híveink vallási szükségleteink kielégítésére rituális fürdőt tartunk fenn. Ennek fenntartási költségei sokszorosát teszik ki a tagok által használat alkalmával fizetett díjnak. Ennélfogva ez a rituális fürdő nem minősíthető ipari vagy kereskedelmi üzemnek, hanem óriási anyagi áldozatok árán fenntartott vallási jellegű intézmény, amelynek fenntartása kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályaink és az ezekkel elismert „Sulchan Aruch”-ban lefektetett vallási szabályaink köteleznek.
Ezek szerint a szóbanforgó vallási intézmény fenntartása alapján, amely hitközségünknek csak anyagi terhet és nem jövedelmet hoz, együttes kereseti és jövedelemadó fizetésére kötelezhetők nem vagyunk, amelynek tudomásulvételét kérjük.
Budapest, 1946. évi október hó 7.én.
Teljes tisztelettel
A BUDAPESTI AUT. ORTH. IZR. HITKÖZSÉG
TITKÁRI HIVATALA
hitk. titkár
Ezután fellebbezések és elutasítások sora következett egészen 1949-ig.
Határozat.
A székesfővárosi pénzügyigazgatóság a VII/A ker. adóhivatal 6597/1949 sz. fizetési meghagyását, [melyben] fellebbező terhére az ideiglenes átalányösszeg megállapítása során 1949. évre 36.000 Ft. alap után 1.440 Ft, együttes kereseti és jövedelemadót állapított meg, a kellő időben beadott fellebbezése folytán felülvizsgálta és annak eredményéhez képest a fellebbezésnek helyet nem ad.
Indoklás:
Fizetésre kötelezett adózón fellebbezésében azt vitatja, hogy a Budapesti Aut. Izr. Hitközség által a Budapest VII. Kazinczy u. 16. sz. a. fenntartott rituális fürdőből származó nyers bevétel nem adóköteles, mivel a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium által jóváhagyott alapszabályok értelmében a hitközség ennek fenntartását kötelezettségükké tette s az merőben vallási intézmény.
Ez a kifogás nem alapos.
Az együttes kereseti és jövedelemadóra vonatkozó törvényes rendelkezése végrehajtása tárgyában kiadott 195.000/1948 VII. P.M.sz. rendelet 2 §. a. részletesen felsorolja azokat az alanyokat, illetőleg bevételi forrásokat, amelyek nem tartoznak az együttes kereseti és jövedelemadó alá.
A Hitközség által fenntartott rituális fürdő a hivatkozott rendelet 2. §.-ban mint mentes nincs felsorolva, ennélfogva tehát jogosan nem igényelheti a szóbalevő bevételi forrásból származó nyers bevételének együttes kereseti és jövedelem alól való mentességét.
Adózó fellebbezése további részében a megállapított adóalap csökkentését kéri.
Ez a kifogás is alaptalan. A már hivatkozott törvényhely értelmében ugyanis az 1949. évi együttes kereseti és jövedelemadó ideiglenes kivetésének alapja az adóévet megelőző évben elért nyers bevétel. Az I. foku kivető hatóság az adóalapot az 1948. évben elért nyers bevétel alapulvételével állapitotta meg, ennélfogva tehát az adóalapja méltányossági alapon nem csökkenthető.
Minthogy azonban az együttes kereseti és jövedelemadó alapja az adóévben tényleg elért nyers bevétel, adózón félévenként jogosult adójának végleges megállapitását kérni, illetve abban az esetben, ha a már hivatkozott törvényhely értelmében I. félévi nyers bevételéről bevallását beadta, az adóhivatal nyers bevételének leszámolását foganatositani fogja…
Budapest, 1949. évi szept. hó 23n.
Ezzel párhuzamosan igyekeztek a víz és csatornadíjakat is mérsékelni. Erről tanúskodik egy 1946. októberi levél, melyet Kővágó József főpolgármesternek címeztek (és amelyet megkapott másolatban a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság is). Ebben a fürdők „közegészségügyi és idegenforgalmi” hozzájárulásukra való tekintettel kérik a csatornadíj eltörlését.
Hétköznapi problémák
Amikor a mikve túl forró volt…
A puszta számok mellett néhány érdekes levél is betekintést ad a mikve aktív működésébe. Például esetenként túl forró volt víz, ahogy az egy 1948. október 14.-i panaszos Jegyzőkönyvben áll:
„…dacára annak, hogy én jómagam foróvizü mikve-hoz vagyok szokva, olyan forró volt a víz, hogy semmiképpen sem tudtam bemenni. Reklamációmra a gépész azt mondta, hogy a másik bazin nem olyan forró menjek oda, abba szintén elég forró volt és közben az általam forrónak talált mikvet hideg vizzel keverték. Mikor a mikveba jöttem ott láttam ülni egy férfit, akitől megtudtam, hogy rosszul lett, ugy vélem, hogy a forró víztől lett rosszul.”
Amikor tisztasági problémák voltak…
Néha a fenntartónak akadt gondja a tisztasággal, ahogy az a Budapest Izr. Hitközség Orth. Tagozata titkári hivatalának főtitkára egy 1952. március 17-es, a „Rituális Fürdő Dolgozóinak” címzett leveléből kiderül:
Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a fürdő dolgozói – kevés kivétellel – egyáltalán nem, vagy csak erősen kifogásolható formában végzik el a munkájukat.
