Pinchász Horowitz rabbi (1730-1805) Frankfurt rabbija volt, tóratudós, több Tóra- és Talmud-kommentár írója. Testvérével, a nikolsburgi Smuel Smelkével együtt a hászidizmus második nagy mestere, a mezricsi mágid tanítványa volt. Nyugat-Európában az elsők között képviselték szellemi vezetőkként a hászidizmust.
Egyszer a környék sakterje kopogtatott be Pinchász rabbihoz. A frissen levágott marha tüdejében valamiféle elváltozást fedeztek fel, és felmerült annak a lehetősége, hogy a hús nem kóser és így vallásos zsidók számára nem fogyasztható. Nagyon bonyolult ügy volt, a tanult rabbi órákat töltött a szakirodalom tanulmányozásával. A kérdés irodalma igen kiterjedt volt, és megelőző nemzedékek nagy rabbijai értekeztek róla. Többen közülük úgy vélték, hogy ilyen esetben a hús tréfli, nem fogyasztható. Pinchász rabbi – mérlegelve minden véleményt és lehetőséget – végül úgy döntött, hogy a hús kóser.
Nem sokkal később az egyik tanítványa feltette a kérdést: „Rabbi, miért szántál rá ennyi időt és energiát, hogy végül kósernek nyilvánítsd a húst? Nagy rabbik döntöttek úgy, hogy tréfli, köztük Sábtáj Hákohen rabbi is, a kérdés alapos ismerője. Nem lett volna egyszerűbb és biztonságosabb inkább kidobni a húst és nem vállalni annak a kockázatát, hogy egy fontos szabályt hágnak át, akik fogyasztanak a húsból?”
Pinchász rabbi mosolyogva válaszolt: „Tudod, egyszer minden embernek az Égi Bíróság elé kell állnia és ott kell felelnie a tetteiért. Amikor majd én is ott állok, minden bizonnyal meg kell védenem azt a döntést, amit ma hoztam. A vád bizonyára magát Sábtáj Hákohen rabbit hívja majd, és ő is kérdőre von majd, hogy hogyan engedhettem meg olyan húsnak a fogyasztását, melynek kóserságával kapcsolatban igen komoly kétségek merülnek fel. Kénytelen leszek elmondani neki, hogy kevésbé képzett rabbik döntvényeire alapozva döntöttem az ő határozata ellenében. Mondhatom, ezek a kilátások rettegéssel töltenek el…
„Azonban mi történne, ha tréflinek nyilvánítottam volna a húst? Abban az esetben egy másik vádlóval állnék szemben – magával a levágott marhával! Dühösen ordítana rám: »Mennyi éhes szájat etethettem volna! Hány órát fordíthatnának tóratanulásra és imádkozásra azok, akiket húsom táplált! Mennyi jótéteményhez adott volna erőt, ha valaki ehetett volna a húsomból! És ehelyett ez az ember egyszerűen úgy döntött, hogy küldjenek a szemétdombra, amikor lett volna alapja arra, hogy kósernek minősítsen?!« Igaz, segítségül hívhattam volna Sábtáj Hákohen rabbit, hogy legyen védelmemre a marhával szemben, ám mindent összevetve úgy gondoltam, hogy inkább a rabbi ellen állok ki a bíróságon, mint egy feldühödött bika ellen…”
Hamburger
Igény szerinti mennyiségű kissé zsíros marhahúst, például nyakat, vagy oldalast megdarálunk. Egy nagy fej hagymát nagyon apróra felkockázunk, 3-4 gerezd fokhagymát áttörünk. Mindkettőt a húshoz adjuk, majd ízlés szerint durvára őrölt feketeborssal, sóval, őrölt kurkumával és őrölt korianderrel fűszerezzük. A masszát alaposan összedolgozzuk, és tenyérnyi, lapos húspogácsákat formázunk belőlük. Letakarva hűtőszekrényben pihentetjük legalább egy órán át, majd parázs fölött, forró grillrácsra téve mindkét oldalán jól átsütjük. Házi hamburgerzsömlébe téve mustárral, salátalevelekkel, káposztasalátával és savanyú uborkával kínáljuk.