Sábát sirá előestéjén, vagyis a Besálách hetiszakasz szombatját megelőző pénteken sokan madáreledelt, vagy magokat, búzát, kukoricát készítenek ki a madarak számára. Ennek alapján alakult ki az a Chábád szokás, hogy ezen a szombaton hajdinát, illetve búzát esznek.

 

Ő, ki békét tesz határodul, búzának javával jóllakat téged… (Zsoltárok 147:14)

 

E zsoltáridézet alapján búzát, vagy annak alternatívájaként sok helyen inkább hajdinát esznek sábát sirákor, a dal szombatján. Ez az a nap, amikor a felolvasott tórai hetiszakaszból, a Besáláchból arról értesülünk, hogy az Örökkévaló kiszabadította a zsidó népet az egyiptomi fennhatóság alól, és felkészítette arra, hogy a saját földrajzi határaikon belül letelepedjenek és arra is, hogy a Tóra által leírt és a zsidók számára spirituális élettérként megadott határokon belül éljenek.

 

Azt is mondják, hogy maga a hetiszakasz címe, a besálách is utal erre. Eszerint a kifejezés nemcsak azt jelenti (szó szerinti értelemben), hogy „amikor elbocsátotta” [Fáraó a zsidó népet], hanem egyben egy akroníma is: a „besábát sirá leechol chitim”, vagyis a dal szombatján búzát kell enni mondat kezdőbetűiből összeálló szó.

 

A hajdina gabonafélékhez hasonlító, szögletes, igen erőteljes és jellegzetes ízű magvait évezredek óta használják kásák elkészítésére, vagy a rizshez hasonló módon. Amerikában népszerű a hajdinalisztből készített palacsinta is. A hajdina, bár lisztet is készítenek belőle, nem gabonaféle, és nem is szerepel az „ötféle gabona” (chámeset minéj dágán – búza, tönköly, rozs, árpa, zab) között, háláchikus értelemben inkább a hüvelyesekhez (borsó, bab, stb.) sorolható. Ennek megfelelően nem mezonot, vagy hámoci áldást mondunk rá, hanem boré pri háádámá – aki a föld gyümölcsét megteremtette áldást, a megfelelő utóáldás pedig a „boré nefásot” áldás.

 

A hajdinát éjszakára beáztatjuk, másnap másfélszeres mennyiségű vízben, ízlés szerinti mennyiségű sóval megfűszerezve puhára főzzük, amíg minden vizet fel nem szívott, és köretként, petrezselyemmel meghintve tálaljuk. Elkészíthetjük kásának is: az előre beáztatott szemeket két-két és félszeres mennyiségű tejben megfőzzük, egy-két kanál mézzel, vagy cukorral édesítjük, és így tálaljuk. Gazdagíthatjuk kókuszreszelékkel, vagy szárított gyümölcsökkel, és készíthetjük növényi tejjel is. Végül palacsintát is süthetünk hajdinalisztből:

 

Hajdinás palacsinta

tejes

1 2/3 pohár liszt

1/3 pohár hajdinaliszt

1 csomag sütőpor

½ pohár cukor

2 tojás

2 pohár tej (ha tejmentes palacsintát szeretnénk készíteni, helyettesíthetjük növényi tejjel)

2 ek. olaj

olaj a sütéshez

 

A száraz összetevőket tálba tesszük. A tojásokat egyenként felütjük, és ha megbizonyosodtunk arról, hogy nincs bennük vércsepp, egy másik tálba tesszük a tejjel és az olajjal együtt. A folyékony hozzávalókat laposan összekeverjük, és egyszerre a liszt, a cukor és a sütőpor keverékéhez adjuk. Egységes masszává keverjük, majd nagy méretű kanállal a serpenyőben megforrósított olajba teszünk egy adag tésztát. Amikor buborékok keletkeznek a palacsinta felszínén, akkor megfordítjuk, és a másik oldalát is megsütjük. Így teszünk az összes palacsintával. Forrón, lekvárral, vagy mézzel tálaljuk.

 

(Figyelem: ez a palacsinta búzalisztet is tartalmaz, ezért az áldása boré minéj mezonot, az utóáldás pedig ál hámichjá.)

 

zsido.com