Sorozatunk előző részéből megtudtuk, Szofér-Schreiber Chájim (1821–1886) a Pesti Ortodox Hitközség rabbija 1885-től kezdődően sürgette egy új mikve építését a főváros pesti oldalán is, de annak felépülését már nem láthatta meg. Az ugyanis két évnyi előkészítő munka után 1889 augusztusáig váratott magára.

A mintaadó pesti mikve

Szofér Chájim rabbi 1886 júniusában bekövetkezett halála után a következő pesti ortodox rabbi Reich Jáákov Koppel rabbi (1838–1929) lett, ám ő csak 1890 szeptemberében került a hitközség élére1. Így a mikve építése a pesti dáján, Eckstein Ávrahám Eliezer rabbi (1838–1908) felelőssége volt, 1872-1908 között töltötte be ezt a pozíciót. 2008-ban megjelent, Sziách Ávrahám című könyvében leszármazottai így írnak a mikve felépüléséről2: „Nagyapánk olyan mikvét épített, amihez hasonló még nem volt az egész országban. Az összes nagy rabbi levelezett vele ennek kapcsán, mert ez volt az első olyan mikve, amiben a [forrás]vizet alulról, csövekkel hozták fel az emeletre. Ez például szolgált a nagyvárosoknak, akik hasonló mikvét építettek. Írásai ebben a témában már összerendezve nyomtatásra vártak, de nagy bánatunkra a holokausztban elvesztek. A hagyatékában találtunk olyan feljegyzéseket, melyeket magának készített: úgy véljük, ezeket lehet rendezni és összeállítani belőle egy teljes anyagot.”

 

Az új mikvéről fennmaradt dokumentumok

A mikve felépítéséről, kóserságáról néhány korabeli dokumentumból tudunk, amikből kiderül, hogy a ter­vezett fürdő kósersága kapcsán összeült Pesten egy háromtagú bét din [rabbinikus bíróság]. Nagy valószínűséggel ennek tagjai voltak a fent említett Eckstein rabbin kívül a tokaji és a mezőcsáti rabbi is, és ők voltak azok, akik a mikve felépítése után írásban igazolták, hogy a mikve az általuk előírt módon épült meg, ahogy a későbbiekben ezt látni fogjuk.

Először két levelet mutatunk be, melyekben a rabbik megemlítik, hogy Eckstein rabbi bemutatta nekik a mikve leírását. Ez a leírás fel­tehetően a lent látható harmadik dokumentum. Ezek szerint az összefoglaló 1889 augusztusában szü­letett és ez alapján hagyták jóvá a rabbik a mikve kóserságát. Bár az összefoglalónak szerzője nincsen, minden valósínűség szerint3 maga Eckstein rabbi állította össze.

A két levelet, és a mellette levő épület-leírást Shück Mojse Nószen (Jenő, 1895–1974) miskolci rabbi és az Or­todox Rabbi Tanács vezetője ta­lálta, feltehetőleg az Ortodox hit­község archívumában. Az iratokat unokatestvérének, a Brooklynban élő Schük Jekutiél Mordechájnak (1909?–1988), volt pestszentlőrinci és kispesti rabbinak küldte el, aki 1964-ben megjelentette ezeket nagyapjuk könyvében4.

Ezenkívül létezik még egy hosszú levél Tennebaum Srágá Cvi (1826–1897) mezőcsáti rabbitól, amely Nötá szorék című responsum kötetében található5, ebben előbb leírja a mikve elrendezését majd tárgyalja annak a kóserságát.

Eckstein Ávrahám Eliezer rabbi, a pesti dáján

Kósersági levél Tokajból

Az első levél Schick Dávid (1812–1890) tokaji rabbitól származik, aki azt is írja, hogy ő volt a mikve bét din egyik tagja.