Különösen az I. osztályu női fürdőben a fülkék és kádak erősen el vannak hanyagolva, az előző este a kádból kicsurgott víz még másnap délelőtt is, tócsákat képezve, ott van a fülkében. Ebből kétségtelenül megállapitható, hogy a kádmosónők a rájuk tartozó munkát nem végzik el. Felhivjuk figyelmüket, hogy a fürdőt rendszeresen ellenőrizni fogjuk és amennyiben ismételt esetben hasonló anomáliákat tapasztalni fogunk, ugy az – ugy a kádmosóra, mint a munkát ellenőrizni tartozó felügyelőnőre – komoly következményekkel fog járni…
Megszorító intézkedések bevezetése
1952: Spórolás a zuhany megszüntetésével
A működésből adódó kisebb-nagyobb problémák mellett azonban komolyabb gonddal is szembe kellett néznie a hitközségnek: háborúban elszegényedett, mindenükből kiforgatott zsidók és így a bevételei jórészétől megfosztott hitközség egyre nehezebben tudta fenntartani a mikvét, amit ráadásul a folyamatos elvándorlás miatt egyre kevesebben használtak. Így többféle takarékossági intézkedést kellett meghozni, ráadásul az árakat is emelték.
Az egyik intézkedés, a minden nap üzemelő zuhany azonban komoly hiányt jelentett, ahogy az Brüll Bernátné és Paszkál Béla 1952-es leveléből kiderül:
…A férfi fürdő III. oszt. szintén drágult holott a zuhanyt megszüntették (hétköznap) amiért mindenki panaszt emelet mert ezáltal a medence vize piszkos. Reggelenkint szoktak jönni (zsidó) dolgozok, akik medence használat előtt zuhanyozkodni szoktak. Mióta a zuhany megszünt nem jönnek…
Erre Mellinger későbbiekben idézett jelentése is kitér:
…Tekintettel, hogy a hétköznapi III. oszt. fürdőt leginkább szegény emberek veszik igénybe, kiknek sem fürdőszoba, még kevésbé a mai viszonyok mellett megfelelő tüzelőanyaguk sincs, méltányos volna a zuhany naponta való engedélyezése…
1952: Az I. osztály megszüntetési terve
További ötlet volt az első osztályú női mikve megszüntetése, ami szén-megtakarítást eredményezhetett volna. Erről Mellinger A. Gerson 1951. december 26-án kelt, részletes számításokat tartalmazó jelentéséből értesülünk
…Mint fenti kimutatásból látható az előrelátható megtakaritás a téli hónapokban havonta 2.295.– forintot fogja meghaladni. Jelenlegi szénfogyasztás naponta 600 kg. az I. oszt. női fürdő megszünése esetén 400 kg-ra fog apadni. Tekintetbe veendő azonban, mint a részletes kimutatásból látható az I. oszt látogatók száma november havában 164 vendég volt és ha ezen személyek a III. osztály fogják igénybe venni, jegyenként 2.15 árkülönbözet mutatkozik, vagyis 164 x 2.15 összes 352.60 hiányt mutat. hogy ezen veszteség némileg megtérüljön, a III. oszt. ára megfelelően emelendő. Mint az Artézi fürdőben meggyőződtem az I. oszt. szalonfürdő ára 5.– Ft. kádfürdőé 4.30 Ft. Igaz, hogy ott a kiszolgálás, a kényelem össze nem hasonlitható fürdőnkkel, viszont a rituális fürdőnek a vizét fel kell melegiteni, ellen az Artézi fürdőnek forró forrásviz áll rendelkezésére…
Az I. oszt. női fürdő megszünése esetén a pénteki férfi II. oszt. is elesik, mert a téli hónapokban az I. emelet udvari része a férfiak részére volt fenntartva. A férfi II. oszt. fürdőzők zöme nem hajlandó kádfürdő helyett a III. osztállyal közös fürdőt használni és inkább kimarad, hogy a bevételben kiesés nem mutatkozzék ajánlom a férfi II. osztály a kazán felett elhuzodó részen elhelyezni, mert a fütés jóformán semmibe sem kerül mert a kazán melege átfüti a helyiséget.
Csakhogy a női mikve áthelyezése nem várt bonyodalomba ütközött ekkor még, ahogy Mellingernek az egy 1952. január 10-én kelt leveléből kiderül:
…Nézetem szerint a felsorolt indokok alapján az I. osztály [női fürdő] jelenlegi helyén maradhatna, mert egyes kényesebb vendégek nem szívesen veszik igénybe a kiszemelt harmadik osztályt, annál is inkább, mert azt a kényelmet e helyiség nem nyújtja, viszont a szénmegtakaritás más oldalon mutatkozik…
A most felfedezett dokumentumok segítségével egy kis betekintést kaptunk a háború után újraindult mikve fenntartásának és működésének kihívásaiba, és ezen keresztül egy kis képet kaptunk arról, mennyire igyekeztek a holokauszttúlélők a zsidó vallási előírásoknak megfelelően élni a Rákosi korszakban Budapesten.
Oberlander Báruch rabbi írása
1 HáRIVáS responsuma 425. fejezet, idézi a Bét Joszéf JD 183. fejezet végén; 2 Lásd Héchál HáBáST folyóirat14. szám 44–70. oldal, és hozzászólásaim uo. 15:185., 16:186., 17:168–169., 18:152–153., 23:192., 24:178., 30:245–246.; 3 Lásd Nité Gávriél, Sábát 1. kötet 35. fejezet; 4 Sulchán áruch OC 606:4.; 5 SÁ RSZ uo. 12.; 6 De nem ez az elterjedt szokás, lásd erről Nité Gávriél, Jom kipur 18:10.; Cházon Ovádjá, Jámim noráim 59–61. oldal; MáHáRáM Sik responsum JD 364–365. fejezet; 7 Egység 118. szám 18–19. oldal
Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 120. szám – 2019. július 1.