Az EMIH hétfő este nagyszabású Fárbrengent rendezett a Rebbe, Menachem Mendel Schneerson (1902–1994) 20. Jorcájtja alkalmából. A jórcájt a zsidó hagyomány szerint emléknap. Azon a napon, amikor valaki halálának az évfordulója van, közösen megemlékezünk az eltávozott tetteire és szellemiségére. Kádist mondunk, köszönetképpen, hogy akit szerettünk, tiszteltünk és elveszítettünk, közöttünk járt.

A farbrengent Oberlander Baruch beszéde nyitotta meg, szólt a jorcájtról magáról. Beszélt az  az elhunyt tanítók, a Cádikok és a tanítványok közötti kapcsolatról, amely nem szűnik meg a Cádikok halála után, hanem még erősebb lesz, hiszen a test, mint korlát már nem áll közéjük. A Rebbéről elmondta, hogy minden zsidó embert saját identitásának felismerésére ösztönzött. Az ember ugyanis identitásának tisztázása után tud teljesen új képességeket felfedezni magában. A beszédét közös éneklés, hászid nigunok követték. A jórcájtra, ahogyan az szokás, öt mécsest gyújtottak, ami a lélek öt szféráját jelképezi.

Ezután Köves Slomó a hászid mozgalom megalakulásáról, majd a  Rebbéről és áldásairól beszélt, megemlékezve arról is, hogy áldásainak milyen nagy hatása volt. Mesélt a Rebbével kapcsolatos személyes élményéről is, majd feltette a kérdést: mi volt a Rebbe legjelentősebb tanítása. Mindenki elmondta saját gondolatát, majd ő egy szóban megválaszolta: a cselekedet. Mert minden apró cselekedet egy micva, amely komoly jelentőséggel bír. Elmondta azt is, hogy minden Rebbéhez kötődik egy dallam, ennek kapcsán a jelenlévők elénekelték a 118.zsoltár utolsó sorait.
 
A többfogásos vacsorát, ismét ének, majd a Rebbéről, szóló videofilmek vetítése követte.
Az egyik történet egy híres pszichológusról szólt, akinek az élete válsága került. A Rebbéhez fordult tanácsért telefonon. A vonal másik végén a Rebbe titkára beszélt, akinek elmondta problémáját, de közben a háttérből már hallotta is a Rebbe válaszait. A Rebbe azt tanácsolta neki, forduljon egy bizonyos pszichológushoz. A Rebbe által ajánlott pszichológus pedig történetesen ő maga volt. Az eset tanulsága, hogy az ember a gondjait elsősorban saját maga tudja orvosolni. Magában kell megkeresni a válaszokat.

Azt est végén az ünnepség résztvevői mind levelet írtak a Rebbének, amiben kérhettek áldást az Örökkévalótól. A levél írásához Oberlander Baruch rabbi nyújtott segítséget, mint mondta a levélben a kérés mellett, mindenki vállaljon egy újabb micvát magára. Olyan ez, mint egy fa, mondta, ha elülteted a magot, az még kevés, azt locsolni is kell.  Ez az új micva lesz a „locsolás”. A leveleket pár héten belül Oberlander Baruch juttatja majd el a Rebbe sírjához.

Másnap este Glitsenstein Smulik rabbi is tartott a saját otthonában fárbrengent az Átid fiataljaival, akik a Rebbe történeteiből ismerkedhettek meg a micva tartás fontosságával. Az Átid egyik vezetője elmondta, most már nagyon jó úton haladnak, hiszen a fiúk nagy része immár ciceszben érkezett az eseményre. Megyeri András a Rebbe csodálatos tetteiről mesélt.
A finom ételek mellett természetesen, ahogyan az szokás, a lechájim sem hiányozhatott, majd ezt követően itt is hászid nigunok és közös éneklés zárták az estét.