„5649. menáchem áv hó 12-én [1889. augusztus 9.] péntek

Jó barátom, Eckstein Ávrahám Eliezer, a kiváló rabbi, pesti dáján meglátogatott és megmutatta nekem a mikve alaptervét, ami a bét din utasításai alapján épült, ami közel két évvel ezelőtt ült össze náluk [vagyis Pesten] és aminek én is része voltam. A dáján rabbi úgy csinált mindent, ahogy megbeszéltük, minden istenfélő hagyatkozhat rá. Főleg amiatt örvendezett nagyon a szívem, mert eddig a pestiek kénytelenek voltak a feleségeiket a budai Rácfürdőbe küldeni. Ez [vagyis a mikve kóserként való számontartása] mindig is az én akaratom ellen volt, annál is inkább, mivel ott nem volt felügyelet és minden kétségtől, ami elképzelhető ilyen dologban, attól mind kellett tartani, elejétől a végéig. Remélem, hogy fognak figyelni a tollam hangjára és teljesen felhagynak azzal, hogy a fent említett budai fürdőbe járnak és békében fogják élvezni a [pesti] fürdőt, ami készen áll, az otthonukhoz közel.

Aláírva a fenti napon, David Shick Brezová[ból]

U.i. Amit írtam, hogy a budai mikvének nincs felügyelete, Isten őrizz, nem arra gondoltam, hogy ez lustaságból ered. Hanem, ahogy a dáján rabbi vázolta nekem, nincs lehetőség ott felügyeletre”.

Pecsét felirata: „David Shick oberrabiner Tokaj”

Kósersági levél Mezőcsátról

A második levél szerzője a mezőcsáti rabbi. Bár ebből a dokumentumból nem derül ki, hogy tagja volt-e a bét dinnek, úgy tűnik az volt, hiszen responsum könyvében található fent említett írása arra mutat, hogy ő aktív részt vállalt a mikve kóserságának megtervezésében.

„5649. ékev hetiszakasz vasárnapján [1889. augusztus 11.], Csát

Ma, a fent említett napon mutatta meg nekem a kitűnő dáján, a kiváló rabbi, etecera, etecera, Eckstein Ávrahám Eliezer, pesti dáján, a mikvék alaprajzát, ami körülbelül két évvel ezelőtt kezdtek építeni a fent említett kitűnő dáján utasításai alapján, egy bét dinnel együtt, akik Pesten üléseztek a témában. Az ő irányításával jöttek és mentek az építőmesterek, hogy pontosan úgy építsék, ahogy a fent említett dáján mutatta nekik, a tórai törvények alapján. Semmi nem akadályozta, hogy teljesen kóseren épüljön fel, mindenféle bizonytalanság nélkül, ahogy a bét din utasította és kívánta. Nagy öröm töltött el, hogy Isten segített azoknak, akik a vallás megerősítésén buzgólkodnak, hogy létrehozzanak kóser mikvéket, amikhez semmi aggály nem fér, és a nőknek nem lesz szüksége Budára menni a Rácfürdőbe, aminek a kóserságával kapcsolatban tudtommal mindig is voltak híresztelések. És most, ahogy a fent említett ecsetelte nekem, most már a rácfürdői mikvében semmiféle ellenőrzésre nem lesz lehetőség. Ez a bukás itt hitközség vezetőinek a felelőssége, akik nem hirdetik ki, hogy minden férfi, aki valamennyire istenfélő figyelmeztesse a feleségét és leányait, hogy ne menjenek alámerülni a fent említett Rácfürdőbe, hanem csak a korábban említett kóser mikvékben. Kétségtelen, hogy Isten népének egésze figyelni fog a szavakra, amik emesz vőcedek, szent igazságossággal hangzottak el a bét din szájából. Legyenek megjutalmazva és Isten áldja meg a népét békével!

Kelt: Csáton, a fent említett napon

Tennenbaum Srágá Cvi, helyi rabbi”

Pecsét felirata: „Mező csáthi kerületi rabbi hivatal”

Eckstein rabbi leírása a mikvéről

Mindezek után tekintsük át a fent említett épületleírást, melyre Shück Mojse Nószen bukkant rá, amiből kiderül, hogyan is alakult ki a körúti mikve, miért éppen ezt a helyet és megoldást választotta a bét din.

„A mikvék terve és formája, ami elkészült az itteni Aut. Orth. Hitközség irányítása alapján, ahogy ezt leszögezte és előírta egy háromtagú bét din.

