A tisá beáv böjtjét követő szombat a sábát náchámu, a vigasztalás szombatja nevet viseli. Ennek forrása a heti tóraolvasás – mely minden évben a Váetchánán szakasz ezen a napon – után felolvasott háftárá, prófétai szakasz, mely ettől a szombattól kezdve hét héten át, egészen ros hásánáig vigasztaló üzeneteket hordoz.

A nap a nevét Jesája könyvéből kapta:

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, mondja Istenetek. (Jesája 40:1)

Emelett ma van tu beáv, áv hónap 15., mely napról a Misna (Táánit) azt mondja: „Nem voltak a zsidóknak olyan ünnepei, mint áv hó 15. és jom kipur” – más szavakkal: ez a két nap a zsidók legnagyszerűbb ünnepe.

Mi a kapcsolat a Váetchánán hetiszakasz, a sábát náchámu és áv 15. között? És miért olyan különlegesen nagy ünnep ez utóbbi? Vannak, akik úgy magyarázzák, hogy a telehold az oka ennek, mások szerint pedig az adja a nap különlegességét, hogy a gyászos három hét és a zsidó év legszomorúbb napja, a tisá beáv kontrasztjaként tekinthetünk rá. Tu beáv tisá beáv ellenpontjaként szolgál. Tisá beávkor kezdődött a bűneink miatt ránk mért szétszóratás. Áv 15-én viszont megbocsátást nyernek a bűneink, ezért is említi ezt a napot a Misna együtt jom kipurral, amikor azért könyörgünk, hogy az Örökkévaló megbocsásson nekünk.

Áv 15. azt is megmutatja, hogy mit érhetünk el a szétszóratásba való aláereszkedéssel: a Messiás eljövetelét és az örök életet. Minél nagyobb a süllyedés, annál nagyszerűbb lesz az onnan való kiemelkedés. A száműzetés sötét és keserű időszakában tett erőfeszítéseink segítenek minket hozzá ahhoz, hogy megláthassuk a Messiást és a harmadik Szentélyt, mely örök időkre állni fog.

A Misna azzal folytatja, hogy jom kipurkor és tu beávkor Jeruzsálem (vagy Izrael) leányai kimentek a szőlőskertekbe, és ott táncoltak. Miért pont ezen a két napon tettek így? Mivel tudták, milyen örömöt okoz az Örökkévalónak, hogy megbocsáthat a népének. Ez a gondolat őket is örömmel töltötte el, és ezért táncoltak.

A hetiszakasz kezdő szava, melyről a nevét is kapta: váetchánán – és könyörögtem. Mose könyörgött az Örökkévalónak, hogy engedje be őt is a néppel együtt Izrael földjére. tudta ugyanis, hogy minden, amit tesz: örökké tart, ezért ha ő vitte volna be a népet a Szentföldre és építette volna fel a Szentélyt, akkor eljött volna a végső megváltás is. Itt kapcsolódunk a sábát náchámuhoz: a dupla kifejezés, mellyel a szakasz kezdődik, arra a vigasztalásra utal, mely a Messiás idejében jut majd Izrael népének. A kettősség azt jelenti, hogy ez a vigasztalás örökké fog tartani, örökre meg leszünk vigasztalva.

Ilyen módon tehát mind a hetiszakasz, mind a háftárá, mind pedig tu beáv a Messiás eljöveteléről és az örökké tartó, pozitív változásról szól. Kívánjuk, hogy minél hamarabb, még napjainkban megláthassuk a Messiás eljövetelét és a Szentély felépülését.

Addig is, egy kakaós süteményt kínálunk a szombati étkezések utáni desszert gyanánt.

 

Egyszerű kakaós sütemény

Párve

3 pohár liszt

2 pohár cukor

1 pohár olaj

4 tojás

1 csomag vaníliás cukor

1 csomag sütőpor

1 ¾ pohár forró kávé

1 pohár cukrozatlan kakaópor

Az összetevőket a kávé és a kakaópor kivételével sorban tálba tesszük, és simára keverjük (a tojásokat egyenként pohárba ütjük, és minden oldalról megvizsgáljuk. Amennyiben vércseppet találunk a tojásban, úgy kidobjuk, és a következő tojás felütése előtt kiöblítjük a poharat). A kakaóport egy kisebb tálba öntjük, hozzáadjuk a forró kávét, és addig keverjük, amíg a kakaópor teljesen fel nem oldódik. Ekkor hozzáöntjük a másik tál simára kevert tartalmához. Egy téglalap alakú sütőformát sütőpapírral kibélelünk, és 180 fokos sütőben 35-40 perc alatt készre sütjük a süteményt. Fogyaszthatjuk magában, vagy félbevágva lekvárral is megtölthetjük, illetve a tetejét bevonhatjuk két tábla megolvasztott csokoládéval. Ez utóbbi esetben tegyük 15-20 percre hűtőszekrénybe kínálás előtt, hogy a csokoládébevonat kissé megszilárduljon.