Nem mindennapi sorozatot indított az Óbudai Zsinagóga Köves Slomó rabbi közreműködésével: havonta egyszer péntekenként beszélgetőestet tartanak a zsinagóga kidustermében. Az esemény a Kövesd a rabbit TalkSlo címet kapta, utalva ezzel a rabbi családi- és utónevére. Az első ilyen program az április elsejei péntekre esett, a vendég Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus volt. Orvos-Tóth az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte a pszichológiát, fő érdeklődési területei: transzgenerációs átadások, a korai kötődés felnőtt párkapcsolatokra gyakorolt hatásai és a traumák élethosszig tartó befolyása. 

Gyorsan elkeltek a jegyek az eseményre és nem csak azért, mert igazán közelről érintik a zsidó társadalmat a transzgenerációs traumák, hanem mert Orvos-Tóth Noémi nagyon jó hírű és elismert szakember, akit nemcsak a szakma tart nagyra, hanem a laikusok között is népszerű. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 156 ezres követővel rendelkező Facebook-oldala, tévés szereplései, podcastjai és rengeteg példányban eladott könyvei.

 

Különleges szombatfogadás az Óbudai Zsinagógában

Az Óbudai Zsinagógában azon az estén különleges hangulat uralkodott, az épület megtelt érdeklődőkkel és azok is részt vettek a műsor előtti szombatfogadáson, akik egyébként nem szoktak feltűnni a zsinagóga soraiban. Mindenféle korosztály képviseltette magát a teremben, azonban egyértelműen az idősebb generációt vonzotta leginkább a diskurzus. Köves Slomó rabbi és Orvos-Tóth Noémi egy kisebb emelvényen foglaltak helyet, a nézők pedig a „házi színpad” előtti sorokban töltötték meg a székeket. Családias volt a légkör, ami annak is köszönhető, hogy sábesz alatt tilos az elektronikai eszközök használata, így a mikrofon sem megengedett. Az étkezés közbeni zsibongást csend váltotta fel és elkezdődött a beszélgetés, melyen szó volt a holokauszt traumájáról, a gyereknevelésről, azon belül a kötődő nevelésről, a rabbi és Orvos-Tóth saját tapasztalatairól, a traumák kezeléséről és az ún. epigenetikus markerekről is. Annyira magával ragadó volt a duó társalgása, hogy még órákon keresztül lehetett volna hallgatni a történeteket. Egyik kedvenc személyes históriám is elhangzott: egy házaspár, akinek totyogó korú gyermeke volt, elment egy híres rabbihoz és afelől érdeklődött, hogy mikor érdemes elkezdeni a gyermek nevelését, hogy igazi cádik válhasson belőle. A rabbi csak annyit mondott a párnak, hogy már késő. Ezt támasztotta alá Orvos-Tóth Noémi is, aki az első ezer napot tartja az egyik legfontosabbnak egy ember életében.

„Kötődés szempontjából a fogantatástól számított első ezer napnak kiemelkedő jelentősége van. Ebben az időszakban a gyermeknek válaszkész szülői gondoskodásra van szüksége, hogy kialakuljon benne az úgynevezett ősbizalom érzése. A szülő akkor segíti ezt a folyamatot a leghatékonyabban, ha képes ráhangolódni a gyerek igényeire, megérzi, hogy mire van szüksége a picinek, és azt meg is adja neki. Az igény szerinti szoptatás, a baba kézbevétele, megnyugtatása, ha sír nagyon fontos eleme az ősbizalom kialakításának. A kicsinek éreznie kell, hogy nemcsak biztonságban van, de az ő akarata, ritmusa, érzései is fontosak a szülő számára, a testi és lelki szükségletei értő fülekre találnak. Később persze a szülők fokozatosan elkezdhetik bevezetni a szabályokat, meghúzni a határokat, de az első időszakban még a baba igényei határozzák meg a történéseket.”

Érdekes kérdés volt, hogy hány generáción keresztül visszük tovább magunkkal a holokauszt súlyát, a válasz pedig egészen megdöbbentő:

„Különböző formában, de akár a negyedik generáció is érintett lehet a holokauszt traumájában. Leggyakrabban poszttraumás tünetek jelentkezhetnek, de a világról alkotott elképzelések, negatív elképzelések, a bizalmatlanság, a biztonságérzés általános hiánya is jellemző lehet az utódok életében is. A felmenők traumái egyrészt az epigenetikai öröklődésen keresztül adódnak át az utódokba, másrészt negatív hiedelmek, sérült kötődési mintázatok formájában hatnak akár még a dédunokákra is.”

Az epigenetika a modern biológiában a gének olyan öröklődési formájának vizsgálata, amely nem jár együtt a DNS-szekvenciájának megváltozásával. Az elemzés azt kutatja, hogy a környezeti tényezők szülőkre gyakorolt hatása milyen változásokat okoz utódaik génkifejeződését nézve.

A kérdésre, hogy ugyanolyan arányban örökli-e a gyerek a szülőktől az epigenetikus markereket, még sajnos nincsen pontos válasz. Ami biztos, az az, hogy mind az apa, mind az anya traumája átadódik a gyerekekbe is. A magas stressz-szinttel járó állapotok hatással vannak az örökítőanyagra, így a megtermékenyítés során a petesejt és a hímivarsejt is közvetíti az epigenetikai markereket. Ebből vehető észre, hogy valakinek poszttraumás tünetei vannak.

A poszttraumás tünetek szorongás, indokolatlan félelmek, motiválatlanság, levertség vagy éppen ellenkezőleg, agitáltság formájában jelentkeznek. Nagyon gyakori tünet az alvászavar, hangulatingadozások, ingerlékenység és az étkezési zavarok is. Ezen kívül nagyon jellemző poszttraumás tünetek az emlékbetörések, úgynevezett „flash-backek” váratlan megjelenése, amikor szinte filmszerűen leperegnek a fájdalmas események, így az egyén szinte újraéli a traumát. Ezek kezelése rendkívül fontos és manapság már nem csak gyógyszeres kúrát javasolnak rá a szakértők. Ez különösen azért fontos, mert a gyógyszerek nem feltétlenül magát a traumát szüntetik meg, csak a tüneteiket kezelik felszínesen.

„A trauma feldolgozására számos módszer létezik, ezek közül is az egyik leghatékonyabb az Eye Movement Desensitization and Reprocessing (EMDR) – vagyis szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás elnevezésű terápiás módszer” – mesélte a szakember. A terápia hatására a traumatizált ember érzékenysége fokozatosan csökken, a múlt fájdalmas emlékei elveszítik nyomasztó hatásukat, miközben megtörténik az újrafeldolgozás is, vagyis olyan narratíva alakul ki, amely már nem tartalmaz megterhelő érzelmi hatásokat.

Ezeket tudva, igencsak megéri felkeresni valakit, aki segít leküzdeni az őseink által átélt borzalmakat, amelyeket hosszú éveken keresztül cipelünk zsigereinkben és nemcsak hogy cipeljük azokat, de körforgásszerűen át is adjuk gyermekeinknek.

„Egyszerre volt felemelő és szívszorító érzés az Óbudai Zsinagógában beszélgetni a holokauszt traumájáról” – zárta le a beszélgetést Orvos-Tóth Noémi.

 

A következő Kövesd a rabbit TalkSlo vendége május 20-án Vizi E. Szilveszter, az MTA egykori elnöke, orvos, kutató lesz.

 

Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 153. szám – 2022. április 10.