Ezen a helyen, amit úgy neveznek »Alte eisenbad Elizabetring«, és amiről mindig is úgy tartották, hogy jó forrásai vannak, egy nagy és széles árkot ástak. Feltörtek eredő források, egyértelműen lehetett látni, hogy három helyen van bővizű forrás, de összességében mindenhol láthatóan tört felfelé a víz. Ezt megbízható kóser tanúk látták, tanúvallomásuk a bét din jegyzőkönyvében található. A víz láthatóan az árok déli oldalára gyűlt össze. Ott csináltak egy nagy ciszternát, hogy összegyűjtsék a vizet. Erről is vannak tanúk, akik aláírásukkal ellátva tanúskodtak a víz folyásáról a ciszternában, ami most teli van vízzel, mint egy mély kút. Szoktak belőle meríteni vizet, nappal és éjjel és soha nem csökkent a vízszint.

A kút falai ki vannak építve cementtel (szó szerint: mésszel és gipsszel), az alja pedig ki van kövezve kaviccsal. Hagytak helyet [a fal alján], hogy a víz befolyhasson a kútba és az alján [tehát kavicsok között] is feltörhessen.

A kútból kijön egy fémcső, amin van egy kupak – ennek a csőnek az átmérője annyi, mint a sfoferet hánod [kb. 5 cm]6, ehhez csatlakozik egy kisebb fémcső, ami két irányba ágazik el és halad tovább. Ezt a medence mellett cement cső váltja fel, ami több, mint 7 tefách [több, mint fél méter]. Mindez a földben és a medence falában falában megy, ami szintén cementből van.

Két nyílása van minden medencének: az egyiken bemegy a cementcsőből a víz a fürdőbe, ez egy fa dugóval záródik.

A másik nyílás a mikve aljának közelében van, innen folyik ki a víz, amikor tisztítják a medencét. Ez egy fém dugóval záródik, ami kifejezetten arra készült, hogy a földön használják: a földhöz van rögzítve, és még amikor kinyitják a nyílást, a kupak akkor is a földhöz rögzítve marad úgy, hogy ember nem tudja könnyedén eltávolítani. Ezt megmutattam két komoly rabbinak, akik nagyon járatosak a mikve törvényeiben, és mindketten elfogadták, hogy ebben semmi kifogásolni való nincs [annak ellenére, hogy fémet elvileg nem lehet használni mikvéhez].

A medencék úgy töltődnek fel, hogy kinyitják a dugót, és a kútból befolyik a mikvébe a víz. Amikor teli van, belülről lezárják a csövet és így megszakad a kapcsolat forrás és a medence között.

A siur mikve [szó szerint a mikve szintje, ami azt jelöli, meddig kell tölteni a mikvét vízzel, hogy kóser legyen] fölött van egy lyuk minden medence falán, onnan lehet meleg vizet engedni, hogy ezáltal felmelegítsék a vizet: amikor felmelegedett, akkor lezárják a nyílást egy fa dugóval. A medence cementből épült és kerámialapokkal van burkolva. Az alja be van rovátkázva, hogy ne csússzon el, aki rajta jár […]”.

 

A mezőcsáti rabbi leírása a mikvéről

A mezőcsáti rabbi fent említett responsum levelében7 található leírásból tudjuk, hogy hogy a kútból egy vízszintes, földalatti csövön vezették a forrásvizet a medence alá. Ez kb. egy méterrel a medence alatt beletorkollott egy függőleges csőbe, amiben a nyomás segítségével jutott fel a víz a medencébe. Ez több kérdést is felvetett (pl. nem számít-e tárolóedénynek a függőleges cső, ha az alja teljesen zárt stb.)

Felmerült kérdésként az is, hogy nyitva hagyják-e azt a nyílást, ahol befolyik a víz vagy elzárható legyen-e. Első esetben a mikve esetleg a forrás részének számíthatott volna, mivel így „élő” kapcsolat maradhatott volna a kút és a medence között. A második esetben egyértelműen csak mikvének számít a medence, nem pedig forrásnak.

A medencének volt egy elfolyó nyílása, ahol kifolyt a víz, ha elérte ezt a magasságot. Ahogy a mezőcsáti rabbi lejegyezte, könnyen előfordulhatott volna, hogy amikor valaki alámerül a medencében, megemelkedik annyira a víz, hogy elérje ezt az elfolyót. Ezzel visszacsatolunk az előző kérdéshez, ha ugyanis forrásnak számít a medence, akkor nem probléma ez az elfolyás8. Ha azonban mikvének számít, akkor ez problémát jelent, amit ki lehet küszöbölni azzal, ha alámerülés előtt az elfolyót lezárják.

