A világot elpusztító özönvíz történetét a Tóra második, Noách címet viselő hetiszakaszában olvassuk:
„És mondta az Örökkévaló: Eltörlöm az embert akit teremtettem, a föld színéről, embertől baromig, csúszómászóig és az ég madaráig, mert megbántam, hogy alkottam azokat.” (1Mózes 6:7)
A Tóra szövege nem tesz említést a halakról. Vannak olyan magyarázók, akik azt mondják, hogy a halak nem haltak meg az özönvízben. Mivel nem kerültek kapcsolatba az emberrel úgy, mint a szárazföldi állatok, ezért nem kellett elpusztulniuk. Isten a földi életet akarta szinte teljes egészében eltörölni, ahogy olvassuk:
„Én pedig íme hozom az özönvizet a földre, hogy elpusztítsak minden testet, melyben az élet lehelete van, az ég alól; minden, ami a földön van, vesszen el.” (1Mózes 6:17)
A halak nem a „földön” laknak, és nincsen „leheletük” sem, így ők nem esnek bele ebbe a kategóriába. Ezután ez következik:
„És minden élőből, minden testből, mindegyikből kettőt vigyél be a bárkába, hogy életben tartsad veled együtt; hím- és nőnemből valók legyenek. A madárból a maga neme szerint és a baromból a maga neme szerint, a földnek minden csúszó-mászójából a maga neme szerint; mindegyikből kettő menjen be hozzád, hogy életben tartsad.” (1Mózes 6:19-20)
Azt is tudjuk, hogy a víz nemcsak eső formájában érkezett fentről, hanem alulról, a földből is. Sok magyarázó szerint forró víz tört elő a föld alól:
„Hatszázadik évében Nóé életének, a második hónapban, a hónap tizenhetedik napján, ezen a napon felfakadtak minden forrásai a nagy mélységnek és az ég csatornái megnyíltak. És volt az eső a földön negyven nap és negyven éjjel.” (1Mózes 7:11-12)
Egyes magyarázóink szerint a halak ellenállóak a körülmények változásaival szemben, ezért túlélték a forró víz kitörését is. Van olyan magyarázat is, mely szerint csak a víz felszíne volt forró, így a halak a mélyben könnyedén túlélték az özönvizet, és van, aki azt mondja, hogy a bárka körül nem forrt a víz, így ott gyűltek össze a halak. További kérdés, hogy hogyan élték túl a halak az édes- és a sós víz keveredését. Ezt van, aki egyszerűen csodával magyarázza, mások azt mondják, hogy az özönvíz előtt az óceán még nem volt sós. Emellett vannak, akik arra hivatkoznak, hogy az édesvízi halak egybegyűltek egy bizonyos területen, ahol csak édesvíz volt.
A Noách szakaszhoz ízletes hallevest ajánlunk.
Búzás halleves
Párve, tojásmentes
8 szelet fehér húsú halfilé, pl. tilápia
1 nagy hagyma apróra vágva
3 gerezd fokhagyma összetörve
2 ek. olaj
5-6 szem paradicsom felkockázva
1 szem krumpli, kicsi kockákra vágva
1 maréknyi búza
Só, bors, őrölt koriander, őrölt római kömény és kurkuma, ízlés szerint
Néhány evőkanálnyi felaprított petrezselyem
A búzát átmossuk, átválogatjuk, és ha megbizonyosodtunk arról, hogy nincs benne bogár, kétszeres mennyiségű sós vízben, kis lángon, letakarva főzni kezdjük. A felaprított hagymát az olajban megpároljuk, hozzáadjuk a fokhagymát, majd a só kivételével a fűszereket, és néhány másodpercen át sűrűn kevergetve pirítjuk. Hozzáadjuk a felkockázott paradicsomot, a krumplit, majd nagyjából két liter vizet adunk hozzá. Felforraljuk, sózzuk, és hozzáadjuk a petrezselymet is. Beledobjuk a halszeleteket, ismét felforraljuk, és kis lángon kb. 15-20 perc alatt készre főzzük. Néhány perccel a leves elkészülte előtt beleöntjük a megfőzött búzát, hogy az ízek összefőjenek.