A rabbik az első helyzetről hosszasan vitáztak: bár Tennenbaum rabbi arra hajlott, hogy forrásnak számíthat a medence, de a bét din úgy döntött, hogy nem számíthat semmiképp forrásnak, akkor sem, ha megmarad az élő kapcsolat a kút és a medence között. Végül arra jutottak, hogy mindkét nyílást (a befolyót és az elfolyót is) lezárhatóan kell kialakítani, és merülés előtt le is kell őket zárni. Eckstein rabbi egy meg nem nevezett rabbinak szóló levelében azt írja a fenti álláspontról9: „az én véleményem is az, amit mondtam önnek Budán”, majd amellett érvel, hogy miért számítana mégiscsak forrás részének a medence, és megjegyezi: „ehhez hasonló volt a rendszer a Rácfürdőben és az itteni rabbi, a Mácháne Chájim című könyvek szerzője, emléke legyen áldott, szintén örült ennek a rendszernek addig, ameddig ki nem derült az az ismert probléma” – utalva ezzel arra a titokzatos gondra, amelyről a sorozat második részben már szót ejtettünk. Azonban, ahogy fentebb is láttuk, végül az elzárható megoldás mellett maradtak.

 

A mikve helye és működése

A mikve a mai Erzsébet körút 51. szám alatti lakóépületben állt, melyről a Budapest100 honlapon ezt olvashatjuk10:

„A telket 1887-ben vásárolta meg Freund Vilmos és felesége, Basch Irma. Freund 1887. április 29-én kérvényezte saját tervei szerint két négyemeletes ház építését. 1887. május 10-én Budapest Főváros Tanácsa kiadta az építési engedélyt. 1887-től kezdve néhány év alatt felépült az egész, körúti homlokzat, tehát mind a kettő tömb. 1888 nyarán Freund egy évtizedre letett a fürdő megvalósításának szándékáról, 1888. augusztus 17-én a bérpalota részre a lakhatósági engedélyt a Tanács kiadta. 1897-től a körúti tömbök mögött mintegy megduplázták az épületegyüttest. Ekkor készült el a fürdőház is, részben az 51-es házszám udvara alatt.”

Bár a leírásban az szerepel, hogy a fürdőház csak 1897-ben készült el, a fenti források egyértelműen arra mutattak, hogy valamilyen formában már 1889-ben elkészült. A leírásból láthatjuk, hogy kezdetektől tervbe volt véve egy fürdő építése, így elképzelhető, hogy megvalósulásáig csak szűk körben, esetleg nem profitorientáltan (?) működtették és később bővítették ki.

Ennek ellentmondani látszik az az újságcikk11, melyre Cseh Viktor hív­ta fel a figyelmemet, ami szerint 1899 májusában nyílt meg a mikve:

A körúti mikvét a későbbiekben kibővítették és fürdőként üzemelt. Bevételét a tulajdonos kapta, a benne működő rituális fürdőt pedig a Budapesti Ortodox hitközség rabbinátusa felügyelte egészen 1930. szeptember 9-ig. Ekkorra készült el a hitközség saját tulajdonban levő épületében a mikve, ami a mai napig üzemel a Kazinczy utca 16. szám alatt.

Baleset a mikvében

Dombi Gábor a pesti mikvékkel kapcsolatos kutatásai12 hoztak felszínre egy izgalmas jelenetet a mikve életéből. A Pesti Napló13 „Törvényszéki Napló” című rovatában olvashatunk az esetről – ami más egyebek mellett arra is rávilágít, hogy a mikvét nemcsak nők, hanem – természetesen elkülönített időben – férfiak is látogatták.

A Rácfürdői mikvék sorsa

Ahogy korábban láttuk, a rabbik nyomatékosan kérték az asszonyokat, hogy a kóserságával kapcsolatos fenntartásaik miatt, ne használják mikveként a Rácfürdő medencéit. Azonban egy pár évvel azután, hogy az ortodox rabbinátus, kivonta magát a Rácfürdő felügyeletéből, a neológ rabbinátus 1911-ben vette át a feladatot. Számukra nyilvánvalóan szintén nagyon fontos volt, hogy biztosítani tudják, hogy nők járhassanak mikvébe és mindent megtettek azért, hogy minél szélesebb körben legyen elérhető számukra rituális fürdő. Ezért vették ők át a Rácfürdő felügyeletét és biztosították annak kóserságát, amiről három nyelven (héberül, magyarul és németül) írt plakáton tájékoztatták a fővárosi zsidókat14:

Értesítés! Alulírott rabbiság tudatja a hívekkel, hogy a budai RÁCZ-FÜRDŐ egyik természetes meleg forrásából RITUÁLIS FÜRDŐT rendezett be, külön a nők, külön a fér­fiak részére. Ezen rituális fürdő, az alulírott rabbiság és a budai rabbiság állandó felügyelete alatt áll. Ezenkívül jámbor, rituális dolgokban jártas felügyelő asszonyt rendeltünk ki, aki a nők kiszolgálására ott tartózkodik. Budapest, 1911. április havában, Pesti Izraelita Hitközség Rabbinátusa.

 

Aki Pestről újpestre költözött egy jobb mikvéért

Fennmaradt egy családi legenda arról, hogy egy Pesten élő asszonynak mennyi áldozatot kellett vállalnia a mikvébe járásért. A történet Gottlieb Chájim Mordecháj (1877–1936) miskolci rabbi szüleiről szól15. Gottlieb rabbi édesapja az 1870-es években Pesten kapott sakteri állást, de az édesanyja úgy döntött, hogy nem akar tovább a fővárosban maradni, „mivel ő csak forrás alapú mikvét használt, de ehhez nagyjából két órát kellett utaznia lóvasúttal Újpestre”, és ez túl megterhelő volt számára. Ezért hagyták el Pestet még fent említett fiuk születése előtt. A történetet egy évszázaddal később írták le, így nem tudhatjuk, mennyire pontos, főleg, mert sok kérdést vet fel. Így például azt, hogy miért utazott Újpestig, miért nem ment a budai Rácfürdőbe, ahol forrásvíz táplálta mikve állt rendelkezésre. Talán ez arra mutat, hogy azt nem találta eléggé kósernek. Mindenesetre, ha a történet igaz, akkor ez egy fontos utalás arra, hogy a 19. század utolsó harmadában már létezett forrásvíz táplálta mikve Újpesten.

 

Oberlander Báruch rabbi írása

Első rész

Második rész 

 

 

1 Lásd Jásrés Jáákov című könyvében 301–307. oldal; 2 Responsum, JD 26. fejezet eleje; 3 Ezt írják a leszármazottai a Sziách Ávrahám előszavában, valszószinüleg a kézírása alapján; 4 Schück Dávid: Imré Dávid 260–262. oldal. A dokumentumak fénymásolata a fent említett Sziách Ávrahám előszavában található; 5 JD 79. fejezet. A responsum levélben nincs semmi olyan jelzés, ami alapján lehet azonosítani, hogy itt a pesti mikvéről van szó, de Eckstein rabbi írásaiban (uo. 143–144. oldal) idéz belőle részleteket. Abból úgy tűnik, hogy Tennebaum rabbi két responsum levelet írt a témában, és az, ami megjelent könyvében az a második levél.; 6 Misna Mikváot 6:7., lásd Mikvé májim 3. kötet 100. oldal; 7 Fent az 5. lábjegyzetben; 8 Lásd Egység 111. szám 14. oldal végén; 9 Sziách Ávrahám uo. 32. fejezet; 10 http://budapest100.hu/en/house/erzsebet-korut-51-53/; 11 Zsidó Híradó, 1899. június 1. 8. oldal; 12 „Rituális fürdők nyomában a régi Pesten” című tanulmányából sorozatunk zárásaként részleteket közlünk majd; 13 1928. március 10. 20. oldal; 14 Másolata megjelent az Egységben, 111. szám 14. oldal; 15 Jágél Jáákov a Tórához (Brooklyn 2014) 1. kötet 34. oldal.